[Naplóm]

De november 4-én?

2024. november 04.

Szolnok 20. századi történelmében ez olyan dátum, ami kétszer is sorsfordítónak bizonyult, és mind a kétszer összekapcsolódott egy nagyhatalom politikájával és az annak érvényt szerző hadsereggel. Nyolcvan év ért véget Szolnok ostroma, 68 éve Szolnokról is megindultak a tankok Pest felé.

Már alig élnek közöttünk olyanok, akik el tudnák mesélni a nyolcvan évvel ezelőtti szolnoki ostromot, és az azt megelőző, Szolnokot és a szolnokiakat is érintő borzalmakkal teli hónapokat. Pedig ez táplálhatná igazán a valódi békepártiságot Szolnokon. A személyes, esetleg családi emlékek, amelyek könnyebben megértetik, milyen az, amikor a majdan történelemmé váló híreket nem olvasod, hanem rólad szólnak, amikor a veszteséglistán néhány adattá válik mindaz, ami neked és a családodnak addig egy élet munkája, a minden és a legfontosabb volt.

Nyolcvan évvel ezelőtt Szolnokon véget értek a második világháború fegyveres összecsapásai, de természetesen nem ért véget a háború, és éppen csak elkezdődött mindaz, amit a magyar történelmi tapasztalat egyetlen mondattal is ki tud fejezni: "jaj, a legyőzötteknek". És e történelmi távlat, két emberöltő ellenére sincs a kezünkben objektív feldolgozása a szolnoki ostrom pontos menetének, az azt követő hónapok történéseinek, a szolnoki nők ellen elkövetett atrocitásoknak, a Szolnokról málenkíj robotra hurcoltaknak és szenvedéseiknek, miként a város gazdasági és kulturális veszteségeinek sem. A felszínt kapargatjuk, amikor azt mondjuk, hogy az addig 40 ezeres város lakosságának tizede maradt itt 1944. november 4-ére, vagy, hogy egy hétre sötétbe borult Szolnok, mert nemcsak megszűnt az áramszolgáltatás, de nagyrészt elpusztult ennek az infrastruktúrája is.

Talán a kilencven- vagy százéves évfordulóra nemcsak elkészülnek ezek a munkák, de végre megtanulunk beszélni is minderről, a következő generációk hasznára és épülésére. Mert jelenleg legfeljebb csak megosztottan koszorúzni tudunk, és néhányan, évente egyszer, ezen a napon megpróbálnak fejet hajtani az áldozatok emléke előtt, de beszélni, kibeszélni és elmesélni még mindig nem tudjuk sem a veszteségeket, sem bűnöket, a tapasztalatokról, a "hogyan ne lépjünk ugyanabba a folyóba" következtetésekről nem is beszélve. Mert egyszerűbb ezen a napon csak a 68 évvel ezelőtti eseményekre hivatkozva, csak a kommunizmus bűneiről, a forradalom eltaposásáról az aktuális politikai széljárásnak megfelelően beszélni.

Pedig annak is itt lenne az ideje, hogy végre tudjuk és kibeszéljük, hogyan is jutottunk el 1956. október 23-ig, Szolnokon október 26-áig, az események mögött milyen mozgatók, dühök, sérelmek és remények voltak, vagy éppen mi és miért történt Szolnokon november 4-e után. Számomra felfoghatatlan és magyarázatért kiállt, hogy miként lehetett szinte ugyanolyan tömeg a Táncsics Mihály út végén, a "szivar" ledöntésekor október 26-án, majd alig fél évvel később ugyanott, 1957. április 4-én az új, szovjet, katonai emlékmű felavatásakor, vagy éppen júliusban a Kossuth téren, a helyi munkásőr zászlóalj nyilvános alakulásánál. Miközben Szolnok lakosság abban a fél évben nem cserélődött ki. Sőt, a felnőtt fejjel gondolkodóknak nemcsak az azt megelőző 12 évről, de az 1944. november 4-ei eseményekről, előzményeiről és következményeiről is lehettek emlékei.

Természetesen egyszerűbb és olcsóbb évente egyszer koszorúzni, beszédet mondani, a közösségi médiában posztolni, letudni a megemlékezést, mint Szolnok közelmúltját szisztematikusan feldolgozni és megismertetni. Pedig - legalábbis szerintem - ez utóbbi tehetne bennünket igazán szolnokivá, ezek révén ápolhatnánk gyökereinket a jövő jobb termése érdekében. Ám ez még várat magára. Mert az ilyesmi nem az egyéntől, hanem a közösséget irányítóktól indulhat. Ha van rá igény, ha sikerül felnőni nagyobb feladatokhoz. Én, te, ő, azaz mi, ma csak meghajthatjuk a fejünket ő előttük, az egykori szolnokiak és a Szolnokon áldozatokká váltak előtt.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Viszik vagy hozzák?
A nem túl jó minőségű felvétel Szolnokon készült. De nem könnyű eldönteni, hogy mikor. És vajon mi történik a téren? Viszik vagy hozzák az autókat és a buszokat?

Az Album további képei
 

AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Híres szobrász eldugott Trombitása
Kérdezhetném, mi köti össze a Dunánál üldögélő József Attilát, a Vigadóval szemben, a korláton egyensúlyozó Kiskirálylányt, az Operaház tetején álló Mozartot és a szolnoki, a megyei rendőrkapitányság előtt ücsörgő trombitás lányt. Nem nehéz kitalálni. Elképesztően termékeny alkotója.

A Szoborpark további képei