[Naplóm]
Egyszer véget ér
2024. május 21.
A múlt hét vagy csak hétvége szolnoki programjai alapján a helyismerettel nem rendelkező idegen akár azt is gondolhatná, hogy a minifesztiválok és a centrumtól távoli családi rendezvények városa vagyunk, csupa ingyenes, gyerekbarát, potya kaja-pia hely. A többség persze nem idegen.
A tanú című magyar groteszk figyelmes nézői emlékezhetnek Karl Marx - a könnyen felejtők kedvéért: kommunista filozófusnak kikiáltott német gondolkodó, akinek az arcképe alatt sok mai demokrata is építette egykor a szocializmust, Szolnokon is - mondására, miszerint "Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától...". Arra kell gondolnom, hogy akik a választási kampány és a kampányígéretek egykori jelentését manapság megpróbálják feledtetni a történelmi haladásra hivatkozva - függetlenül attól, hogy közben ők is röhögnek az agyatlannak nézett választóikon, meg a gondolkodó választók is röhögnek az önmagukat agyatlannak beállító jelöltjeiken - tulajdonképpen ezt a marxi filozófiát követik. Képviselőjelöltként azt vélelmezik, a történelem szemétdombjára való, hogy a választási kampányban tett ígéreteket a választás után illik, sőt becsületbeli ügy betartani. Merthogy a választók az ígéretek alapján engedik át évekre saját döntési, álampolgári jogaik egy részét.
Márpedig, ha egy kampányidőszak arról szól, hogy lassan a város minden parkjában és játszóterén, minden hétvégén van valami kulturálisnak és családinak álcázott szabadtéri, a résztvevőknek látszólag ingyenes rendezvény, akkor ez a buliváros hangulat fogja jellemezni a következő öt évet is. Miként, ha azt látja a választó, hogy a voksolás előtti néhány hétben a képviselő-jelöltek minden eltört padot, kopott kerítést önkezükkel javítanak ki, úthiba, gondozatlan park, szemétdomb miatt addig talpalnak, míg az illetékesek nem intézkednek, akkor ez a voksolás utáni 60 hónapban is így fog történni. Mert ezek a bulik és problémamegoldások - főleg logózva, választási közösségi oldalakon megosztva - ugyanolyan ígéretek, mint amikor valaki leírja, hogy nem fog a közösből lopni, a helyiek érdekeit tartja szem előtt, hogy ne soroljunk egyéb, közhellyé alacsonyított nemes ígéreteket. Mit szólnánk, ha a Mercedes modellek reklámja alapján dönthetnének, majd a szalonban egy lerobbant, használt kínai autót kapnának, amivel aztán éveken át járhatnak? Vagy az esküvőn a pap előtt nem az a személy jelenne meg, akinek udvaroltak, de elszaladni nem lehet, csak együtt maradni évekig?
Hofi Gézáról is nagy igyekezettel próbálják mostanában bebizonyítani, hogy tulajdonképpen a Kádár-rendszer ócska, értéktelen és felejthető szelepe volt, sőt a tehetségét is tőlük kapta (jegyre, kiutalásra, pult alól). Igaz, ha ez így volt, érthetetlen, hogy a mai rendszerkompatibilis (köztévében közpénzen kínlódó) szabad humoristák miért nem tudják megtölteni a szolnoki Sportcsarnokot (se)? De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy Hofi poén is eszembe jut mostanában: "Láttam egy kombájnt... Várj! Nem kombájnt. Kampányt. Hülyítették a melóst..." Ismerős a "stukstúra"? Mostanában? Amikor már nem a kommunizmus elitjét, a melóst, hanem a demokrácia építőkövét, a polgárt hülyítik?
Hülyítenek azzal, hogy június 9-e után is valamennyi szolnoki parkban népzenés, arcfestős, képviselő által sütött-kínált süteményes bulik lesznek minden hétvégén. Hülyítenek azzal, hogy a cirkusszal és kenyérrel (újabb történelmi párhuzam) megvásárolt voksok számítanak, és nem kell ide valódi választási program, csak abban kell bízni, hogy a június 10-e utáni szembesítés is elmaradhat. Hülyítenek, mert hiszik, hogy a szabályokat úgyis a győztesek írják, és legfeljebb majd a hazugságot újabb hazugságokkal elfedik.
Mert nem tanulnak a magyar történelemből (se). Hosszabb távon minden hülyítés kiderül, minden hülyítőnek vagy utódainak színt kell vallani, leginkább helyben. És előbb-utóbb azt is megtudhatja a sok hülyített vagy hülyének nézett, hogy miközben kong a kassza az ürességtől, a minőségi kultúrára fillérek is alig jutnak, miből futotta városszerte ezekre a bámulatos, csak látszólag ingyenes bulikra. Jaj, ne hülyítsük már egymást! Persze, minden képviselőjelölt több havi fizetését égeti el egy-egy szombat-vasárnap. Hát annyi pénzből már tisztességes programot is írattathatott, vehetett vagy akár ki is gondolhatott volna mindegyik! "Tiszta őrültek háza... Hát nem?"
Album

Szolnoki látkép a bal parttal
Az ehhez a XX. század elejei, színezett szolnoki képeslaphoz használt eredeti fotót a Tisza-hídról készítették. Már csak az a kérdés, hogy melyik Tisza-hídról. Érdekessége, hogy miközben a folyó városfelőli oldalát próbálja megörökíteni, a ritkábban fotózott bal part is belóg a képbe.
AKB

Fájó bökkenő
Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.
SzoborPark

Jubileumi park emléktábla
Művészeti értéket nem nagyon hordoz ez a négy évtizedes, egyik sarkán jó pár esztendeje törött emléktábla. A rajta látható információk sem adnak pontos eligazítást elhelyezésének okairól, ám sejthető, hogy miért is került a Kun Béla körúti házak mögé.