[Naplóm]
De november 4-én?
2024. november 04.
Szolnok 20. századi történelmében ez olyan dátum, ami kétszer is sorsfordítónak bizonyult, és mind a kétszer összekapcsolódott egy nagyhatalom politikájával és az annak érvényt szerző hadsereggel. Nyolcvan év ért véget Szolnok ostroma, 68 éve Szolnokról is megindultak a tankok Pest felé.
Már alig élnek közöttünk olyanok, akik el tudnák mesélni a nyolcvan évvel ezelőtti szolnoki ostromot, és az azt megelőző, Szolnokot és a szolnokiakat is érintő borzalmakkal teli hónapokat. Pedig ez táplálhatná igazán a valódi békepártiságot Szolnokon. A személyes, esetleg családi emlékek, amelyek könnyebben megértetik, milyen az, amikor a majdan történelemmé váló híreket nem olvasod, hanem rólad szólnak, amikor a veszteséglistán néhány adattá válik mindaz, ami neked és a családodnak addig egy élet munkája, a minden és a legfontosabb volt.
Nyolcvan évvel ezelőtt Szolnokon véget értek a második világháború fegyveres összecsapásai, de természetesen nem ért véget a háború, és éppen csak elkezdődött mindaz, amit a magyar történelmi tapasztalat egyetlen mondattal is ki tud fejezni: "jaj, a legyőzötteknek". És e történelmi távlat, két emberöltő ellenére sincs a kezünkben objektív feldolgozása a szolnoki ostrom pontos menetének, az azt követő hónapok történéseinek, a szolnoki nők ellen elkövetett atrocitásoknak, a Szolnokról málenkíj robotra hurcoltaknak és szenvedéseiknek, miként a város gazdasági és kulturális veszteségeinek sem. A felszínt kapargatjuk, amikor azt mondjuk, hogy az addig 40 ezeres város lakosságának tizede maradt itt 1944. november 4-ére, vagy, hogy egy hétre sötétbe borult Szolnok, mert nemcsak megszűnt az áramszolgáltatás, de nagyrészt elpusztult ennek az infrastruktúrája is.
Talán a kilencven- vagy százéves évfordulóra nemcsak elkészülnek ezek a munkák, de végre megtanulunk beszélni is minderről, a következő generációk hasznára és épülésére. Mert jelenleg legfeljebb csak megosztottan koszorúzni tudunk, és néhányan, évente egyszer, ezen a napon megpróbálnak fejet hajtani az áldozatok emléke előtt, de beszélni, kibeszélni és elmesélni még mindig nem tudjuk sem a veszteségeket, sem bűnöket, a tapasztalatokról, a "hogyan ne lépjünk ugyanabba a folyóba" következtetésekről nem is beszélve. Mert egyszerűbb ezen a napon csak a 68 évvel ezelőtti eseményekre hivatkozva, csak a kommunizmus bűneiről, a forradalom eltaposásáról az aktuális politikai széljárásnak megfelelően beszélni.
Pedig annak is itt lenne az ideje, hogy végre tudjuk és kibeszéljük, hogyan is jutottunk el 1956. október 23-ig, Szolnokon október 26-áig, az események mögött milyen mozgatók, dühök, sérelmek és remények voltak, vagy éppen mi és miért történt Szolnokon november 4-e után. Számomra felfoghatatlan és magyarázatért kiállt, hogy miként lehetett szinte ugyanolyan tömeg a Táncsics Mihály út végén, a "szivar" ledöntésekor október 26-án, majd alig fél évvel később ugyanott, 1957. április 4-én az új, szovjet, katonai emlékmű felavatásakor, vagy éppen júliusban a Kossuth téren, a helyi munkásőr zászlóalj nyilvános alakulásánál. Miközben Szolnok lakosság abban a fél évben nem cserélődött ki. Sőt, a felnőtt fejjel gondolkodóknak nemcsak az azt megelőző 12 évről, de az 1944. november 4-ei eseményekről, előzményeiről és következményeiről is lehettek emlékei.
Természetesen egyszerűbb és olcsóbb évente egyszer koszorúzni, beszédet mondani, a közösségi médiában posztolni, letudni a megemlékezést, mint Szolnok közelmúltját szisztematikusan feldolgozni és megismertetni. Pedig - legalábbis szerintem - ez utóbbi tehetne bennünket igazán szolnokivá, ezek révén ápolhatnánk gyökereinket a jövő jobb termése érdekében. Ám ez még várat magára. Mert az ilyesmi nem az egyéntől, hanem a közösséget irányítóktól indulhat. Ha van rá igény, ha sikerül felnőni nagyobb feladatokhoz. Én, te, ő, azaz mi, ma csak meghajthatjuk a fejünket ő előttük, az egykori szolnokiak és a Szolnokon áldozatokká váltak előtt.
Album

A nem lett mozi helye
Ha valaki nem a nagyszerű Fortepan.hu-n bukkan erre az 1957-es képre, talán el sem hiszi, hogy Kádár József szolnoki fotót adományozott a gyűjteménynek. Bő hat évtized távlatából az is hihetetlennek tűnhet, hogy a fotózás idején erre a telekre tervezték Szolnok új, modern filmszínházát.
AKB

Rómaiak vagy gyógymód?
A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!
SzoborPark

Lefegyverzett, utált, megszokott
Az első határozattól a szobor avatásáig közel négy év telt el. A hatvan évvel ezelőtti átadó után még évekkel is írtak arról, hogy a szolnokiaknak mennyire nem tetszik a Kovács Ferenc Kossuth téren felállított Munkásmozgalmi emlékműve. Aztán megszoktuk. 27 évig állt. A talapzata meg 2+17-ig.