A Tiszaligeti strandot bezárni...

Bő fél évszázaddal a Tiszaligeti strand megnyitása, és majdnem másfél évtizeddel az utolsó komolyabb felújítása után, 2015-ben került napirendre a fürdő rekonstrukciója. Azután, hogy a Modern Városok Program részeként elhangzott, mi mindenre fordíthat pluszpénzeket Szolnok. A belterületi utak tavalyi felújításán kívül látványos dolgok eddig nem történtek, viszont sokszor, számtalan helyen, többféle interpretációban elhangzott, hogy folyik a Művésztelep, a Véső úti sporttelep és a Tiszaligeti strand felújításának a tervezése. Ha helytállók a sajtóban megjelent számok, akkor mindezekre eddig 275 millió forintot költöttünk. (Igen, költöttünk, mert ha a várost a sajátomnak érzem, akkor a közös kasszához is így viszonyulok. Ha pedig demokráciáról beszélhetünk, akkor a pénzköltésről döntők nem a maguk szakállára, hanem helyettem, a felhatalmazásomból határoznak.)

Aki az utóbbi években egyszer vagy rendszeresen járt a Tiszaligeti strandon, az nem vitathatja, hogy ideje lenne minimum felújítani a komplexumot. Vérmérséklettől függően pedig az is kimondható, hogy ha nem csökken drasztikusan a zöldterületek nagysága, nem pusztítják el a fél évszázados, árnyat adó fákat, akkor akár komolyabb fejlesztés is jöhet. Főleg, ha nem szabadulnak el emiatt a belépőárak. Tehát szögezzük le: a Tiszaliget felújítása támogatható, az államtól érkező forrás örömteli. Azonban mindez nem homályosíthatja el a gondolkodásunkat, és nem lehetünk a viccbeli lóhoz hasonlatosak, amelyikről csak a gazdája tudja, hogy nem bátor, csak vak.

Az eredeti tervek szerint a Tiszaligeti strand fejlesztésének - amire 3 milliárdot ígért a kormány - 2017. május 31-ig kellett volna befejeződnie. Ehhez képest csak idén nyáron röppent fel az a pletyka a városban, hogy a fürdőt ősszel bezárják a munkák miatt. Kicsit a neten bogarászva azonban találni egy idén májusi polgármesteri nyilatkozatot, amely szerint a teljes beruházás 5 milliárd forintba fog kerülni, és valószínűleg jövő nyáron zajlik. A legutóbbi városi közgyűlésen pedig az hangzott el, hogy a Tiszaligeti strand megújítása 5,5 milliárdba kerülhet, 2018 tavaszán indul, és akár 20 hónapig is eltarthat. Azaz, ha kicsit utánaszámolunk, akkor nemcsak az jön ki, hogy két év alatt közel duplájára emelkedett a várható bekerülési költség, hanem az is, hogy 2018 és 2019 nyarán is nélkülöznünk kell Szolnok egyetlen strandját.

A közgyűlésben jelen lévő pártok képviselői országos mintát követve kezdték gyalulni egymást az ügyben. Amihez természetesen joguk van, de azért a magam részéről felhívnám a figyelmet az algyői esetre. És, ha lenne bármi befolyásom, a marakodás helyett abba az irányba terelném a képviselői diskurzust, ami inkább a mindenki számára elfogadható megoldást keresi, mintsem a pillanatnyi politikai hasznot. Mert helyi szinten engem például egyre kevésbé érdekel, kinek, milyen matrica van a homlokán.

Mivel eddig sehol se láttam - megengedve a magam vakságát, mint lehetőséget -, hogy a helyiek véleményét is kikérték volna a Tiszaligeti strand fejlesztésének ügyében, itt és most mondanám el a saját szempontjaimat.

Először is az elfogadhatatlan lenne, ha akár egyetlen napra is strand nélkül maradna Szolnok. Amihez képest mellékszál az a kommunikációs baki, hogy a felújítandó Tiszaligeti strandot Damjanich Jánosról akarják elnevezni. Ugyanis, amíg a felújítás csak állom, addig az éppen tíz éve bezárt Dami emléke nem hordoz pozitív üzenetet. Gondoljunk csak arra az arcpirító vetítésre, ami a Dami helyén megvalósuló termál hotelről és látványos fürdőről szólt! Tehát, ha Dami, akkor a magam részéről terveket nem, csak tényeket vennék be. Azaz, a Ligethez akkor szabad hozzákezdeni, ha előbb a Véső úti, egykori MÁV strand legalább időlegesen kiszolgálhatja az úszni és brügölni vágyókat. Mert mi van, ha megreked a tiszaligeti álom?

Másodszor, legalább magunknak ne magyarázzuk be, hogy az, ami két éve 3 milliárdba került volna, ma 5,5 milliárdra tervezhető, az nem fog ennél is többe kerülni egy-két év múlva. Miként abban a hitben sem ringathatjuk magunkat, hogy a kormánytól majd pont mi, és pont erre a célra kapunk tovább 3 milliárd forintot. Ne vetítsünk! Lássuk be, a hiányzó pénzt a magunk erejéből, azaz városnak kellene előteremtenie. Csak miheztartás végett: az éves költségvetésünk 10-15%-áról beszélünk.

Ezt persze hitelből is elő lehet teremteni. Már, ha van bank, amelyik hajlandó a Magyarországon húsz éve mindig veszteséges fürdőberuházásba beszállni. Illetve, ha a jelenleg nagyjából egyensúlyban lévő városi költségvetést meg akarjuk billenteni egy olyan hitellel és terheivel, amit már a következő önkormányzatnak kell kiizzadnia. Vigyázó szemünket Pécsre vessük! A jóval nagyobb város saját büdzséjéből 5 milliárd forint hiányzik, ami pont elég volt ahhoz, hogy lényegében gyámság alá kerüljön. Ami a kisebbik baj. Jóval nagyobb, hogy csak üggyel-bajjal tudták a fizetésekre valót előteremteni, és kockázatossá vált a városnak és a nagyjából még 10 milliárddal úszó cégeinek beszállítani. Kell ez nekünk?

Harmadszor pedig kommunikációval babrálóként elfogadhatatlannak tartom, hogy az eddig elköltött 275 millióból nem futotta az eddigi elképzelések, tervezett ütemezések és várható következmények bemutatására a sajtóban, a strandnál vagy bárhol rendezett lakossági fórumon, netán a neten. Vagy az az üzenet, hogy semmi közünk hozzá? Mert akkor tényleg nyugodtan rakosgatható a vessző ebben a mondatban: A Tiszaligeti strandot bezárni nem kell félnetek jó lesz.

(Az illusztrációk nem idén készültek!)