[Naplóm]

Ne legyen igazam!

2023. május 25.

Ez egy gondolatkísérlet. Arról, hogy mi történne, ha a 32-es út Szolnok és az M4-es közötti szakasza mentén valaki ipari üzemeket szeretne létesíteni, netán a Zagyva partjára, egy környezetre veszélyes beruházást hozna. Egy nem túl régi kormánydöntés apropóján a helyiek lehetőségein elmélkedtem.

Mondhatni, semennyire sem kavarta fel a magyar közvéleményt - lásd még: következmények nélküli ország - az a múltheti kormányhatározat, amely három fővárosi, rozsdaövezetben lévő területet kivett a helyi önkormányzat kezéből, hogy az ottani beruházók egyszerűbben, gyorsabban, korlátozások és a helyiek ellenőrzése nélkül valósíthassák meg terveiket. A döntésnek azzal a részével most ne foglalkozzunk, hogy Budapest szívatása és a rosszul szavazó fővárosiak büntetése kormányzati gyakorlat, miként azzal sem, hogy a Magyar Közlönyben megjelent határozat haszonélvezői olyan vállalkozók és cégeik, akiket NER-közeliéként szoktak emlegetni. Már csak azért sem, mert mindezek csak feltételezések, objektíven bizonyítani nagyon nehéz, és csak egy ilyen szubjektív élményportál véleménycikkében lehet a megállapításoknak relevanciája. Szolnokiként azonban óva intenék minden helybélit attól, hogy a például Zuglót is érintő döntésre azzal legyintsen, hogy nem érint bennünket, így jártak a pestiek, meg tetszettek volna jól szavazni vagy forradalmat csinálni. A döntés ugyanis precedens értékű. Egy helyi példával próbálom megvilágítani.

Tegyük fel, hogy egy nagyvállalkozó - nemzetisége, világnézete lényegtelen - meglátja a potenciált a Szolnokot elkerülő M4-es és a 32-es út városba bevezető szakasza mellett lévő szántóföldekben, és elindítja azok ipari övezetbe soroltatását! Elsőre, vérmérsékelttől függően mondhatjuk azt, hogy nem kellene újabb szántóföldeket kivonni a mezőgazdasági termelésből, főleg, hogy Szolnokon rengeteg olyan egykori ipari terület van, ahová lehetne újabb üzemeket telepíteni. Meg mondhatjuk azt is, hogy nagyszerű, hiszen az elkerülő útnak éppen az volt az egyik remélt haszna, hogy megpezsdíti a település gazdasági életét. Nem ismerve azoknak a területeknek sem a tulajdoni viszonyait, sem a közigazgatási érintettségét - talán még Szolnokhoz tartoznak -, de tételezzük fel, hogy a fenti pro-kontra érvek a városházi döntéshozókban is felmerülnek, és megszületik mondjuk az a döntés, hogy ipari területté alakítható az a környék.

(Csak közbevetőleg: ha mégis úgy dönt a város, hogy ott továbbra is szántsanak és vessenek, még akkor sem lehetünk biztosak a traktorok elsőbbségében, de erről lentebb.)

Menjünk tovább a rossz tapasztalatok szülte, rosszindulatú gondolatkísérletünkkel! Tételezzük fel, hogy az ipari terület besorolást kapott egykori szántóföldeken mondjuk, egy akkumulátorgyár - mert mostanában Magyarországon ez tűnik a legjobb biznisznek - szeretne tanyát verni! Sőt, menjünk el odáig a jövő elképzelésében, hogy a Zagyva esetleges szennyezésétől, netán a város legnagyobb lakótelepének közelségétől, netán a gödi vagy a debreceni példáktól megrettenve a képviselőtestület - a mostani vagy a következő, teljesen mindegy - úgy dönt, hogy nem, márpedig oda maximum olyan akkumulátorgyár épülhet, mint a híres szolnoki, lassan egy évtizede készülő, "lucaszéke" fedőnevű citromsavgyár. Azaz semmilyen. No, de a bevezetőben említett példák alapján mire számíthat Szolnok, meg azok a szolnokiak, akiknek a szomszédságában, kvázi a lakóhelyén akarnak idegenek, nem itt élők beruházni, netán egy kicsit veszélyes üzemet felhúzni?

Szerintem nem nehéz kitalálni. A kormány egy "elegáns" döntéssel, mondjuk egy éjszaka megjelenő Magyar Közlönnyel törvényerőre emelné, hogy a szolnoki területek iránt érdeklődő befektető ingatlanával kapcsolatos döntésekhez Szolnoknak semmi köze. Azaz, ott nem érvényesek a helyi építési előírások, a helyiek nem tehetnek fel kérdéseket, nem követelhetik a város területén máshol érvényes, rájuk és a saját vállalkozásaikra egyébként érvényes szabályok betartását. Magyarul: a tudtunk, a beleegyezésünk nélkül történik olyasmi, aminek a helyiek csak a kárát és legkevésbé a hasznát "élvezhetik".

Ha és amennyiben még normális országban élnénk, akkor legyintenénk a fentiekre, hogy egyrészt ilyesmi nem fordulhat elő. Vagy, ha mégis, akkor az éppen ellenzékben lévők és a nép hangja képes az ilyesmit megakadályozni. Sőt, azért vannak az országgyűlési képviselőink, és a hatalmas lobbierővel rendelkező helyi politikusaink - pártállástól függetlenül -, hogy a lakóhelyüket veszélyeztető hibás döntéseknek, pártérdekeken is felülemelkedve keresztbe feküdjenek. Nem akarok senkit se elkeseríteni, és pláne nem a saját tapasztalataimmal untatni, de a magam részéről azt gondolom, hogy az utóbbi felvetés - miszerint mi minden történhet egy normális országban - jóval nagyobb sci-fi, mint az a gondolatkísérlet, hogy pillanatokon belül az Újszász felé vezető út mentén ipari üzemek sorakoznak, köztük akár olyanok is, amelyek örökre megváltoztathatják Szolnokot és az itt élők sorsát.

Ne legyen igazam!

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Elvtársi üdvözlet húsvétra
Ennek a közel száz éves képeslapnak legalább annyira érdekes a szöveges oldala, mint a képes. Egy gyorsan változó világban adták fel 1919-ben. A lap régi, a bélyeg köztársasági felülbélyegzett, a címzettben ?elvtárs? megnevezés szerepel, de azért húsvéti üdvözletet hordoz.

Az Album további képei
 

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Olimpikon hátratett kézzel
Aktív sportolóként nem láthattam, edzőként és a Damjanich uszoda nélkülözhetetlen alakjaként, igen. Azt hiszem, Hasznos István nem attól lett Szolnokon legenda, hogy 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert. Inkább azoktól a kilométerektől, amiket hátrakulcsolt kézzel tett meg a Damiban.

A Szoborpark további képei