Az adósságokat majd rendezni kell

Tisztában vagyok azzal, hogy Szolnok lakosságának jelentős részét nem nagyon érdekli a város kasszája. A többségnek csak az a fontos, hogy a város jelenidőben így-úgy működjön, látszódjon némi fejlesztés, fejlődés, de a hogyan és miből már érdektelen. Nem is nekik szánnám ezt az írást, és nem is szeretnék arról vitatkozni, hogy egy városi polgárnak kell-e, illik-e tudni, mi van vagy nincs a közös kasszában. (Szerintem kell és illik.) Miként nem szeretnék olyan naivnak se tűnni, hogy a város számláinak állapota bármiben is befolyásolná a választókat a szavazófülkék magányában, még akkor sem, ha azt gondolom: pedig nem ártana. Eszmefuttatásom inkább azoknak szól(na), akik némi felelősséget éreznek a közös kapcsán, netán némi affinitásuk van az önkormányzatiság iránt, esetleg kósza álmokat dédelgetnek Szolnok ügyeinek előmozdítását illetően. Mert nem tudom, tudják-e, milyen, a települések hitelállományát érintő jogszabálymódosítás társadalmi egyeztetése zárult le október végén.

A falvak és a városok eddig viszonylagos védelmet, vagy mondjuk inkább, különleges elbírálást élveztek a hitelezőikkel szemben. És nemcsak amiatt, hogy a 2014-es és a 2018-as, központilag finanszírozott önkormányzati adósságrendezések után hitelt csak a kormány hozzájárulásával vehetnek fel a települések. Hanem azért is, mert nem ugyanúgy sodródhattak csődbe, mint egy vállalkozás, egy család vagy egy magánszemély. Eddig. Az október végén lezárult társadalmi egyeztetés azonban egy olyan jogszabálymódosítást vetít előre, amit ha elfogadnak - és az ilyesmit, ha már megfuttatták, általában el is szokták fogadni -, a cégekhez hasonlóan mehet csődbe bármelyik önkormányzat.

Erre persze lehet azt mondani, hogy "na és?", vagy "nagyon helyes!", mert megengedhetetlen, hogy valaki többet költ, mint amennyije van. Ez szerintem csak részben igaz, hiszen az önkormányzatok számtalan olyan feladatot látnak el, amikre az állampolgárok, kvázi a meglehetősen magas adók révén, az állammal kötnek "szerződést", de a falvaknak vagy a városoknak kell megoldaniuk. És az utóbbi időben a legtöbb ilyen dologra számított kvóta - központi pénz - a szükségesnél jóval kevesebb, vagy nagyrészét megette az infláció, esetleg eleve nulla forinttal számolódik, mondván, hogy oldja meg a település a saját bevételeiből. Ami vagy nincs, vagy ha lehetne is, azt mindenféle vészhelyzetekre hivatkozva a központi költségvetés évek óta részben vagy egészben einstandolja, vagy alacsonyan tartja. Tehát borítékolható, hogy sok település nem tudja finanszírozni a közfeladatait. Elég erre csak a szolnoki buszközlekedés példáját hozni, amire nem is olyan régen vettünk fel egy combos hitelt.

Mindebből pedig adódhatnak kellemetlenségek a következő önkormányzati ciklusban. A most megfuttatott tervezet ugyanis nemcsak a cégekhez hasonlóan kezelné a városok csődhelyzetét, hanem ilyen esetben költségvetési biztost is ültetne az önkormányzatok nyakára. Neki pedig nemcsak az lenne a feladata, hogy gatyába rázza a fizetésképtelen települést, de a megmaradt vagyon felmérése és értékesítse is. Ingatlanokat, cégekben lévő tulajdonrészeket, de akár értékesebb ingóságokat is. És ugye a hazai adóságrendezések három évtizedes történetéből sejthetjük, ilyen esetekben nem az adós jár jól, azaz nem az önkormányzati érdek lesz majd a fő szempont. Magyarul lesz itt nagy kótyavetye.

Ám nem ez a "legszebb" az egészben. És még csak nem is az, hogy a kvázi csődbe ment települések az adósságrendezés alatt, illetve az azt követő két évben nem vehetnek részt a fejlesztési pályázatokban, azaz nagyjából félévtizedre borítékolható a lemaradás, a lecsúszás. Hanem az, hogy az ilyen helyzetbe került településeken az adósságrendezést követően még két évig a helyén marad a pénzügyi gondnok, és az adott város vagy falu vezetői nem lesznek jogosultak semmiféle tiszteletdíjra vagy személyi juttatásra. Azaz ingyen, társadalmi munkában lavírozzák tovább a félig elsüllyedt település hajóját. Kreatívan, jó kedvvel, minden energiájukat beleadva, miközben valami mellékesből majd megélnek. Erre elsőre lehet azt mondani, hogy aki csődbe visz egy települést, nem is érdemel mást. De kérdem én, aki csődbe visz egy települést, maradjon még négy-öt évig a település élén?

És játsszunk el egy nagyon rosszindulatú, csúnya lehetőséggel, amit én is kikérek magamnak, de azért az ördög nem alszik. Mikor is lesznek a következő önkormányzati választások? 2024. június 9-én. Mikor lép hivatalba a következő polgármester és testület? A mostani mandátumának lejárta után, tehát valamikor jövő október- november táján. Szemére lehetne vetni a távozóknak, ha abban a pár hónapban a "pénz nem számít" elv mentén mindent megpróbálnának elintézni, megoldani, kifizetni? Esetleg néhány beruházást, szerződést, megrendelést is aláírnának, hiszen jogukban áll, és ki vitathatja el a jószándékot. Magyarországon vagyunk. Meglepődne valaki azon, ha a rosszul választó települések még annyit se kapnának a központi költségvetéstől, mint eddig, és hirtelen nemcsak elengednék a kezüket, de még löknének is rajtuk. Legyen egy kis fantáziánk! Képzeljük el, hogy a 2024 végén megtörtént átadás-átvétel után 2025-ben hány hónapig kellene várni a csődre! Ami után a távozók széttárnák a kezüket, hogy "újfiúk" ez már a ti dolgotok.

Tudom, ilyen szemétséget csak az én agyam ad ki. Meg csak az én fejemben fordul meg, hogy nosza, gyorsan nézzünk szét, mit lehet majd a szolnoki kótyavetyén másfél-két év múlva megszerezni fillérekért. Telek a Tiszaligetben? Egy-két belvárosi ingatlan? Lakópark melletti közparkok? Juj, de szemét vagyok! Nem. Csak valaki egyszer azt mondta: "ha békét akarsz, készülj a háborúra".