[Helyszínelő]

Gyorsan valami finomat

2019. április 24.

Nagyjából így foglalható össze a déli menükkel szembeni elvárás, hozzátéve, hogy persze az ár is fontos. A déli menük piaca Szolnokon folyamatosan változik, és nem árt némi rutin ahhoz, hogy ott és azzal lakhasson jól az ember hétköznap, amit kinézett magának. Nem teljes, ám szubjektív körkép.

Nehéz számba venni, hogy Szolnok tágan vett belvárosában hány helyen kínálnak éppen déli menüt. Nekem úgy tűnik, mintha folyamatosan változna ez a piac, mert vannak helyek, amelyek hirtelen belevágnak, majd rövid úton feladják, mások meg sokáig kitartanak. A déli menü ugyanis nem aranybánya, viszont biztos bevételt jelenthet az egyébként is működő helynek, ráadásul kiváló reklámja lehet egy-egy étteremnek. Mert a magam részéről, ha valahol délben, minimális választékból is jót eszek, rendet találok és normális a kiszolgálás, akkor oda este vagy hétvégén is kedvem lesz visszatérni. Azaz a déli menüztetést egyfajta vendégfogó, becsalogató befektetésnek is lehetne tekinteni.

Azt hinné az ember, hogy az internet és főleg a Google meg a Facebook ezen a téren is a barátunk. És elég csak annyit beírni dél előtt pár perccel, hogy "Szolnok, ebéd, menü", és már sorjáznak is a remek ajánlatok. Sajnos nem. Van olyan hely, amelyik valamilyen oknál fogva hetekig nem frissíti a napi kínálatát, másokat alig lehet megtalálni a neten, vagy éppen kibogarászhatatlan, mit is ajánlanak aznapra. (Márpedig éhes emberrel nem vitatkozni tilos, de várakoztatni sem jó!) Ám ennél is veszélyesebb, hogy bár a legtöbb helyen 14 óráig kínálják a déli menüket, előfordul olyan étterem, ahol fél egykor már esélytelen a meghirdetett leves, második fogás esetleg desszert összeállítást kifogni. Ezért mondom, kell némi rutin ahhoz, hogy valóban elégedetten távozhassunk egy gyors, hétköznapi, déli ebédről.

Ami eddig biztosan bevált az a Galéria étterem a Tiszai hajósok terén. Nem emlékszem olyan alkalomra, hogy 13 óra körül már ne tudtam volna választani a két második fogás közül. Ráadásul a Galériában az 1190 forintos déli menüt úgy szolgálja fel a pincér, mintha a legdrágább fogást rendeltük volna az étlapról, azaz egyáltalán nem érzékeltetik velünk, hogy csak menüzni ugrottunk be. Ha pedig mindehhez hozzáteszem, hogy a Galéria azon kevés helyek közé tartozik, ahol úgynevezett "menekülő" menüt is kínálnak - hát igen, a jól bevált rántott vagy roston csirkét a szokásos krumpli köretekkel -, akkor azt mondhatom, kicsi az esélye, hogy innen rossz szájízzel távozunk dél körül.

Tulajdonképpen remek alternatíva a Sóház utca sarkán lévő, ám a Tiszai hajósok terén mégiscsak első Jazz, ahol ugyancsak kétféle második fogás közül választhatunk hétköznap délben, és még valamiféle desszertre is számíthatunk. A magam részéről azonban fontos tapasztalás, hogy ide érdemes inkább tizenkettőre érkezni, mert könnyen kifogy a másodikféle. Viszont, ha délbe megyünk, egészen különleges élményben is lehet részünk, olykor olyan kiváló leveseket tudnak tálalni, mint valami első osztályú helyen. Nem is értem, miért erőltetik a bénácska harmadik fogást, ami állt már "no name" Túró Rudiból, szívószálas, dobozos üdítőből, sőt narancsból is, amit munka közben senkinek sem volt érkezése pucolgatni.

Mondanám, hogy a Zsinagóga háta mögött a Mercibe is érdemes benézni egy déli menüre, de a Gourmet House felirat jelenleg csak szöveg és sajnos nem a valóság. Esküszöm, adtam nekik egy újabb esélyt, és tulajdonképpen nem is távoztam éhesen, de valahogy mégsem lenne kedvem újra ott ebédelni. A mellettem ülő törzsvendégek a rántott májat, ahogy volt visszaküldték. Valami még mindig nem az igaz ezen a helyen, pedig két ilyen szomszéd mellett, a lepattanó vendégekből is remekül megélhetnének.

Ha időben el tudok indulni ebédelni - azaz tizenkettő előtt -, akkor szívesen veszem az irányt az Agóra Bisztró felé, ami nálam nemcsak a legnapfényesebb hely címet kapta meg. Sokszor nem is értem, ott hol és főleg ki főz olyan remekül, hogy a déli menüjükben még soha sem kellett csalódnom. Nem mondom, hogy nagy adagokat adnak, de ezer forint alatt nem is várhat többet az ember. Ugyanakkor általában friss, ötletes és ízletes az ebéd. Csak az a baj, hogy ezt már sokan tudják, és bizony volt olyan, hogy tizenkettő után nem sokkal, már csak az étlapról választhattam volna. Meg olyan is, hogy inkább félretetettem, hogy még negyedórára elugorhassak valahová.

Mivel ez egy szubjektív déli menükereső, bevallhatom, hogy "best of" számomra még mindig a Liliomfi a színházzal szemben. Annak ellenére, hogy itt is 1190 forint egy napi menü, akkora a hozzáadott érték, hogy azt mondhatom: ár-érték tekintetében itt lehet a legjobban kijönni. Részben a valóban igényes környezet, tálalás és kiszolgálás miatt. Másrészt pedig a napi menüben is tetten érhető szakácsművészet okán, hiszen itt semmi sem olyan egyszerű, mint akár a neve sejtetné, mindenben ott van az a kis plusz, amitől valóban olyan vendégnek érezhetjük magunkat, ahol figyelnek ránk, ahol története van az ételeknek. A baj csak az, hogy erre is nagyon sokan rájöttek már, így vagy lehetetlen dél körül leülni, vagy várni kell. Amin majd a jó idő enyhít valamennyit.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Családi képből lap
A kép közepén, a fa alatt, az anyukája mellett álló kisfiú már biztosan nyugdíjas. Ha az apukája is él még, akkor az öreg közel van a százhoz, de talán el tudná mesélni, hogyan lett ebből a családi fotóból évtizedekig forgalmazott képeslap.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az egyik legismertebb "szolnoki"
A Monarchiában született, az első világháború végén szerzett orvosi diplomát, a koalíciós évek utolsó pillanatában lett akadémikus, a Rákosi-korban tanszékvezető egyetemi tanár, hogy 1959-ben munka közben érje a halál. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek Hetényi Géza orvosi munkássága megkérdőjelezhetetlen maradt. 45 éve köztünk "él".

A Szoborpark további képei