Drónozunk mert félünk?

Kérem, e-mailben vagy a közösségi oldalon kommentben "tegye fel a kezét" az a blogSzolnok olvasó, aki még nem látott vagy hallott 2022-ben Szolnokon, a tágan vett belvárosban, a megengedett sebességet hosszabb vagy rövidebb távon, de alaposan átlépő autóst. Minden bizonnyal kevesebbeknek volt szerencséjük, például a Gólya körforgalomban, nagy sebességgel driftelve - csúszva, farolva - kanyarodó BMW-t látni. (Nekem volt.) De mondjuk, bárhol, bármikor szabálytalanul, "csak egy pillanatra" otthagyott, általában német márkájú, nagyméretű, sötétszínű autót is többen láthattak, kerülgethettek már. Ugyanakkor várom az ugyanebben az időszakban, Szolnok ugyancsak tágan vett belvárosában azokról a balesetekről a híreket, amelyek bizonyítottan azért történtek meg, mert a Stop-táblánál valaki nem lassított le nullára. (Hozzátéve, hogy ez a KRESZ egyik fontos szabálya, csak éppen nem mindig életszerű, ám a látens szabálysértők, nem feltétlenül élet- és közveszélyesek.)

Mindezt csak azért vetem fel, mert mint a híradásokban, illetve a közösségi oldalakon is megjelent, az elmúlt hetekben ismét drónokkal vadászott szabálysértőkre a megyei rendőr-főkapitányság, és többek között a Gábor Áron tér és a Mártírok út sarkánál - a volt Student hotellel szemben - a Stop-táblánál meg nem állókat figyelték. Állítólag ismét többeknek sikerült itt a költségvetés hiányát csökkenteni. A magam részéről - még egyszer leszögezve, hogy a Stop-tábla fontos dolog, ne hagyjuk figyelmen kívül - ezt a drónozást rettentő felesleges és kontraproduktív dolognak tartom. A Gábor Áron tér sarkán maximum nevelő szándékkal lehet az autósokat a Stop-táblánál betartandó szabályokkal szórakoztatni, hiszen az a hely messze nem a legveszélyesebb közlekedési pontja a városnak. Bevallom, napi szinten járok arra, és bizony... de nem szeretnék magam ellen vallani.

Ha már drónoznak a helyi rendőrök, vagy úgy döntenek, hogy javítani akarják a szolnoki közlekedési morált - netán a nagy többség közérzetét és rendőrségbe vetett bizalmát -, akkor nem ott pazarolnám a drága munkaórát. Hanem mondjuk, a Templom, a Szapáry, a Baross, a József Attila, a Mátyás király vagy éppen az Ady Endre utcákon - de ez a sor akár egész hosszú is lehet -, amiket láthatóan nem amerikai dolláron hizlalt pedagógusok és háromműszakban gályázó gyári melósok által vezetett autók előszeretettel használnak verseny- és ügyességi pályának. Lehet, hogy csak én vagyok érzékenyebb ezekre a piszlicsáré gengszter autókra, de nekem az az érzésem, hogy az elmúlt hónapokban egyre bátrabbak a sofőrjeik. Már nemcsak éjszaka, de olykor fényes nappal is gyorsulási próbákat tesznek Szolnok belvárosában. Büntetlenül.

Ezzel pedig csak részben az a baj, hogy másokra is életveszélyesek. Sokkal nagyobb probléma, hogy minden gázfröccsel erodáljak a helyi rendőrök renoméját, mert a szabad garázdálkodásuk miatt úgy tűnik: a szolnoki rendőrök vagy nem mernek, vagy nem tudnak, vagy nem akarnak fellépni a ki tudja, miből szórakozó helyi, menő csávókkal szemben. Márpedig, ha nem mernek fellépni, akkor a biztonságérzetünket nyugodtan visszaállíthatjuk a kilencvenes évek elejének szintjére. Ha nem tudnak, akkor meg feljegyezhetjük, hogy az egészségügy, az oktatás és a közművek mellett ezen a téren is komoly finanszírozási és személyi problémákat sikerült generálni. Ha pedig nem akarnak, akkor az egész kék-fehér kompánia nem több mint a mesebeli három nyulak. Csak a szájuk nagy. Mert drónt vehettek a kezükbe. Közben meg a szolgálunk és védünkből kiszolgálunk és kivédünk lett, ami szomorú, és egyben ránk nézve is szégyen.