[Naplóm]
Azért a víz az úr
2023. március 07.
Szolnoknál meg a Zagyva és a Tisza. És velük sem lehet vitatkozni. Maximum azon gondolkodhatunk, hogy a szeszélyük miatt dráguló betongátépítés pluszköltségeit ki fogja megfizetni. Ezt persze meg is kérdezhetnénk, de vagy nem kapnánk választ, vagy a süketek párbeszéde zajlana.
Nem vagyok vízügyi szakember, ezért a Zagyva-gát művésztelep melletti megerősítésének indokoltságával érdemben nem tudok vitatkozni. Pártállástól függően hülye vagy józan parasztként csak azzal tudnék érvelni, hogyha itt szükséges egy ilyen betonmonstrum, akkor máshol miért nem.
Esztétikai kérdéseket is felesleges felvetni, hiszen ez a legszubjektívebb dolog. Van, akinek tetszik, másnak nem, és van, akit nem is érdekel, sőt nem is érti, miről van itt szó. Perpillanat a Tabán felől nézve engem inkább letaglóz az a hosszú betonfal. Számomra belerondít a művésztelep eddigi képébe, az egyetlen panorámájába, amibe a régi Tabánra emlékeztető házai és a kert is belefért. Szerettem, ahogy az alföldi művésztelep jellegzetes épületei az aprócska folyón túl, a tájra jellemző gátoldal fölött kikandikáltak. Bár tudom, maga a gát sem természetes, mégis volt abban a 120 éves képben valami természetközeli.
Mivel a tavaly ősz óta épülő betongát most már jó ideig Szolnok része lesz, létéről kár vitatkozni. Még az is lehet, hogy ha elkészül, szép lesz. Az pedig biztos, hogy idővel ugyanúgy megszokjuk, mint a műbástyát vagy a színház melletti tízemeletest, és pontosan ugyanúgy halványul és tűnik el az egykori gát emlékezete, ahogy rengeteg régi, szép, szolnoki házé megsemmisült.
Úgyhogy én már csak egyetlen dologra lennék kíváncsi: ki fizeti ki a Zagyva és a Tisza szeszélyét, amivel alaposan megdrágítják ezt a beruházást?
Néha eljátszok a gondolattal, hogy ha még abban az időben élnénk, amikor azon a helyen az első gát épült, vagy amikor a Szolnoki Művésztelepet átadták, vagy amikor legutóbb komoly beruházással megerősítették a néhai szolnoki vár melletti védműveket, akkor egy helyi újságíró vajon ki tudná-e deríteni a beruházás valódi költségeit és költségviselőit. Lenne-e kitől kérdezni? És a megkérdezett válaszolna-e? Ha válaszolna, érdemi válaszok vagy mellébeszélés érkezne-e? Sok víz lefolyt az említett beruházások óta a Zagyván és a Tiszán, és nem bántanám meg az elődjeinket azzal, hogy néha olyan, mintha mindig visszafelé folynának a folyók.
Ne filozofáljunk! Inkább gondolkodjunk magunkban a tavaly ősz óta rendszeresen kiáradó Zagyva és a Szolnoki Művésztelep mellett épülő betongát forintokban mérhető harcáról. (Azt a topikot most ne nyissuk meg, hogy ezt a hatalmas munkát miért ősszel, az egyik legcsapadékosabb időszakban csinálják, és nem nyáron, amikor száraz lábbal lehet átkelni a Zagyván!)
Nyilvánvaló, hogy az ősz óta nagyjából kétheti rendszerességgel visszatérő áradás meghosszabbítja az építkezés idejét. Az idő pedig pénz, hiszen például a mérnököket, a biztonsági őröket, a mindenféle szolgáltatásokat időarányosan kell fizetni. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a Zagyva által elárasztott területre lepakolni majd onnan elpakolni ugyancsak pénzbe kerül, hiszen a melósokat és a teherautók üzemanyagköltségét is ki kell fizetni. Nem vagyok szakember, de homokozós emlékeim szerint a víz általában elmossa az útjába kerülő, még nem beépített, megerősített műtárgyakat, építőanyagokat. Azaz immár ezeket is sokadszorra kell pótolni, márpedig a beszállítók semmit sem adnak ingyen. Magyarul ez az építkezés nemcsak úgy kezd nyúlni, mint egykor a színház és még mindig a Tiszaligeti strand beruházása, de egész biztos, hogy folyamatosan drágul is. Már csak az infláció elmúlt hónapokban mutatott jobb teljesítménye miatt is. A plusz költségeket pedig valakinek ki kell fizetnie.
Persze kereshetünk bűnbakokat. Igaz nem tudom, hogy van-e olyan kommunikációs bűvészmutatvány, amivel a Zagyva és a Tisza szeszélyes vízjárásáért - az építők már-már "huncut" szívatásáért - a dollár baloldalt, Brüsszelt, a háborút vagy az amerikai elnököt lehet okolni, bár ne feledjük el, korbácsoltattak már tengert a nem megfelelő viselkedése miatt. Ám mindez csak porhintés, szöveg, amik után a számlákat ugyanúgy rendezni kell. A magam részéről nem hinném, hogy ilyen vis maior esetek miatt fizetne a biztosító. Olyat se nagyon láttam eddig, hogy egy támogatás előre meghatározott összegét meg lehet fejelni a természet szeszélyére hivatkozva. Nem marad tehát más, mint az adófizetők zsebe vagy a város költségvetése, fedjük is ezeket el bármiféle - a közösségi oldalon majd alaposan megünnepelt - pótlólagos támogatásról szóló maszlaggal. Mivel kis esély van a tisztán látásra, maradjunk annyiban: Szolnoknál ismét valamit visz a víz!
Album

Épül az Árkád terasza is
A Magyar utca Kossuth téri torkolatát lezáró Árkádos-házban 1964 nyarán már laktak. A rá merőleges, kétemeletes épületben mintha lettek volna még akkor üres lakások. Viszont a később legendássá váló Árkád presszó azon a nyáron még biztos, hogy nem fogadott vendégeket.
AKB

Másnak apróság
A Szabadság téren, a két híd felhajtója által közrefogva áll egy régi épület, amit sokan bölcsődeként emlegetnek, jelenleg talán a múzeum használja. Az épület láthatóan nem nyitogatott, tér felőli fedeles kapuja mellett évtizedekig "bástyás" utca- és házszámtábla volt látható. Olyanok, amelyek 1926-ban kezdtek Szolnokon megjelenni, és mára nagyon kevés maradt belőlük. Már innen is hiányoznak. Nekem legalábbis. Porszem, amikből a múltunk összeáll.
SzoborPark

Megtalált Nyugalom
Azt hittem, hogy Kirschmayer Károly Nyugalom című alkotása már nincs is meg a MÁV Kórház udvarán. Aztán ahogy elkezdtem megkerülni a kertben lévő kis tavat, előbukkant a méretes női alak. Amiről részletes leírást eddig nem találtam.