Album



Az aranykor üzenete

2013. március 15.

Úgy képzelem, hogy nagyságos Dumtsa Sándor dohánybeváltó felügyelő úr az 1911-es év nyarán, feleségével néhány hétre az ausztriai Karlsbadba ment pihenni. Gyermeküket pedig a rokonokra bízták, aki a Református templomot ábrázoló lapon írt nekik először.

Bő százéves levéltitkot sértek meg azzal, hogy a Dumtsa család belügyeit hozom nyilvánosságra egy 1911. augusztus 21-én, Szolnokon postára adott képeslap szövege alapján. De nem tudom megállni, mert a Roth Dezső kiadásában megjelent, a szolnoki Református templomot ábrázoló képeslap mindkét oldalára írt szöveg annyi mindent elárul.

Először is biztosak lehetünk két dologban. Dumtsa Sándor és kedves felesége első alkalommal pihenhettek a Karlsbadban lévő Vartenzeile Hotelben. Ha ugyanis már máskor is jártak volna ott, akkor gyermekük - akinek sajnos nem szerepel aláírása a lapon, így nem tudjuk sem a nevét, sem a nemét - nem szabadkozna a címzés bizonytalansága miatt. Mivel a lap nem kallódott el, és néhány éve egy antikváriumban meg tudtam venni, talán joggal bízhatok benne, hogy annak idején célba ért.

A gyönyörű betűkkel írt szöveg alapján biztosak lehetünk egy másik dologban is, nevezetesen, hogy a szülők már szerencsésen megérkeztek a távoli hotelba, hiszen mind a levelezőlapjuk, mind a sürgönyük megérkezéséről beszámol gyermekük. Akit egyébként a rokonok és ismerősök gondjaira bízhattak a szülők, hiszen a második mondatában az előző napi, vasárnapi, Montagéknál tett látogatásról számol be, ahol egyébként a fiúk is jól vannak. Feltételezzük, hogy vasárnapi ebéden vehetett részt a lap írója.

Akiről még az is kiderül, hogy diák, merthogy állítása szerint, folyton tanul. Ne legyünk rosszindulatúak! Aki ilyen gyönyörűen és tisztelettudóan írt egyébként jómódú szüleinek, az nem azért tanulhatott a nyár utolsó hónapjában, mert megbukott. Lelki szemeim előtt egy vizsgáira készülő fiatal hölgy jelenik meg, aki csak a tanulás miatt nem tartott szüleivel az osztrák hegyekbe.

Hogy jómódú családról lehetett szó, más is igazolja. A lap végén a fiatal levélíró arról számol be, hogy Zsuzsa mamának is indított egy kártyát, amit egyébként Béla bácsi írt, akinek a címe per pillanat egy Villa Beau nevű hotel a svájci Interlakenben.

Mindezek fényében teljesen mellékes, hogy az ekkor már lassan húsz éves szolnoki Református templomot mutatja a képeslap. Maga a fénykép valamikor kora tavasszal készülhetett valahonnan a gimnázium főbejárata mellett állva. És egy egészen elképesztő, famintázatú keretet kapott, amivel az első világháború előtti szolnoki lapok egyik legrondábbika lett.

Amit csak az tesz számomra érdekessé, hogy azt bizonyítja: a száz évvel ezelőtt Szolnokon élő polgárság egy része már annyira tehetős volt, hogy nyaranta távoli városok szállodáiban tölthetett egy-két hetet, miközben gyermekeit is taníttatta. Szóval a lap nem szép, de a város aranykorának egyik kedves lenyomata.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szerelmi vallomás 1901-ből
Az azonosíthatatlan H. Ö. a torkolatot ábrázoló szolnoki képeslapon emlékeztette a fővárosban élő Vargha Ferencznét arra, hogy 12 évvel korábban - azaz 1889-ben! - milyen szerelmes leveleket küldött neki Mendéről. Ez legalább annyira szép, mint az üzenethez használt 114 éves anziksz.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hősök a XX. században
Eredetileg csak az első világháborúban elesett szolnoki férfiaknak állított volna emléket, ám későbbi sorsa és megítélése tipikus példája lett Magyarország XX. századi történetének és a történelemfelfogások rendszerekhez kapcsolódó változásainak. A nem az eredeti helyén álló alkotást a városi köznyelv ?meztelenszoborként? emlegeti.

A Szoborpark további képei