Album



Verik a Csányi Tónit

2013. szeptember 28.

Ismét egy olyan képeslap, aminek nem a képes oldala a legérdekesebb. A szöveges oldala alapján pedig biztosak lehetünk abban, hogy feladója, élőben nem látta a Szolnoki Művésztelepet, amit Művészkert néven örökített meg a Barasits-féle lap.

Sokáig gondolkodtam azon, hogy érdemes-e ezt a képeslapot közzétennem, hiszen a fotós oldalán nem sok érdekességet látok. A felirat alapján kénytelen vagyok elhinni, hogy a felvétel Szolnokon, azon belül is a mai művésztelepen készült. A kép kvázi közepébe komponált szoborról sem tudom megmondani, hogy létezik-e még, avagy mikor állhatott a város egyik legszebb kertjében. Az tűnik számomra biztosnak, hogy a felvétel még a háború előtt készült, viszont a vele forgalmazott képeslap a világégés után is forgalomban volt.

Ez utóbbira az a régi - számomra nagyon kedves - szokás adja a bizonyítékot, ami a levelezőlap használókat is arra ösztönözte, hogy dátumozzák az írásaikat. Ami ebben az esetben nemcsak az évből, hónapból és napból áll, hanem az 1947. május 11-ét még azzal is kiegészítette a képeslap küldője, hogy délután fél négy. Mindez a bélyegzőből sajnos nem derülne ki, ahogy most éppen az sem, hogy hol adták postára a lapot. Csak a szövegből következtethetünk arra, hogy Szolnokon biztosan nem, talán inkább Debrecenben.

Maga a szöveg egy mai Facebook bejegyzés is lehetne, mert azt hiszen, napjainkban minden órában több tíz- vagy százezer ilyen helyzetjelentést tesznek közzé önmagukról az emberek. Hol vannak, mi történik, mit gondolnak, éreznek az adott pillanatban. Csakhogy esetünkben - lévén képeslapról van szó - a megírás pillanata és az üzenet fogadása között minimum egy, de akár több nap is eltelhetett. És lájkolni se lehetett az üzenetet, hacsak a címzett - feltételezésem szerint a levélíró felesége - nem mutogatta Szegeden minden szomszédjának a Párizsi körúton. Hiszen büszke lehetett arra, hogy a nagy útra kelt párja sokat gondol rájuk.

Persze, az is lehet, hogy az asszony annyira mégsem volt büszke a férjére. Mivel a feltételezett férj az apró betűvel teleírt lap harmadik mondatában már arról panaszkodik, hogy a pohár hideg sörtől meghűlt. De hát 1947-ben ilyen kalandos lehetett egy Szolnok érintésével lebonyolított Szeged-Debrecen utazás. Amibe az is belefért - ez lehetett a legfontosabb, hiszen ezzel kezdődik az üzenet -, hogy "verik a Csányi Tónit". Természetesen nem tudjuk, ki lehetett a megvert Csányi Antal, de olyan nagy baj nem lehetett az elverése, ha pont abban a pillanatban az önmagát Apuként aposztrofáló időt tudott szakítani ennek a képeslapnak a megírására. Aminek utolsó mondatából derül ki, hogy Debrecent láthatta is az illető - mint írja szép város -, Szolnokon viszont csak ennek a képeslapnak a megvásárlására volt ideje.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Idegenforgalmi emlék
Elsőre semmi különös nincs ezen az 1980 körül készült felvételen, hiszen ?csak? a szolnoki Tisza szállót ábrázolja. Persze látszik a színház régi épülete is, meg a szocialista autóipar pár remeke, no meg a jobb szélen egy autóbusz. A kor idegenforgalmának fontos kiszolgálója.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Hivatalos vélemény?
Tavaly novemberben írtam először erről a vállalhatatlan feliratról, ami a Várkonyi téri ABC melletti átjárót, de lényegében a bolt falát díszíti, és már akkor is több hónapja lehetett ott. Azt hittem, másnak is feltűnik, mást is zavar. De nem. Ez pedig azt is üzenheti, hogy a kijelentéssel egyetért a környék önkormányzati képviselője, maga a város, minden itt indulni akaró jelölt, de még a rendőrség is. Ami azért elég gyalázatos! A szégyen pedig továbbra is közös.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hirdesse az a tábla!
Az egykori MÁV Járműjavító Művelődési Ház falán hatvan éve hirdeti egy tábla, hogy a magyar vasút- és ipartörténet szempontjából is fontos üzem 1856 óta működik. Szövege szerint hirdet mást is, amivel minimum vitatkozni lehet, ám ez ne legyen ok a márványtábla leverésére vagy letakarására.

A Szoborpark további képei