[Helyszínelő]

Klasszikus névvel Szolnokon

2018. november 13.

Nem néztem utána, de úgy sejtem, Magyarország három legnépszerűbb étterem elnevezése között ott lehet a Lugas. Persze a név pont annyit számít, mint az elhelyezkedés. Valamit hozzá tud tenni a konyhához. Egy jó orjaleves azonban fontosabb. Miként a szolnoki Lugasban is.

Az egész azzal kezdődött, hogy a hosszú hétvége egyik családi ebédjéhez kerestünk helyet. Bennem pedig felötlött, hogy ha már beülünk valahová, akkor ne a megszokott helyek felé vegyük az irányt, hanem próbáljunk ki valami - számunkra - újat. Így ugrott be a szolnoki Lugas Vendéglő, ami mellett ki tudja, hányszor elmentünk már a Thököly úton. Megmondom őszintén, az elhelyezkedése miatt kicsit ódzkodtam tőle - bocsánat, de a környékről nekem mindig a Kisgyepi kocsma ugrik be -, ám innen-onnan jöttek olyan vélemények, hogy minden előítélet ellenére is érdemes kipróbálni a helyet.

Mielőtt felkerekedtünk, asztalt foglaltam, mert nincs annál borzasztóbb, mint éhesen elkullogni valahonnan. Túl óvatos voltam? Egyáltalán nem. Hűvös volt már ahhoz, hogy a jó órás ebédet a szabadban is jól esett volna eltölteni. Azt hiszem, azon a szombaton máshogy nem lett volna délben asztalunk. Ami ígéretes előjelnek tűnt.

Miként az is mindig jó jel, ha egy vendéglő előtt nem lehet leparkolni. A Lugas esetében azonban bontsuk ki a teljes igazságot: itt talán akkor sem könnyű megállni, ha a személyzet autóval jön dolgozni, meg valamelyik beszállító beugrik. Azt hiszem, senki nem csodálkozik azon, ha néhányan a forgalmas 32-es túloldalán parkolnak vagy kocsibejárókat állnak el. A Lugasban messze több az asztal, mint körülötte az autóhely. Sokfelé van ilyen a világban.

Maga a hely építészetileg, berendezésben, dizájnban semmi különöset nem ígér vagy mutat. Mondjuk azt, hogy elsőre ez egy kellemes, kockás abroszos, házias vendéglő benyomását kelti. Olyan helyét, amilyenből a nálunk szerencsésebb múltú városokban minden utcában van legalább egy. Amelyek egyáltalán nem akarják küllemükkel azt a hamis látszatot kelteni, hogy náluk gasztronómiai különlegességek vagy csodák eshetnek meg. Nem, egyszerűen, házias ételekkel igyekeznek jóllakatni a betérőt. És ez sokszor tisztességes vállalás. Szolnoknak is el kellene bírnia sok ilyen ars poeticával megnyitott vendéglőt.

Azt tekintsük a magyar vendéglátás ki nem nőhető, talán a szocializmus éveire visszavezethető betegségének, hogy sok helyen azt hiszik: egy étterem attól jó, ha hosszú az étlapja. Ez tévedés. Mert mindenki tisztában van azzal, hogy egy hosszú étlapot csak viszonylag nagy területű konyhával, megfelelő létszámú személyzettel lehet teljesíteni, amikre az asztaloknak helyet adó helyiségek méretéből és a pincérek számából könnyen vissza lehet következtetni. A melegítést, a mikrózást, a kellemetlen bűvészkedést persze meg lehet úszni, vagy legfeljebb lesznek egyszer látott vendégek. Nem tudom, a szolnoki Lugas miért ragaszkodik, próbálkozik túlméretezett kínálással, azt viszont elismerem: nem nagyon fogtunk mellé.

Az orjaleves gazdagon például igazi hétvégi húsleves volt. Emberes adag, rendes tésztával, vállalható tartalommal és jópofa tálalással. A gyümölcsleves viszont inkább tévedés volt, és nemcsak a megrendelő részéről. A második fogásnak választott Huszártarisznya volt annyira jó, mint amilyen vicces a neve. Nem volt túlgondolva, de egy szavam sem lehet rá: házias volt, pont olyan, amit a hétvégi ebédként kívánhat az ember. És a lábszárpörkölt is teljesen rendben volt. Miként a desszertként tálalt vaníliás palacsinta is elnyert a rendelők tetszését, én meg tulajdonképpen elkönyveltem, hogy túrógombócból is annyiféle van, mint Lugas étteremből.

Egyszóval a szolnoki Lugas Vendéglőben nem történt velünk semmi különös. Amiért mentünk - egy hétvégi családi ebéd -, becsülettel megkaptuk. Nem vertek át, az árakkal nem húztak le, tulajdonképpen minden ízletes, tisztaság van, és a pincér hölgyek sem tegeznek. Tehát ebből nem lesz Michelin csillag, de mindannyian tudjuk: nem is az a cél. Kockásabrosz, házias koszt, normális hely és kiszolgálás. Néha tényleg nem kell ennél több. Sőt, sokszor ez is pont elég ahhoz, hogy valakiből visszatérő vendég legyen.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A NATO Szolnokon
Nagyon szeretném tudni, hogy a NATO 1961-ben mit keresett Szolnokon. Ennél jobban már csak az érdekelne, hogy ennek a jó poénnak a kiötlői, és szándékos vagy véletlen megörökítője, miként úszta meg a fenékbe billentést. Ha megúszta.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Tánc a volt tánchelyen
Az egykori Szakszervezetek Művelődési Ház oldalsó bejárata fölött ma még ott van Andrássy Kurta János 1958-ban kihelyezett Tánc című domborműve. Bár az épület falai között sok tánc már nem lesz, bízzunk benne, hogy új funkciója mellett is a helyén maradhat ez a köztéri plasztika.

A Szoborpark további képei