Az ajándék sincs ingyen

A Papp László Sportarénában egy látványos, nagyzenekaros, teltházas koncert bekerülési költsége - tehát például a bérleti díj, a biztonságiak, a közművek, a színpad, a hang- és fénytechnika, a jogdíjak - a fellépők tiszteletdíja nélkül több tízmillió forintra rúg, azaz a székenkénti ár is minimum 3-4 ezer forint. Ha ehhez hozzávesszük a legkutyaütőbb zenészek minimális, valamilyen módon adózott keresetét, ami ugye minél nagyobb egy zenekar, annál több, akkor könnyen belátható, hogy egyetlen koncertjegy bekerülési költsége könnyen felkúszhat 5-6 ezer forintra. Még akkor is, ha a koncerthez az arcát adó celeb egyetlen árva fillért sem keres az egészen, sőt a reklámkampányt is saját, egyéb jövedelmeiből fedezi. Azaz nem kell egy közgazdasági zseninek lenni ahhoz, hogy belássuk, ha Sting koncertjére huszonezer forint az átlagos jegyár, akkor a magyar művészek esetében is körülbelül fele ennyi a realitás.

Amit akkor is kifizet valaki, ha azokat a jegyeket valamiért nagylelkűen elkezdik ingyenesen osztogatni. Ha más nem, hát akkor a szponzorok meg a különböző állami alapok, cégek és szervezetek dobják össze a koncert költségeit, hiszen az áram pénzbe kerül, a biztonsági őrnek sárga csekkjei vannak, a zenészek pedig enni akarnak adni a gyerekeiknek. Azaz, amikor valaki több százas tételben ingyen szórja ki a koncertjére szóló belépőket, és az illetőnek általában nincsenek fizetős, főleg sok embert pénzért vonzó koncertjei, akkor joggal feltételezhetjük, hogy talán a közösből megy a nagylelkűség. Azaz én, mi, az adófizető állampolgárok dobjuk össze a rávalót. Amivel még nem is lenne baj, ha közben nem csinálna mindenki úgy, mintha a celeb meg a jegyeit továbbosztogató politikusok valami hatalmas jótékonyságot követnének el. Miközben csak politikai beetetésről, azaz kelet-európai/kaukázusi kampányról van szó.

Arról nem is beszélve, hogy vajon ki fizeti a rengeteg ingyenjegy utáni közterheket és adókat. Mert ugye lehet valamit ingyen osztogatni, ám az adóhatság is pontosan tudja, hogy semmi sincs ingyen, ráadásul ajándékot sem lehet csak úgy kapni. Mert képzeljük el, ha ezzel nem törődne az adóhatóság, akkor holnaptól a fizetések átváltoznának ingyenes ajándékokká, és akkor leshetnénk az adókból fenntartott utakat, kórházakat, iskolákat! Meg különben is, mit szólnának az üres államkasszához az azon élősködő oligarchák? Szóval az adó nem játék. Szerintem adózni egyébként is muszáj, vagy inkább állampolgári kötelesség, sőt igazi polgári attitűd.

Tehát nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy az ingyen szétosztogatott több száz, darabonként legalább tízezer forintos koncertjegy után vajon ki fizette meg a kis értékű ajándékokat a kifizető (az ajándékozó) oldaláról terhelő nagyjából 40%-os adókat és közterheket. A celeb perkálta le csak a Szolnokra küldött jegyek után a nagyjából másfél millió forintot? Vagy az azt örömmel szétosztó politikusok, hiszen csak nagyjából egy havi fizetésükről van szó? Ne adja ég, a városkasszából történt a NAV-os utalás? Avagy mindenki félrefordította a fejét, és az adóhatóság is örült az ingyenes bulinak?

Félreértés ne essék, nem szeretnék személyeskedni. Akik ott voltak, biztos élvezték az év elejei koncertet. (Mondjuk, egyszer én is kaphatnék valami nekem tetsző, szerintem kicsit igényesebb bulira vagy színházi előadásra belépőt.) Viszont a legnagyobb közösségi oldalt elárasztó politikusi jótétemények között szemezgetve az is látszik, nem egyedi esetről van szó. Mert persze lehet örülni az ugyancsak ingyen szétosztott vurstli jegyeknek is - ki sajnálná a gyerekektől és a rászorulóktól -, de azért ebben az esetben is fel lehetne tenni a kérdést, hogy az a nagyjából másfél millió forint után ki utalta el a NAV hatszázezrét? És itt hagyjuk is abba! Azt már tényleg ne feszegessük, hogy a vállalkozónak, miként a művésznek, ez miért volt jó.

(A felhasznál fotók csak illusztrációk a blogSzolnok archívumából)