[Helyszínelő]

A Tündébe ért a fekete macska

2022. január 04.

A pisztáciás croissant-juk levett a lábamról. A belső építészükről viszont lesújtó a véleményem. A habos isler azonban kiváló, ám ez nem feledteti a homlokzatot. Két régi kívánságomat is teljesítették. Így minden kezdeti berzenkedésem ellenére szurkolok a Tündébe költözött Black Cat-nek.

A téli szünet szolnoki közönsége látható elégedettséggel vette birtokba a néhai Kádár cukrászdában, a sokkal hosszabb ideig Tündeként emlegetett helyen, december közepén megnyílt Black Cat Café-t. Ezt legalább három dolog miatt előre borítékolhattuk volna. Először is Kádár Kálmán egykori cukrászdája Szolnok egyik szecessziós épületében több mint százéves legenda, egykori és mai szolnokiak körében fogalom, ahol bármi nyílhatott eddig, szerintem egyszer mindenki benézett. Másrészt a Black Cat megnyitásával megszűnt az a szégyenteljes állapot, hogy Szolnok szűken vett belvárosában nem volt egy normális kínálatú és méretű cukrászda. (Ezzel teljesült az egyik kívánságom!) Harmadrészt, el kell ismerni, hogy a több éves múltra visszatekintő, a Szapáry út másik végéről átköltözött Black Cat azért nem ismeretlen márka, védjegy, hívó szó. Az elmúlt két hétben többször jártam a Tündébből lett Black Cat-ben, és alig volt olyan pillanat, amikor az asztalok többségénél ne ültek volna. És tanúja voltam, amikor valaki csak azért tért be a hosszú évek után újra kinyitott helyiségekbe, hogy a saját szemével láthassa a megújulást.

Amivel nem az a legnagyobb baj, hogy nem az épület egészéhez illő szecessziós, százéves hangulatot állította vissza, hiszen az utóbbi évtizedekben sok förmedvényt láttak már ezek a helyiségek, amikhez képest ez a mostani nem is olyan rossz. Még csak nem is az általam már megénekelt külső homlokzati festést citálnám újra, mert reménykedem, hogy azt majd némileg korrigálja a terasz és a fedése. Igazi bajom a csapnivaló belső építészettel van, ami például indokolatlanul lecsökkentette a férőhelyek számát, pedig a teraszajtót még ki sem kellett nyitni. A belsőért felelő szakembernek olyan triviálisnak tűnő problémákat nem sikerült megoldania, mint a fogasok elhelyezése, miközben a szerintem az intimitást tönkre tevő sarokpamlagra egy csomó helyet elpazarolt. Hogy a megőrzött portálablakok és a lapszabászatra emlékeztető pult feloldhatatlan ellentétén már ne is szőrözzünk. Miközben a főfalra felkerült egy 1912 és 1932 közötti Szapáry utcát ábrázoló festmény, a belső térből hiányoznak azok az apróságok, amik a sokkal kisebb régi Black Cat-et otthonossá, "macskássá" tették. Ez így még nagyon plázás. Bár gyorsan tegyük hozzá: legalább a zene nem zavaró.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a kínálatuk csillagos ötös. Az első alkalommal kipróbált pisztáciás croissant-juk fenséges, sűrű ismétlésért kiált. A poharas tiramisujuk toplistás a műfajban. A számomra megjegyezhetetlen nevű, fantasztikus íz- és színösszeállítású szeletsüteményeik elkápráztatnak, főleg, hogy nem tömény édességek. És megnyugtató, hogy a habos islerjük mind tésztájában, mind habjában, mind az öntet tekintetében messze hozza az elvárható szolnoki minimumot. Mivel nem vagyok nagy kávés, sőt inkább mindenütt ugyanazt iszom, csak arra hagyatkozhatok, hogy a Black Cat-ben kapott íz a számhoz illik. Akik pedig velem éppen teáztak, szintén nem panaszkodtak. Egyetlen dologgal nem tudok megbékélni: a szénsavas vizükkel. Amit trendi, saját logós palackban szolgálnak fel, csak éppen olyan kevés benne a buborék, mintha Lali beüzemelte volna a bubi kiszedő gépét az Üvegtigrisben. Könyörgöm, miért?

A kiszolgálás olykor még sutácska, de mindent meg lehet - sőt kell - bocsájtani annak a helynek, ahol a különleges tejre vonatkozó kérésre nem azt mondják, hogy nincs, hanem a főnök kirohan érte a boltba, ha már a vendég azt rendelné. A felszolgálóknak is elnézhető, hogy még nem mindig tudják, mi van az étlapjukon, miként az üzletvezetésnek is, hogy olykor délután ötre néhány dologból kifogynak, hiszen komoly vállalást tettek. A Black Cat ugyanis reggel héttől késő estig szeretne bennünket kiszolgálni, amivel teljesíti egy másik régi kívánságomat. Így emiatt is drukkolok és reménykedem, hogy bírják szusszal. Alakuljon ki a lassan a vendégek ismerősévé váló állandó csapat, akik lelket öntenek ebbe a több mint száz éves, de megújult helybe! Ha pedig "emléket" is állítanak, hogy egykor ez a hely volt a Kádár meg a Tünde, és nem engednek a nyitás utáni hetek színvonalából, akkor - vessenek meg érte - én azt se bánom, ha az utánunk jövő generációk emlékezetében nem Kádár vagy Tünde, hanem Black Cat lesz ez a Szapáry utcai hely.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szolnok széles főutcája
Az ehhez az 1903. augusztus 30-án feladott képeslaphoz használt fotót a mai Varga épületének legfelső emeletéről, a Kossuth tér felé néző ablakból készítette Ragács Gyula. Annak ellenére, hogy jó ideje írok régi szolnoki képeslapokról, házakról, utcákról, e felvételt nézve ugrott be egy nagyon fontos kérdés.

Az Album további képei
 

AKB

Szolnok főtere
Biztos, hogy csak engem zavar a Kossuth téri galambürülék "kiállítás". Mert az úgynevezett rendezvénytéri tető alatt (a Múzeum étterem előtt) lévő mintázat nem egy-két napja, hete vagy hónapja alakult ki. Rajzolódik zavartalanul a város főterén. Ott, ahol vendégek, gyerekek, szolnokiak sétálnak. Tudom, ha zavar, ne megírjam, hanem takarítsam fel. Bár inkább azt javasolnám, hogy egy hálóval vagy tüskesorral vessen véget a galambhotelnek az építmény gazdája.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Lakásépítés záróköve
Szerte a világban találhatunk olyan záróköveket, amelyek egy-egy nagyobb építkezés befejezésének állítanak emléket. Szolnokon is van néhány ilyen, köztük például a Thököly úti négyemeletes szalagházon, 1972-ben elhelyezett.

A Szoborpark további képei