Kérdezem

Húsz év számai

2019. december 18.

A kortárs magyar irodalom legismertebb szerzői és felzárkózni igyekvő pályakezdők találkoznak negyedévente, ha csak képletesen is, Szolnokon. A 20. születésnapját ünneplő Esőről december 19-én a Verseghy Könyvtárban beszélgetünk. Előtte Jenei Gyula főszerkesztőt kérdeztem.

- Kezdjük a számokkal! December 19-én "ünnepeljük" az Eső 20. születésnapját. De mikor jelent meg pontosan az első Eső, illetve, mikor és hogyan lett belőle önállóan kézbe vehető folyóirat?

- A Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1998 decemberében mutattuk be az akkor még a Parnasszus című költészeti periodika mellékleteként megjelenő Esőt. Az egy átmeneti megoldás volt. Alapító kiadónk, Vass Lajos állapodott meg erről a Parnasszus főszerkesztőjével, Turczi Istvánnal, miután a lapalapítási szándékommal megkerestem. Pontosabban azzal a kérdéssel fordultam hozzá, hogy teremtene-e anyagi hátteret az Esőnek. Az önálló megjelenés a kezdetektől tervben volt, amit aztán Várszegi Tibor segítségével sikerült megvalósítanom, aki közel egy évtizedig végezte a kiadói munkát. Az első önálló Esőt 2000 tavaszán foghattuk kézben, amely a színház tematikára épült, és szerzőnk volt többek között: Benedek Szabolcs, Bérczes László, Bistey András, Dienes Eszter, Ember Mária, Forgách András, Kékesi Kun Árpád, Körmendi Lajos, Lázár Balázs, Matuz János, Molnár H. Lajos, Rigó József, Szenti Ernő, Vasy Géza, Zalán Tibor, Zoltán Gábor.

- Ha húsz éve működik a negyedéves lap, ami azt jelenti, hogy nyolcvan lapszám van mögöttetek?

- Hetvenkilenc, ugyanis 2001-ben pénzhiány miatt összevontuk az őszi és téli számot, amely végül a pénzügyminisztérium házinyomdájában készült. Így támogatta akkor a lapot a miniszter, aki máig olvasója az Esőnek. Viszont a Parnasszus mellékleteként megjelenő (elő)Esők bőven kiteszik a nyolcvanadik lapszámot.

- Kiszámoltad már, hány oldalon, hány szerző, hány írását jelentettétek meg?

- Közel tízezer oldalról lehet szó, a szerzők száma félezer körül mozog. Vannak, akik csak egyszer-egyszer jelentek meg, mások állandó szerzőnek számítanak. És több mint százan vannak köztük, akik Szolnokon vagy a megyében élnek, éltek, esetleg hosszabb-rövidebb pályaszakaszukkal a megyéhez kötődnek.

- Azt esetleg számolod, hogy fiatalt indítottál el az irodalmi életben? Már azok is egy éve érettségiztek, akik egyidősek a lappal. Tehát volt idő bőven.

- Voltak, akik már gimnazista korukban, de olyanok is, akik negyven-, ötven-, hatvanévesen publikáltak először, és történetesen az Esőben. Legalább harmincan kötődnek hozzánk első megjelenésükkel, döntő többségük fiatalként, de van még néhány író, költő, akik, ha nem is nálunk jelentek meg először, kezdeti, vagy későbbi pályaszakaszukkal erősen kötődnek hozzánk. A mostani számunkban is avatunk egy novellistát, P. Szathmáry Istvánt, aki újságíróként, kritikusként, grafikusként már régen ismerhetünk.

- Nem tudom, mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az "irodalmi élet" is megismerje, elfogadja és keresse az Esőt? Volt olyan pillanat, amikor először azt érezted, hogy számolnak a lappal? Publikálni akarnak benne? Figyelnek rá?

- Hogyne! Kezdetektől voltak remek szerzőink, de nagyon sokszor éreztem, amikor a nyomdában belelapoztam az Esőbe, hogy az az addigi legjobb számunk. Vagyis mindig tudtunk jobbat és jobbat csinálni. Az Esővel nagyon régóta szimpatizálnak kitűnő szerzők, Tóth Krisztinától Markó Béláig, de az igazi áttörést három éve értük el, amikor jobb anyagi lehetőségeket kapott a lap. Múlt héten Grecsó Krisztián beszélt felsőfokban az Esőről, a legjobb három-négy magyar irodalmi lap közt említve, de számos más szerzőt is emlegethetnék Zalán Tibortól Darvasi Lászlóig, akik szintén nagyon szeretik a lapot, és ennek hangot is adnak. De Ilja Mihály is olvassa az Esőt (is), és rendszeresen visszajelez, mi tetszett neki az épp aktuális megjelenésből.

- Azt gondolom, talán nem nagyon szereted az ilyesmit, de megkérdezem: mit tartasz az elmúlt 20 év legnagyobb sikerének? És kudarcának?

- Ezt nemigen tudom megválaszolni. Vagy sokféleképpen. Mondhatnám, hogy a legnagyobb siker, hogy húsz év után létezik a lap, az elismertsége országos, a különböző antológiák, Szép versek, Körkép, Az év versei, Az év novellái, a Szépirodalmi Figyelő rendszeresen és szép számmal válogat a nálunk megjelent írásokból. Kudarc? Éppen most bizonytalanság van az Eső jövőjét illetően. Nem látom a jövő évi megjelenés anyagi hátterét. Ám ezt sem mondanám kudarcnak, sőt inkább a siker része, hogy sokan próbálják biztosítani a lap jövőjét, keresik az anyagi háttér megteremtésének lehetőségét.

- Van ünnepi Eső? Avagy az évtized utolsó lapszáma egy klasszikus darab? Nem akartál valami best of Eső-t csinálni?

- Az benne az ünnepi, hogy túl vagyunk húsz éven (vagy huszonegyen), és hogy hamarosan karácsony lesz, és aki akarja, akár a két ünnep közötti ráérősnek ígérkező napokban is forgathatja a téli számunkat, amelybe megint megnyugvás volt belelapoznom a nyomdában.

(Húsz év után - Ünnepi Eső-est és lapbemutató 2019. december 19-én, csütörtökön, 17 órától a Verseghy Ferenc Könyvtárban)

/A Jenei Gyuláról készült első kép Szabó Béla, a második Annus Gábor munkája/

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Kossuth tér anno 1905
Valamikor az előző századforduló környékén készítette ezt a képeslappá lett felvételt a szolnoki Kossuth téren egy ismeretlen fotós, aki aztán a sokszorosítás jogait átadta Divlad Károly örököseinek. Nem sokkal előtte járhatott a téren és a Gorove utcában az útkaparó. Talán az ő munkáját is úgy figyelték a bricsesznadrágos fiúk, mint a fotósét.

Az Album további képei
 

AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnok Kossuthja
Negyedszázada helyezték át a szolnoki Kossuth-szobrot a város főteréről a Városháza előterébe. A két évvel korábban felállított szobor szabadtéri élete során rongálások és a ráhelyezett feliratok miatt sokszor szerepelt a hírekben. Első példánya ma is a szabadban áll Nagypaládon.

A Szoborpark további képei