Tallinn szégyene

Majdnem leestem a bicikliről, amikor megláttam a Tallinn mozit. Ahogy közelebb mentem, és itt-ott benéztem a hajdani filmszínházba és későbbi szórakozóhelyre, először a tehetetlen düh, aztán a végtelen keserűség fogott el. A környéken élők elbeszéléseit hallgatva meg egyszerűen elképedtem, hogy ilyen állapotok uralkodhatnak Szolnokon. Egy óvoda és számtalan lakás közvetlen közelében, egy városrész közepén.

Én elhiszem, hogy a Tallinn mozi ma már magántulajdon és így magánterület is egyben. Még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy éppen valami jelentős építkezés zajlik benne, csak éppen a hétvégére levonultak a mesterek. De, hogy úgy lehessen építkezni a városrész közepén, hogy erre semmiféle tábla nem hívja fel a figyelmet, továbbá az építési terület szabadon megközelíthető és bejárható legyen, az egészen példanélküli. Ha ezt meg lehet tenni, akkor kénytelen vagyok hitelt adni a környéken élők információinak, miszerint komoly kapcsolatai vannak a tulajdonosnak. Ami elsősorban nem rá vet rossz fényt, hanem a különböző hivatalokban közpénzen ülő ismerőseire, akik valamiért behunyják a szemüket. És ettől még dühösebb és elkeseredettebb tudok lenni.

Pedig alig néhány éve a Tallinn mozi egészen másról szólt. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor valamikor 2011 őszén még itt adott sikeres koncertet a Quimby. Sőt, egy programmagazinban még azt találtam, hogy 2012. január 14-én a Tallinnban működő Frakk Lazító és Klubban lépett fel a 30Y és a Heaven Street Seven. Megmondom őszintén, hogy ezek szerint legalább két éve nem jártam arra, így nem tudom, a most látható pusztulás-pusztítás mikor kezdődött.

Azt viszont tudom, hogy a Tallinn mozi is a város alapításának 900 éves évfordulójára készült el, és amikor 1975-ben átadták, a maga 302 fős nézőterével és 60 négyzetméteres vásznával a város legkorszerűbb filmszínháza volt. Igaz, a Vörös Csillag és a Tisza mozi mellett mindig csak a város második-harmadik vetítőhelye lehetett, ugyanakkor a programjával jól egészítette ki a szolnoki filmkínálatot. Tisztán emlékszem például arra, hogy az akkoriban kissé ellenzékinek tekintett filmeket - például a Két választás Magyarországon című alkotást - csak itt lehetett megnézni 1988-ban. De később itt volt a Sose halunk meg és a Csinibaba szolnoki premierje is, akkor természetesen közönségtalálkozóval egybekötve.

Emlékeim szerint az is sokat dobott a Tallinn mozin, hogy a viszonylag nagy vetítőterme mellett egy komoly büféje is volt, ami a kilencvenes évek elején már próbált túllépni az ital kiszolgáláson. Bár a lakótelepi környezetben az sem volt egy utolsó szempont.

Sajnos nem tudom, hogy a Tallinn mozi, mint vetítőhely, mikor roppant meg. Az biztos, hogy a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat leépítése után privatizálták, de azt még túlélte. A koporsóba az utolsó szöget a pláza mozi megnyitása verhette, mert 2003-ban olyan címmel közölt cikket a Népszabadság, hogy Továbbra is vetít a Tallinn. Egy évvel később pedig arról szóltak a hírek, hogy az üzemeltetők csatlakoztak az art-mozi hálózathoz, ami a multiplexek előretörésekor valamiféle védelmet jelenthetett. Annyi biztos, hogy a 2006. novemberi műsor még fellelhető a neten.

Amint az is, hogy abban az évben vetíthettek utoljára a Tallinnban. Egy jóval később született cikkben ugyanis arról lehet olvasni, hogy egy felszámolás kapcsán - amit még öt évvel később is vitattak - hirtelen adták el a mozi üzemeltetői feje fölül az épületet, ahol így megszűnt a vetítés. Az ezt követő évek történéseiről és az épület akkori állapotáról nincsenek információim. Egy 2010-es cikk ugyan arról számolt be lelkendezve, hogy feléled a Tallinn, mivel Sonkoly János üzemeltető új életet lehel a moziba, ugyanis a Körtánc Egyesület valamint a Szolnoki Thália Színház és Ifjúsági Színpad hasznosítja az épületet. A nagyszabású tervek megvalósulásról azonban már semmit sem találtam, illetve magam sem emlékszem ilyesmire.

Félreértés ne essék, nem azt szeretném mondani, hogy itt újra tessék filmszínházat működtetni. Még azt is aláírom, hogy kulturális térként üzleti alapon hasznosítható lenne az épület. Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy ennek a 39 éves épületnek így kelljen kinéznie. Ennél ez az épület, a mozihoz kötődő emlékeink és Szolnok is többet érdemel(ne).