[Helyszínelő]

Street food Szolnokon

2015. december 10.

Ennyire friss és ízletes hamburgert régen ettem, mint a kicsit furcsa nevű Bodrimalac kajáldában a szolnoki piacon. Igen, a piacon, ahol most még tájidegennek tűnik a dizájnjával a város első street food helye. Ám remélem, életben maradnak, és hihetetlen átalakulást inspirálnak a büfék világában.

Az egész világon hódító street food étkező helyeket tekinthetjük trendi és túldimenzionált büféknek, vagy észrevehetjük bennük azt az újító szándékot, amivel az unalmassá vált gyorsbüféket és -éttermeket, illetve az utcai kajálást akarják megreformálni. Nagyjából ők is ugyanazokat a sztenderd ételeket kínálják, mint mások, csak éppen a frissességre és az alapanyagokra sokkal jobban odafigyelnek, miközben a dizájnnal, a körítéssel hozzáteszik azt a pluszt, amitől tényleg egyediek és különlegesek lehetnek. Az eladás során valami hasonló történik, mint amikor ugyanazt a Kínában gyártott ruhát nem a kínai piacon, hanem egy elegáns belvárosi üzletben vesszük meg, ahol van kirakat, belső tér, kedves eladó, díszcsomagolás és életérzés is. Nagyjából mindaz, amitől nem szimplán leélem az életem, hanem olykor meg is élem azt. Amit pedig a csomagolásba tesznek, azaz megetetnek velünk, az tényleg az elkészítésen, az alapanyagokon, a látványon és a gyorsaságon alapszik.

A fővárost nagyjából ebben az évben kezdték elárasztani a street food éttermek. Annak, hogy gyökeret vertek a legjobb bizonyítéka a Sziget Fesztiválon a műfajnak szánt külön, sőt meglehetősen hosszú utca. Aki számított ott volt. Köztük olyanok is, akik csak egy helyet akarnak vinni, meg azok is, akik láncban, terjeszkedésben gondolkodnak. A nyáron a vidéki nagyvárosokban is sorra kezdték nyitni - általában helyi, lelkes fiatalok - az ilyen trendi kajáldákat. Szolnokon viszont november végéig kellett várni az első fecskére, ami kicsit meglepő helyen - a piacon -, de végre megnyílt.

A helyszínválasztással lehetne vitatkozni, de csak azért, mert ez az első street food Szolnokon. Amikor már lesznek követői, akik válóban az utcákra települnek, hogy akár éjszaka is be lehessen térni néhány minőségi falatra, akkor már vitathatatlanul jó helyen lesz az első fecske a piacon. Ahol a csarnok nyitva tartásához igazodva hétköznap reggel hattól délután négyig, szombaton pedig egyig várják a különlegesebb utcai evésre vágyókat. Mindez persze nem azt jelenti, hogy csak a piac közönsége találhat ott kedvére valót, sőt a fedett, szélvédett "utcai" teraszuk miatt előnyt is kovácsolhatnak az antistreet helyből. Főleg, hogy ha nem hagy alá a kezdeti lendület, lehetnek híveik, akik célirányosan zarándokolnak hozzájuk a piacra.

Mert a Bodrimalac kajálda kínálata kifejezetten jó. Nem estek túlzásokba, de lényegében az egyszerű reggelitől, a tartalmas ebédre valón át, az elmaradhatatlan helyi hamburgerig mindent kínálnak. Sőt a sültvér éppúgy elfér az étlapon, mint a poharas lazackrém, de nem hiányzik a desszert és a minőségi kávé sem. A döntésképteleneknek vagy a tényleg nagyon sietőknek pedig egyféle napi menü is van. Nem mondom, hogy a kínai büfé, vagy a helyi lángosos árával versenghetnek, viszont az amerikai gyorsétterem árának töredékéért lehet többet, jobbat és egyedit enni náluk.

Mivel a hely alig pár hetes, az alapoknál kezdtem. Azaz az általában mindenütt kapható hamburgerrel nyitottam. Amit az ízléssel kialakított "teraszról" nyíló pult mögött, a szemem láttára készített el az elegánsan felöltözött séf (nem mosatlan, pecsétes, undormány szerkóban, mint oly sok magyar büfében). Hétköznap révén nem kígyózott a sor a pult előtt, így viszonylag gyorsan elkészült a rendelésem. Ami végül egy tényleg friss, ízletes buciba helyezett, remekül fűszerezett húsból és mérsékelten adagolt egyéb töltelékből állt, de olyan remekül kombinálva, hogy így visszagondolva is összefut a nyál a számban. Az elengedhetetlen tálcán a hamburger mellé remek steekburgonyát és valóban friss salátát tálaltak. Azaz minden a helyén volt. Az ízek, a mennyiség, az ár, a helyszín és a személyzet által hozzáadott érték.

Tudom, elsőre nehéz objektíven ítélni. Mert az újdonság varázsa, az elszánt kezdés után majd a rutinos hétköznapok mutatják meg igazán a hely értékét. Ám azzal, hogy a Bodrimalac kajálda tulajdonosai és személyzete belevágott az első szolnoki street foodba, nálam nagyon jól nyitottak. És első sorban azért ajánlom őket, mert drukkolok annak, hogy a műfaj Szolnokon is gyökeret verjen, és a Bodriamalac sikerén felbuzdulva sokan adják valami hasonlóra a fejüket a városban.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A hatvanas évek autócsodái
A képen látható, jórészt típustervek alapján készült házak szinte bármelyik magyar városban állhatnának, így ha nem lenne feliratozva a fotó, mi is csak bizonytalanul mondanánk rá, hogy Szolnokon készült. A három autócsoda a Várkonyin parkol a hatvanas évek végén.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Nekünk viszi a szél
Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Történelemkönyvünk betonból
A vasútállomás előtti Jubileum tér közepén álló Tanúhegy minden bizonnyal Szolnok legjobban dokumentált köztéri alkotása. Miként talán azt sem túlzás kimondani, hogy ez az a szobrunk, amelyik mérete és helye ellenére a legkevésbé szervesült a város életébe. De talán majd 5 év múlva!

A Szoborpark további képei