[Naplóm]

Ki, kicsoda?

2022. október 18.

A kérdés Szolnok város jelenlegi képviselőtestületére vonatkozik, de feltehetnénk akár úgyis: ki, kivel van? Netán volt vagy lesz. Hároméves a mostani testület, de születésnapi tortával csak a kormánypárti képviselőknek van okuk ünnepelni. Profi módon írták át a választói akaratot.

A 2019. október 13-ai önkormányzati választások óta nagyon sok minden történt idehaza és a nagyvilágban. Akár történelmi ténynek is nevezhetjük, hogy még soha nem voltak ennyire nehéz és képlékeny helyzetben demokratikusan megválasztott testületek, mint a mostaniak, előbb a koronavírus járvány, majd a szomszédunkban kitört háború, illetve mindezek pénzügyi, mentális és társadalmi következményei miatt. Egy percig sem vitatnám, hogy 2019-ben senki sem így kalkulált, és valószínűleg sok minden másként alakult volna, ha nincsenek ezek a krízisek. A történelem viszont nem ismeri a "ha" szócskát. Legfeljebb azt elemezgethetjük, hogy ezeket a külső, tőlünk független körülményeket ki, mire használja, használta, ki, milyen lehetőségeket lát vagy látott meg bennük. Mindenesetre önbecsapás lenne azt mondani, hogy mindazért, ami a szolnoki képviselőtestületben történt, csak ezek a történelmi események lennének a felelősek.

Nagyjából idézzük fel 2019 őszét! Emlékszünk még a nagy, szolnoki, ellenzéki összefogásra, a fehéringes csoportképpel? (A mellékelt két a Szolnoki Többség közösségi oldalán jelent meg anno - a szerk.) Az ígéretekre, az álmokra? Meg az akkori közhangulatra, aminek eredményeként tulajdonképpen a leadott szavazatok alapján az ellenzék győzött a szolnoki önkormányzati választáson. A tizenkét egyéni képviselői mandátumból kilencet, az önmagukat a különböző ellenzéki pártokhoz és helyi civil tömörülésekhez soroló, de egymást valamilyen módon segítő, egymás ellen nem induló jelöltek nyertek meg, és a maradék három körzetben is szereztek annyi szavazatot, hogy egy listás helyük is legyen. Abba most ne menjünk bele, hogy a polgármesteri széket miért nem sikerült maguk alá húzniuk - ha valaha ez még érdekes lesz, talán majd elemzi valaki -, de a számok alapján gyanítható: sok ellenzéki szavazó is inkább a jelenlegi polgármesterre voksolt. Így állt elő a 10-8-as ellenzéki többség a 2019 őszén megalakult szolnoki képviselőtestületben.

Három évvel a választások és az új testület felállása után elvitathatatlan - sőt elismerendő - tényként jelenthetjük ki, hogy a kormánypárti képviselők nemcsak megtartották, de messzemenőkig túl is teljesítették a saját választóiknak tett ígéretüket. Vert helyzetből fordítva őrizték meg a város irányítását, sőt három év után már kényelmes többségben kormányozhatnak. Ha majd egyszer valaki megírja Szolnok 21. századi történetét, szerintem külön fejezetet érdemel ez a politikai bravúr, ami akkor is az, ha olyan falakat kellett áttörni, amelyek nem álltak vagy igencsak gyengécskék voltak. Senki nem vetheti a kormánypárti képviselők szemére, hogy a maguk szempontjai szerint szisztematikusan és nagyon ügyesen ledarálták a szolnoki, önkormányzati ellenzéket, és alig fél ciklus alatt kisebbségbe szorították a többséget. Ezzel átírva a 2019-es választói akaratot.

Persze most lehetne jönni a sajátos belpolitikai helyzettel, meg más települések példáival. Valami hasonló történt Szekszárdon, Tatabányán, Egerben, már, ami az ellenzék szétforgácsolását illeti. De nehogy már ezért is csak a kormánypárti politikusok ármánykodását tegyük felelőssé! Vessünk egy pillantást a közeli Jászberényre, ahol már nem csak fű alatt, sutyiban ment a hatalomért ácsingózó, különböző színűek összefogása, hanem nyíltan. Ha volt is még bármi kétségünk afelől, hogy az elmúlt évtizedek helyi politikusai, "erős emberei" bárkivel és bármiben hajlandóak kiegyezni a húsos fazék érdekében, akkor Jászberény eloszlathatta az illúzióinkat. A leghelyesebb lenne újra feléleszteni a Hazafias Népfrontot, és egybeterelni a nagyközönség előtt acsarkodó, a háttérben kiegyező helyi pitiánereket, akiknek így legalább nem kellene magyarázkodniuk a szavazataik és a tetteik miatt.

Igaz, így sem kell. Mert a szolnoki választók - ha még egyáltalán érdekli őket - tudják, tudhatják, hogy ki, kivel van a helyi képviselőtestületben? Az egykor ellenzéki színekben mandátumot szerzett személyek jelenleg éppen hol állnak, vagy az adott pillanatban melyik ellenzékinek tűnő, a valóságban a kormánypártokkal kollaboráló formáció színeiben mozognak? És persze lehet elővenni a nagy kamut, miszerint a "város lakói és nem a pártok" lebegnek a képviselői szemek előtt, meg "Szolnok működőképessége mindenek előtt", de minek. Ne szépítsük: a 2019-ben, Szolnokon ellenzéki színekben mandátumot szerzett önkormányzati képviselők magukon, a saját jólétükön kívül már nem sok mindent képviselhetnek. Udvari bohócok lettek, akiknek az a nevetséges műsorszámuk, hogy még szerintük képviselnek valakiket, szerintük bármibe még van beleszólásuk, szavuk, és működik a demokrácia. Győztesekből vesztesek lettek, ahogy azok a választók is, akik három éve hittek nekik.

El lehet fújni közösen a harmadik gyertyát, de aztán az utolsó majd kapcsolja le a villanyt!

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A festmény párja
Ez a fotó biztos, hogy 1970 után, de 1974 előtt készült, és az is valószínű, hogy készítője a Várkonyi téri 18 emeletes valamelyik magasan lévő erkélyéről exponált. A fotós ezzel megörökítette a Móra Ferenc úti lakótelep születését, és a régi Szolnok egy darabjának elmúlását.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hiányzó Örkény
Fél évszázaddal ezelőtt olyan színházi előadást láthatott a szolnoki színház közönsége, ami mindörökre megérdemli a világpremier jelzőt. A Macskajátékot író Örkény István nemcsak a Szigligeti "házi szerzője" volt, de családi kötődése révén szolnoki is. És éppen neki nincs szobra a városban.

A Szoborpark további képei