Kérdezem

Deszkák helyett háló

2020. május 20.

Próba az interneten keresztül, gyerekelőadás a Zoom alkalmazás segítségével, a Szín-Mű-Hely helyett rádiójátékszerűen, folytatásokban játszott előadás. Többek között ezekkel is telt Radó Denise számára az elmúlt két hónap. A Jászai-díjas színész-rendezővel beszélgettünk.

- Mikor járt utoljára Szolnokon?

- Március elején, és nekem még szerencsém is volt a kollégáimhoz képest, akik a frissen bemutatott Nyitott ablakot a főpróbával együtt összesen négyszer játszhatták. A nagyszínház bezárása után ugyanis a Szín-Mű-Helyben egy hétig még voltak előadások, így nekem csak akkor fejeződött be a színpadi munka.

- A közösségi oldalak alapján viszont úgy tűnik, az elmúlt két hónapban sem tétlenkedett?

- Nem szeretek, de talán nem is tudok a fenekemen ülni. Láttam, hogy a többi színház, a kollégák igyekeznek mindenféle internetes megjelenéseket kitalálni, amit nagy érdeklődéssel figyeltem. De rögtön tudtam, hogy nem szeretnék egy újabb verset vagy mesét elmondani, mert valami sokkal színházszerűbbre vágytam. Így vettük elő egy régi mesedarabomat, A tündér és az összekutyult mesét, amit a Zoom alkalmazás segítségével megcsináltunk. Aki benne volt, otthon csinálta a hátterét, lettek jelmezek, az interneten keresztül próbáltunk, aztán ugyanott bemutattuk. A gyerekek pedig nagyon kedvelték, és a módszer annyira bejött, hogy azt továbbfejlesztve a többiek is csináltak egy másik előadást. Gombos Judittal meg a Két nő és... című darabot vettük el, amit idén mutattunk be a Szín-Mű-Helyben, és nagyon szereti a közönség, rengeteg levelet kapunk. Ebből csináltunk egy kicsit a régi rádiójátékokra hasonlító, a két szereplő mellett narrátor közreműködésével látható, folytatásos darabot, amihez a képeket az eredeti előadásból vettük át. Otthon ültünk a laptopjaink előtt, és három estén át játszottuk a két nő történetét. Erre is nagyon szép visszajelzéseket kaptunk.

- Azt is láttam, hogy közben próbálni is elkezdtek az interneten keresztül. Ez működhet?

- Szolnokon az a rend, hogy az évad utolsó bemutatója után elkezdjük próbálni a következő évad második darabját. Így augusztusban indulhatnak az első darab próbái, majd annak a bemutatása után, az előző évadban már bepróbált darabnak lényegében csak egy hosszabb főpróbahetet kell tartani. Elsőre ezt a tervet is keresztbe húzta a járvány. De azt gondolom, minden nehézségben meg lehet látni a jót is, úgyhogy elkezdtük a Kőműves Kelemen próbáinak azt a részét, ami egyébként is asztal mellett lett volna. Az elmúlt hetekben végigelemeztük a darabot, ki tudtunk vesézni minden mondatot, amire talán kevesebb idő jutott volna, hiszen az ilyen táncos, zenés előadásoknál sokszor az utóbbiak felé billen a mérleg. A Kőműves Kelemen viszont egy rockballada, valódi balladisztikus elemekkel, aminél fontos, hogy az egyes szereplőket, figurákat át tudtuk beszélni. Azt gondolom, ez nem volt haszontalan, és így a színház nélküli időt is hasznosan töltöttük.

- Így el lehet jutni akár a bemutatóig is?

- Természetesen nem, hiszen a mozgásokat, a világításokat nem lehet úgy próbálni, hogy a nappalimból irányítom az otthonában ülő színészt. Előbb-utóbb kell a színpad, a műszak, az együttlét. De mivel itt már az énektanulással, sőt Sebestyén Csabának köszönhetően a koreográfiával is meglehetősen előre járunk, sokkal rövidebb próbaidőszak is elég lesz.

- Az elmondottakból úgy tűnik, nagyon otthon vagy a számítógépes technikákban?

- Dehogyis! Annyira ismerem, amennyire feltétlenül kell. De figyelem, ki, mit csinál, miket használ, mi vehető át. A nagybátyám, Radó Vilmos mindig azt mondta, hogy nem kell mindenhez érteni, de jól kell tudni megválogatni a kollégákat. Én is ki tudom találni, mit szeretnék, de a megvalósításhoz már segítséget kell kérnem. Deme Gábor kollégám van igazán otthon ezekben a technikai dolgokban, akire mindig számíthatok.

- Lehet már tudni, hogy mikor térhetnek vissza a színpadra?

- Még várjuk a polgármester úr döntését, de nagyon remélem, hogy hamarosan színpadon is próbálhatunk. Úgy tudom, van az országban olyan színház, ahol már elkezdődött a munka.

- Szolnokon kívül máshol is játszik és rendez. Mi mindenről kellett lemondani a járvány miatt?

- Budapesten nem sokkal a vészhelyzet kihirdetése előtt rendeztem a Tesla című zenés darabot, úgyhogy ennek még kellett volna még néhány előadás, hogy minden úgy működjön, ahogy kitaláltuk. Úgy volt, hogy Sopronban rendezem majd a Bál a Savoybant, de a vírus miatt ez most bizonytalan, ahol Békéscsabán is. Abban reménykedem, hogy az ott rendezett My Fair Ladyt legalább augusztus végén láthatja a szarvasi szabadtéri színpad közönsége.

- Mennyire látható a következő évad?

- A szolnoki évadomat már látom. A Kőműves Kelemen mellett mást nem rendezek, viszont a Szín-Mű-Helyben játszom a Bakaruhában című előadásban, a nagyszínpadon pedig a nagy kedvencem, Szabó Magda Régi módi történetében Rickl Mária lehetek. Az évad második felében pedig igazi kihívás lesz számomra, hogy hosszú évek után újra komikát játszhatok az Egy csók és más semmi című darabban. Mindezek mellett pedig megy tovább a Két nő és... a Szín-Mű-Helyben, illetve úgy tűnik a tavasszal elmaradt budapesti meghívásokat is bepótolhatjuk majd.

- Azért a színházon kívül másra is jutott idő az elmúlt két hónapban?

- Igen, például azokra a könyvekre, amiket évközben csak megvettem. Meg a kertészkedésre. Elképesztő élmény volt, hogy naponta láthattam a kertemben, hogyan bújnak ki a virágok, lombosodnak a fák. Erre eddig soha sem volt időm vagy alkalmam. Jó érzés reggelente kimenni, és boldogság nézni a színeket. Szerintem mindennek a jó oldalát kell nézni. Persze, szörnyű, ami a színházakkal történt, de közben felértékelődtek olyan dolgok, amikre korábban nem volt idő. Egész apróságok is. Mindenben van valami pozitívum, csak meg kell állni és észrevenni. Remélem, ezeket akkor se felejtjük majd el, ha visszaáll a régi életünk.

- Akkor előbb-utóbb Szolnokon?

- Nagyon remélem, mert nagyon hiányzik már a város, az ottani barátaim, akiket olyan jó lenne valahogy végre magamhoz ölelni.

(A felhasznált fotók a szolnoki és a béksécsabai színház honlapjáról valók.)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Gyors behívás, új templom
Úgy tűnik, a második világháborúban is sok katona küldött egy-egy gyors üzenetet Szolnokról, a város valamelyik részletét ábrázoló képeslapon. Az akkor éppen hétéves újvárosi, más néven Szentlélek templom fotóját Pál Berta kisasszony kapta Rákosligeten 1944. július elején.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Lakásépítés záróköve
Szerte a világban találhatunk olyan záróköveket, amelyek egy-egy nagyobb építkezés befejezésének állítanak emléket. Szolnokon is van néhány ilyen, köztük például a Thököly úti négyemeletes szalagházon, 1972-ben elhelyezett.

A Szoborpark további képei