[Helyszínelő]

A Tündébe ért a fekete macska

2022. január 04.

A pisztáciás croissant-juk levett a lábamról. A belső építészükről viszont lesújtó a véleményem. A habos isler azonban kiváló, ám ez nem feledteti a homlokzatot. Két régi kívánságomat is teljesítették. Így minden kezdeti berzenkedésem ellenére szurkolok a Tündébe költözött Black Cat-nek.

A téli szünet szolnoki közönsége látható elégedettséggel vette birtokba a néhai Kádár cukrászdában, a sokkal hosszabb ideig Tündeként emlegetett helyen, december közepén megnyílt Black Cat Café-t. Ezt legalább három dolog miatt előre borítékolhattuk volna. Először is Kádár Kálmán egykori cukrászdája Szolnok egyik szecessziós épületében több mint százéves legenda, egykori és mai szolnokiak körében fogalom, ahol bármi nyílhatott eddig, szerintem egyszer mindenki benézett. Másrészt a Black Cat megnyitásával megszűnt az a szégyenteljes állapot, hogy Szolnok szűken vett belvárosában nem volt egy normális kínálatú és méretű cukrászda. (Ezzel teljesült az egyik kívánságom!) Harmadrészt, el kell ismerni, hogy a több éves múltra visszatekintő, a Szapáry út másik végéről átköltözött Black Cat azért nem ismeretlen márka, védjegy, hívó szó. Az elmúlt két hétben többször jártam a Tündébből lett Black Cat-ben, és alig volt olyan pillanat, amikor az asztalok többségénél ne ültek volna. És tanúja voltam, amikor valaki csak azért tért be a hosszú évek után újra kinyitott helyiségekbe, hogy a saját szemével láthassa a megújulást.

Amivel nem az a legnagyobb baj, hogy nem az épület egészéhez illő szecessziós, százéves hangulatot állította vissza, hiszen az utóbbi évtizedekben sok förmedvényt láttak már ezek a helyiségek, amikhez képest ez a mostani nem is olyan rossz. Még csak nem is az általam már megénekelt külső homlokzati festést citálnám újra, mert reménykedem, hogy azt majd némileg korrigálja a terasz és a fedése. Igazi bajom a csapnivaló belső építészettel van, ami például indokolatlanul lecsökkentette a férőhelyek számát, pedig a teraszajtót még ki sem kellett nyitni. A belsőért felelő szakembernek olyan triviálisnak tűnő problémákat nem sikerült megoldania, mint a fogasok elhelyezése, miközben a szerintem az intimitást tönkre tevő sarokpamlagra egy csomó helyet elpazarolt. Hogy a megőrzött portálablakok és a lapszabászatra emlékeztető pult feloldhatatlan ellentétén már ne is szőrözzünk. Miközben a főfalra felkerült egy 1912 és 1932 közötti Szapáry utcát ábrázoló festmény, a belső térből hiányoznak azok az apróságok, amik a sokkal kisebb régi Black Cat-et otthonossá, "macskássá" tették. Ez így még nagyon plázás. Bár gyorsan tegyük hozzá: legalább a zene nem zavaró.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a kínálatuk csillagos ötös. Az első alkalommal kipróbált pisztáciás croissant-juk fenséges, sűrű ismétlésért kiált. A poharas tiramisujuk toplistás a műfajban. A számomra megjegyezhetetlen nevű, fantasztikus íz- és színösszeállítású szeletsüteményeik elkápráztatnak, főleg, hogy nem tömény édességek. És megnyugtató, hogy a habos islerjük mind tésztájában, mind habjában, mind az öntet tekintetében messze hozza az elvárható szolnoki minimumot. Mivel nem vagyok nagy kávés, sőt inkább mindenütt ugyanazt iszom, csak arra hagyatkozhatok, hogy a Black Cat-ben kapott íz a számhoz illik. Akik pedig velem éppen teáztak, szintén nem panaszkodtak. Egyetlen dologgal nem tudok megbékélni: a szénsavas vizükkel. Amit trendi, saját logós palackban szolgálnak fel, csak éppen olyan kevés benne a buborék, mintha Lali beüzemelte volna a bubi kiszedő gépét az Üvegtigrisben. Könyörgöm, miért?

A kiszolgálás olykor még sutácska, de mindent meg lehet - sőt kell - bocsájtani annak a helynek, ahol a különleges tejre vonatkozó kérésre nem azt mondják, hogy nincs, hanem a főnök kirohan érte a boltba, ha már a vendég azt rendelné. A felszolgálóknak is elnézhető, hogy még nem mindig tudják, mi van az étlapjukon, miként az üzletvezetésnek is, hogy olykor délután ötre néhány dologból kifogynak, hiszen komoly vállalást tettek. A Black Cat ugyanis reggel héttől késő estig szeretne bennünket kiszolgálni, amivel teljesíti egy másik régi kívánságomat. Így emiatt is drukkolok és reménykedem, hogy bírják szusszal. Alakuljon ki a lassan a vendégek ismerősévé váló állandó csapat, akik lelket öntenek ebbe a több mint száz éves, de megújult helybe! Ha pedig "emléket" is állítanak, hogy egykor ez a hely volt a Kádár meg a Tünde, és nem engednek a nyitás utáni hetek színvonalából, akkor - vessenek meg érte - én azt se bánom, ha az utánunk jövő generációk emlékezetében nem Kádár vagy Tünde, hanem Black Cat lesz ez a Szapáry utcai hely.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Csongrád Szolnoknál
A Csongrád nevet viselő gőzhajó nagyjából a Tisza szálló és a Tiszavirág-híd között horgonyozhatott 1961 nyarán, amikor ez a képeslappá lett fotó készült róla a szolnoki Tisza-parton. Egyébként ez az a hajó, amelyet a 1933-ban a Széchenyi-emlékhajóút alkalmával is használtak.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Vízügyes emlék a parkoló szélén
Ledöntés, áthelyezés, lopás vagy csak felújítás. Egy elvitathatatlan szakember szerényen megbújó portréjának is lehet kalandos a sorsa Szolnokon. A Boldog Sándor István körút és az Ady Endre út kereszteződésénél, a "vízügyi" parkoló szélén álló Sajó Elemér szobornak legalábbis az lett.

A Szoborpark további képei