El kell, hidd

- Azt nyilatkozta, olyan filmeket vállal, amiknek a forgatókönyvét olvasva, valami megmozdul belül. A szolnoki kötődésű Bergendy Péter filmjének a könyvére is igaz volt ez?

- Színészként azzal kell szembesülni, amivel szerintem a rendezők és minden filmmel foglalkozó is szokott Magyarországon, hogy nincsenek olyan forgatókönyvek, amelyeket elolvasva azt érezhetnéd: úgy jó, ahogy van. Én az a színész vagyok, aki azért szereti a rendezők dolgát megnehezíteni az ötleteivel, de a Post Mortem forgatókönyvének a végére érve azt mondtam: ehhez nincs mit hozzátenni.

- Miért éppen az utóbbi időben inkább öltönyös, szívtipró figurákat játszó színészt választotta Tomás, a fotográfus szerepére Bergendy Péter?

- Nem akarok szemtelenül a nevében beszélni. A magam részéről azt mondom, nincs műfaj vagy karakter, ami, ha jól van megírva, ne érdekelne. Goda Kriszta Veszettek című filmjében egy neonácivá alakuló srác voltam, a Kölcsönlakásban és a Minta apákban öltönyös, bazsalygós, minden este más nőt elcsábító karakter. De mindig lelkesítő valami mást játszani. Lázba hozott ez a zárkózott, halk figura, aki ráadásul a film első másodpercében meghal. Izgalmas volt olyan alakot életre kelteni, aki négy-öt dolgot gondol, de csak egyet mond ki.

- Nem lehet, hogy Bergendy azért választotta, mert mióta 2012-ben eljött a Radnóti Színházból, nemcsak sok mozifilmben játszott, de valamennyi tévécsatorna sorozataiban is feltűnt. Magyarul egy ismert, híres színészt keresett főszereplőnek.

- Egy zsánerfilmnél, ami nézőkre is vadászaik, valamiféle nézőszám elvárást is megfogalmaznak a producerek, ezért nemcsak a jó forgatókönyv, a hiteles rendező, de az ismert színészarcok is kellenek. Bergendy 8 évig gyűrte ezt a forgatókönyvet, ráadásul legalább 35 éve készít filmeket, reklámfilmeket, magyarul az összes magyar színésszel dolgozott már, és akivel egyszer dolgozik, azokat szereti ismét hívni, miközben újak nehezen kerülnek be hozzá. Nekem szerencsém volt, mert ebben az esetben én lehettem az a zöldfülű, aki még soha sem dolgozott vele. Nem tartom magam híresnek, mázli, hogy valaki kamera előtt szerepelhet, de mindegy, hogy az film vagy tévésorozat, mert a minőség számít. Harminc körüli, hasonló színészből pedig nincs sok.

- Bergendy Péter azt nyilatkozta, ezt a filmet Klem Viktor viszi a hátán.

- Érdekes, nekem nem szokott ilyeneket mondani. Nem szeret szembe dicsérni, nem az a fajta rendező, aki a forgatást végig jófejeskedi, hanem inkább olyan, aki végig keményen melózik. A 41 forgatási nap alatt, miközben felvettünk nagyjából 200 jelenetet, legnagyobb dicséret az volt tőle, amikor egy jelenetből mentem az öltözősátor felé, ő pedig kilépett a rendezőiből és rám kacsintott. Tőle ez felért egy Oscar-díjjal.

- A Post Mortem műfajának köszönhetően hemzseg a trükköktől, az utólag odavarázsolt "szereplőktől", helyzetektől. Azaz sokszor úgy kellett eljátszani a rémületet, hogy nem láthatta a forgatáson, amit a néző a moziban igen.

- Tipikus színészi feladat, amiben a gyerekek a legjobbak. Ez az a fajta nyílt magány, amikor minden csak az ember fantáziájában jelenik meg. Ott állsz jelenetre várva, még igazítanak a hajadon, a sminkeden, valakivel a szöveget mondod össze, körülötted kétszáz ember, a technikusok esznek, van, aki távolabb cigizik, és egyszer csak elhangzik a rendezőasszisztenstől, hogy "tessék, felvétel", és neked arcodban a kamerával el kell tudnod játszani, hogy valaki van abban a szobában, akitől frászt kapsz. Ezt csak úgy lehet, ha te tényleg elhiszed. Ám amikor leáll a kamera, képesnek kell lenned azt is elhinni, hogy nincs is ott senki. Skizofrén állapot.

- Mennyire volt fárasztó ezt majdnem másfél hónapon keresztül csinálni?

- Az ilyesmihez kell egy alap idegrendszer, de nemcsak a forgatáson, a színházban is. Fáradtan, ásítozva, szétesve nem lehet csinálni, mert nemcsak az optika, de akár egy 20 fős nézőtér is azonnal lebuktat, azonnal kiderül, ki milyen sűrűn van jelen. Aki igent mond egy ilyen forgatásra, annak a saját kondícióján, kipihentségén is múlik, hogy jelen tudjon lenni 12 órában, és bármikor, amikor elhangzik a "tessék, felvétel", oda tudja képzelni, mondjuk, a szellemeket. Persze a gyártás, a stáb nagyon sokat tud segíteni. Bergendy és csapata mindent megteremtett, hogy lóháton, víz alatt, felrobbantva, mínusz 10 fokban, sárban feküdve, minden pillanatban garantált legyen a koncentráció. És még kávét is kaptam.

- A forgatás alatt volt, amire azt mondta, hogy ezt azért már nem?

- A vetkőzős jelenettől féltem. A forgatókönyvben még egy dézsából szállt ki a srác, olvasva el is szégyelltem magam. Nagy András operatőr, akinek rég Hollywoodban lenne a helye, szenzációs ízléssel és igényességgel állította be ezt a jelenetet. Ezen kívül inkább csak a mértékek kapcsán voltak vitáink. Amikor a történet szerint a gramofont lelassítjuk, és meghallom a nevem, azt olyan közeliben mutatja a kamera, hogy a filmvásznon akkora a szemem, mint egy focikapu. Legalább ötször játszottam el, mert Bergendy szerint mindig kevés volt, én meg mondtam, hogy hidd el jó. A budapesti premieren aztán elismerte, hogy igazam volt.

- A filmben fontos társ Anna, akit Hais Fruzsina gyerekszínész alakít. Vele mennyire kellett összecsiszolódni?

- Gyerekszereplőkkel azért van szerencsém, mert a hétköznapokban úgy viselkedek, mint egy hatéves. Tudom, ez így viccesen hangzik, de a környezetem tudna erről mesélni, mert a humorom egy óvodás szintjén intenzív, játékos, nyitott, infantilis. Ezt azonban a gyerekszereplők gyorsan megérzik, és ez a kulcs hozzájuk, akik nemcsak azt érzik, hogy velem lehet hülyéskedni, hanem azt is, hogy teljesen odafigyelek rájuk. Így egy nehéz jelenet előtt még egy kacsintás vagy valami gyermeteg vicc, de utána koncentrálunk. Fruzsinával egyetlen próbánk volt a forgatás előtt, amikor Péter összenézett bennünket, hogy működik-e a két hang meg az arc. Egyébként én talán jobban tartottam Fruzsinától, mint ő a forgatástól. Fruzsi ugyanis egy sikeres élsportoló, akinek hatalmas a teherbírása, egy kis katona. Én meg egy kicsit lusta fickó vagyok. Fel kellett kötni a gatyámat.

- A film 2019-ben forgott, 2020-ban lett volna a bemutató. Mennyire lett ugyanaz a film, mint ami annak idején forgatókönyvben volt?

- A 2020 őszi bemutató előtt egy szűkebb alkotói csapattal láttam először, és azt érezte, az ízlésem és elvárásaim szerinti. Ami a tervem volt, a figura zárkózottsága, az megszületett. A technikai kihívások 75-80%-ban rendben vannak, de persze lehetne még belőle pár másodpercet kivágni vagy az utómunkán csiszolni. De inkább kezeljük empátiával, hisz mégiscsak az első magyar horror, ami ráadásul tized annyiból készült, mint nem egy amerikai, hanem egy angol vagy német hasonló film, miközben a 170 jelent utómunkáin ugyanúgy öt stúdióban száz embere dolgozott.

- Amikor beszélgetünk, közel harminc fesztiválon járt már a film, nagyjából ugyanennyi díjat kapott, és a jövő évi Oscarra Magyarország ezt nevezte a "legjobb külföldi film" díjra. A pályájára lesz ennek bármilyen hatása?

- Az Oscar jelöléssel és a körülötte lévő polémiával nem szeretnék foglalkozni, hiszen minden országnak jogában áll jelölni, Magyarországnak épp úgy, mint Új-Guineának. Láttam Enyedi Ildikó filmjét, szerintem azt is lehetett volna jelölni, de az erre jogosult héttagú bizottság a Post Mortem mellett döntött. Mivel Magyarországon a művészet nem profitábilis, a pályámra semmiféle hatással nem lesz, mert az ilyesminek épp annyira nincs következménye itthon, minthogy egy filmben jó voltál vagy éppen szeret a közönség. A nemzetközi fesztiváloknak lehet hatása. Meg annak is, hogy ez nemcsak fesztivál film, hanem egyre több ország forgalmazásra is megveszi. Iszonyatosan izgalmas, hogy a portugál, a német mozik mellett mondjuk, menni fog a mi piacunknál jóval nagyobb Lengyelországban is. Nem is olyan régen az olasz közszolgálati tévé adta le, amit onnan vettem észre, hogy másnap reggel az Instagramomon lett 250 új olasz rajongóm. Jó érzés tudni, hogy ott is ment a film és volt, akiket elért. Ez nyithat meg szakmai kapukat öt-tíz év távlatában.