[Helyszínelő]
2010: Nagyon jó kezdés
2010. december 30.
A pincér nem leteszi az asztalra az étlapot, hanem kinyitva kézbe adja. Ráadásul tudja is, hogy mi van benne, sőt ajánlani is mer belőle. Két fogás között pedig nem eltűnik, hanem diszkréten a közelben marad, és olykor érdeklődik a véleményünkről. Amit az asztalunkra tesz, az Szolnokon kivételes. Liliomfi az élen!
Ha most azt kérdeznék tőlem, hogy melyik Szolnok legjobb étterme, akkor habozás nélkül azt válaszolnám: a színházzal szemben pár hete megnyílt Lilomfi. És önző módon azonnal azt javasolnám, hogy próbálják is ki. Mert, ha sokan lesznek ott vendégek, akkor talán a tulajdonos és a konyhafőnök sem adja majd alább, nem megy le gagyiba, és sokáig műveli, amit most elkezdett. Egy ilyen - vagy az első ilyen - helyre Szolnoknak szüksége van.
Az, hogy a Liliomfi Étterem és Kávéház belülről ki lett találva, bárki láthatja, aki benéz a hatalmas üvegportálokon. Az olíva, a krém és barna színek ma divatos kavalkádja, igényes anyagok, a lehetőségekhez képest jól kialakított terek. A Makk Károly rendezte Liliomfiból üvegre vitt képek pedig csak apró ajándékok. Szerintem Darva Iván volt a színészkirály - és itt lélekben vele is vacsorázhatunk.
A személyzet udvarias, jól öltözött és felkészült. Vagy volt gyerekszobájuk, vagy volt mesterük, akitől elleshették a különleges szakmát. Nem tolakodnak, de mindig jelen vannak. Nem várakoztatnak, hanem kiszolgálnak. Nem beszélnek, hanem társalognak. Mindezt azért, mert a tulaj nem fukarkodott a létszámmal. Miként a pincérek ruhatárával sem: a tér kitalált részei.
Az étlap nem bőséges, de elegendő, nem mulatságos, de kellően informatív. Minden fogásból van választék. Az asztalunk pincére pedig bátran ajánl is, hisz láthatóan nemcsak olvasta, de kóstolta is azokat, amikről beszél. A padlizsánkrém tényleg kiváló: kellően fokhagymás, lágy és krémes. A lazacsteak szarvasgombás raviolival, felejthetetlen. De kiváló a háromgombás tésztájuk, és a desszertek közül sem szabad kihagyni a mákos metéltet és az almatortát. No, jó, kávéban nem az övék a szolnoki pálma.
A másfél órás vacsora remek program volt. Ahogy elhelyezkedtünk, már érkezett is a pincér, aki aztán nagyon jó ütemben hozta a fogásokat. A hangszórókból kellemes hangerővel, nagyon jó zene szólt, és mivel minden asztalnál ültek, az egész hely duruzsolt. És a számla kiegyenlítésénél sem éreztük azt, hogy sokat fizetnénk. Sőt, szerintem nagyon jól jártunk, ha az ár-érték arányt nézzük.
Ilyen hely, ilyen kiszolgálás és ilyen konyha eddig nem volt Szolnokon. Ha ugyanez a Liliomfi Budapesten nyitotta volna meg kapuit - akár a Liszt Ferenc téren, akár a Ráday utcában, akár a Sas utca környékén - pillanatokon belül felkapott hely lenne.
Nagyon jó kezdés. Adjanak nekik, és ezzel a városnak is egy esélyt. Mert ilyen helyek kellenek.
Album

Alig változó kép
Ezt a képeslapot 1928-ban adták postára Szolnokon, de a készítés technológiája alapján nem kizárt, hogy pár évvel - vagy akár évtizeddel - korábban nyomtatták. Viszont az az utcarészlet, amit ábrázol, lényegében ma is pontosan ugyanilyen. Van, ami nem változik.
AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.
SzoborPark

Megmentőnk emléke
"Magyarország megmentőjeként" is emlegetik Benedetto Odescalchit, aki XI. Ince pápaként sokat tett a török kiűzéséért. Ennek ellenére az országban egy tér, utca, szobor és a szolnoki dombormű hirdeti közterületen az emlékét. Ez utóbbi egyben Szolnok egyetlen pápának állított emléke is.