[Naplóm]

Egyszer véget ér

2024. május 21.

A múlt hét vagy csak hétvége szolnoki programjai alapján a helyismerettel nem rendelkező idegen akár azt is gondolhatná, hogy a minifesztiválok és a centrumtól távoli családi rendezvények városa vagyunk, csupa ingyenes, gyerekbarát, potya kaja-pia hely. A többség persze nem idegen.

A tanú című magyar groteszk figyelmes nézői emlékezhetnek Karl Marx - a könnyen felejtők kedvéért: kommunista filozófusnak kikiáltott német gondolkodó, akinek az arcképe alatt sok mai demokrata is építette egykor a szocializmust, Szolnokon is - mondására, miszerint "Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától...". Arra kell gondolnom, hogy akik a választási kampány és a kampányígéretek egykori jelentését manapság megpróbálják feledtetni a történelmi haladásra hivatkozva - függetlenül attól, hogy közben ők is röhögnek az agyatlannak nézett választóikon, meg a gondolkodó választók is röhögnek az önmagukat agyatlannak beállító jelöltjeiken - tulajdonképpen ezt a marxi filozófiát követik. Képviselőjelöltként azt vélelmezik, a történelem szemétdombjára való, hogy a választási kampányban tett ígéreteket a választás után illik, sőt becsületbeli ügy betartani. Merthogy a választók az ígéretek alapján engedik át évekre saját döntési, álampolgári jogaik egy részét.

Márpedig, ha egy kampányidőszak arról szól, hogy lassan a város minden parkjában és játszóterén, minden hétvégén van valami kulturálisnak és családinak álcázott szabadtéri, a résztvevőknek látszólag ingyenes rendezvény, akkor ez a buliváros hangulat fogja jellemezni a következő öt évet is. Miként, ha azt látja a választó, hogy a voksolás előtti néhány hétben a képviselő-jelöltek minden eltört padot, kopott kerítést önkezükkel javítanak ki, úthiba, gondozatlan park, szemétdomb miatt addig talpalnak, míg az illetékesek nem intézkednek, akkor ez a voksolás utáni 60 hónapban is így fog történni. Mert ezek a bulik és problémamegoldások - főleg logózva, választási közösségi oldalakon megosztva - ugyanolyan ígéretek, mint amikor valaki leírja, hogy nem fog a közösből lopni, a helyiek érdekeit tartja szem előtt, hogy ne soroljunk egyéb, közhellyé alacsonyított nemes ígéreteket. Mit szólnánk, ha a Mercedes modellek reklámja alapján dönthetnének, majd a szalonban egy lerobbant, használt kínai autót kapnának, amivel aztán éveken át járhatnak? Vagy az esküvőn a pap előtt nem az a személy jelenne meg, akinek udvaroltak, de elszaladni nem lehet, csak együtt maradni évekig?

Hofi Gézáról is nagy igyekezettel próbálják mostanában bebizonyítani, hogy tulajdonképpen a Kádár-rendszer ócska, értéktelen és felejthető szelepe volt, sőt a tehetségét is tőlük kapta (jegyre, kiutalásra, pult alól). Igaz, ha ez így volt, érthetetlen, hogy a mai rendszerkompatibilis (köztévében közpénzen kínlódó) szabad humoristák miért nem tudják megtölteni a szolnoki Sportcsarnokot (se)? De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy Hofi poén is eszembe jut mostanában: "Láttam egy kombájnt... Várj! Nem kombájnt. Kampányt. Hülyítették a melóst..." Ismerős a "stukstúra"? Mostanában? Amikor már nem a kommunizmus elitjét, a melóst, hanem a demokrácia építőkövét, a polgárt hülyítik?

Hülyítenek azzal, hogy június 9-e után is valamennyi szolnoki parkban népzenés, arcfestős, képviselő által sütött-kínált süteményes bulik lesznek minden hétvégén. Hülyítenek azzal, hogy a cirkusszal és kenyérrel (újabb történelmi párhuzam) megvásárolt voksok számítanak, és nem kell ide valódi választási program, csak abban kell bízni, hogy a június 10-e utáni szembesítés is elmaradhat. Hülyítenek, mert hiszik, hogy a szabályokat úgyis a győztesek írják, és legfeljebb majd a hazugságot újabb hazugságokkal elfedik.

Mert nem tanulnak a magyar történelemből (se). Hosszabb távon minden hülyítés kiderül, minden hülyítőnek vagy utódainak színt kell vallani, leginkább helyben. És előbb-utóbb azt is megtudhatja a sok hülyített vagy hülyének nézett, hogy miközben kong a kassza az ürességtől, a minőségi kultúrára fillérek is alig jutnak, miből futotta városszerte ezekre a bámulatos, csak látszólag ingyenes bulikra. Jaj, ne hülyítsük már egymást! Persze, minden képviselőjelölt több havi fizetését égeti el egy-egy szombat-vasárnap. Hát annyi pénzből már tisztességes programot is írattathatott, vehetett vagy akár ki is gondolhatott volna mindegyik! "Tiszta őrültek háza... Hát nem?"

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szolnok jelképe 100 éve
Néhány évvel az első világháború után készülhetett ez a fotó, ami a szolnoki Faragó könyv és papíráruház gondozásában lett képeslap. Akkor, amikor még Szolnok "védjegye" volt a Tisza-parton sorakozó három templom. A be- és az elfogadást, meg talán a szabadságot is hirdetve.

Az Album további képei
 

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Egy helyi hős emléke
Takács Vendel mindössze 55 éves volt, amikor egy januári, hétfő reggelen a Kőtelekről Szolnokra tartó busz kormánya mögött rosszul lett. Utolsó erejével megállította a járművet, megmentve ezzel hatvan ember életét. A szolnoki buszpályaudvar 7-es kocsiállásánál emléktábla őrzi nevét.

A Szoborpark további képei