[arcOk]

Tősgyökeres szolnoki kutató

2017. augusztus 07.

Cseh Géza a Magyar Kultúra Napján vette át a kiemelkedő tudományos tevékenységet elismerő Laki Kálmán-díjat. A Magyar Nemzeti Levéltár szolnoki egységében lassan negyven éve dolgozó kutatóval az általa feltárt múlt mellett személyes történetekről is beszélgettünk.

(Nyári ismétlés: Ez az írás 2017. február 7-én jelent meg először.)

- Egy korábbi beszélgetésünkből úgy emlékszem, tősgyökeres szolnoki. Merre telt a gyerekkora?

- Életem első tizennyolc évét - 1955-ben születtem - a Pillangó utcai házunkban töltöttem, ami nagyjából a mai Pelikán Szálló északi része és az Aba-Novák Kulturális Központ közötti járda helyén állt. Érettségizni még innen indultam, 1973 augusztusában azonban a környéket szanálták, mi pedig a Mátyás király utcában kaptunk lakást. Gyerekkoromból a városnak főleg arra a részre emlékszem, ahol laktunk. Közel volt hozzánk a Csarnokoknak nevezett kis üzletekből és iparos műhelyekből álló két földszintes épületsor, amiket 1962-63 fordulóján, a pártház építése miatt bontottak le. A környéket egyébként 1960 körül jelölték ki szanálásra - elbontásra -, így a Szolnok közepén lévő utcánkban nem épült csatorna és kövezett út sem. Semmiféle felújításra vagy akár fürdőszoba kialakítására sem adott engedélyt a városi tanács. Az utcánkkal szemben, háromháznyira tőlünk állt a hírhedt Bíró kocsma, ahol gyakran törtek ki tömegverekedések. Ám igazán sportszerűen viselkedtek a résztvevők, csak egymást püfölték, a járókelőket vagy bámészkodókat a világért sem bántották volna.

- Történelem-földrajz szakon végzett. Miért éppen ezeket választotta?

- A szüleim pedagógusok voltak. Korán elváltak, édesanyám nevelt, de édesapámmal is jó volt a kapcsolatom. Az édesanyámnak és a nagymamámnak sokat köszönhetek, rengeteget kaptam tőlük, sokat foglalkoztak velem. A nagymamámat kifejezetten érdekelte a történelem, igaz, inkább csak a történelmi regények szintjén, viszont a fiatalkori olvasmányaira támaszkodó meséi rendkívül érdekesek voltak számomra. Esténként és hétvégeken az édesanyámmal nagyokat sétáltunk, és közben beszélgettünk. Biológia-földrajz szakos tanár volt. Az első térképeket ő adta a kezembe. A történelem már általános iskolában is érdekelt, a földrajzot pedig a Varga Katalin Gimnáziumban Csákvári Sándor élményszámba menő óráin szerettem meg.

- Hogyan jött a levéltári munka?

- A tanári pályára a születésemkor elkövetett műhiba miatt nem gondolhattam. A levéltáros szakma viszont a lehetőségeimnek és az érdeklődésemnek is megfelelt. A debreceni egyetem - akkor még KLTE - elvégzése után 1978-ban kerültem a Szolnok Megyei Levéltárba, ahol lassan 39 éve folyamatosan dolgozom. Már csak ketten vagyunk azok közül, akik még a bírósági épületben kezdték pályájukat, ahonnan 1980-ban költözött mostani helyére a levéltár. Azt hiszem, a költözések, az iratfelmérések, illetve a kutató- és ügyfélszolgálat során többször átment a kezemen a levéltári iratanyag jelentős része. A gyakorlati ismereteim ezen alapulnak, az elméleti pedig azon, hogy munka mellett elvégeztem az ELTE-n a levéltár szakot, majd 1987-ben Debrecenben történelemből doktoráltam.

- Természetes, hogy egy levéltárosból kutató, sőt sokat publikáló kutató legyen?

- Amikor ide kerültem, az akkori vezetők nem támogatták a tudományos ambíciót. Aztán a nyolcvanas évek második felében szakmailag felkészült vezetők kerültek a levéltárba. Elindult a Zounuk levéltári évkönyv, és a máshol megjelent tanulmányainkat, cikkeinket is jó szívvel kezdték fogadni. Sokféle témával foglalkoztam az elmúlt évtizedekben, ám leginkább az 1849 utáni politikai mozgalmak története érdekelt. A doktori dolgozatomat Jászberény politikai élete a dualizmus alatt témából írtam, amiben arra helyeztem a súlyt, hogy vajon miért választották meg a jászberényiek Apponyi Albertet, Magyarország történetében egyedülálló módon, 52 éven át a képviselőjüknek.

- A téma érdekelte, vagy van jászsági kötődése is?

- Tősgyökeres szolnokinak vallom magam. Az itteni levéltárban azonban a régi iratanyag elsősorban jászkunsági vonatkozású. A Jászkunság korábbi kiváltságos helyzete és birtokviszonyai még a 20. századi politikai mozgalmakra is kihatottak. Apponyit például azért választották meg olyan sokszor képviselőnek a berényiek, mert azt remélték, egyszer miniszterelnök lesz, és teljesíti legfontosabb kívánságaikat: önálló Jász vármegyét szervez és visszaállítja a jászberényi törvényszéket.

- Szolnok múltjának is avatott ismerője. Ön írta az eddigi egyetlen utcanév feldolgozást, illetve 1956 szolnoki vonatkozásairól is sok mindent Öntől tudhatunk. Ezeket személyes indíttatásból kutatta?

- A Szolnoki utcanevek története az első önálló kötetem volt, ami az önkormányzat támogatásával jelent meg. Talán nem a legjobb időben, hiszen még folyt az utcák átkeresztelése. Az 1956-os forradalom vidéki forrásainak feltárása szintén a kilencvenes évek elején indult, és ezt a szolnoki levéltárban én kaptam feladatul. Két kollégámmal nagyjából 11 ezer oldalnyi iratanyagot dolgoztunk fel. Bár családi indíttatásom nincs ?56 tekintetében, de a XX. századi diktatúrák története már egyetemistaként is érdekelt. Az 1956-os forradalom megyei eseményeiről két dokumentumkötetem jelent meg, és a Kádár-kormány rövid szolnoki tartózkodásról illetve az 1956-os magyar forradalom NDK-beli visszhangjáról is közöltem tanulmányokat országos folyóiratokban.

- Ma is ezekkel a témákkal foglalkozik, vagy most más van terítéken?

- Jelenleg a reformáció 500. évfordulójával kapcsolatos forrásfeltárásban és dokumentumkötet összeállításában kaptam feladatokat. De valószínűleg még ősszel megjelenik egy új könyvem is, ami a Jászkunság valamennyi települését és pusztáját részletesen ismertető leírás és összeírás fordítása, amit a terület elzálogosításának céljából Pentz kamarai prefektus 1699-ben állított össze. Bő két esztendő múlva azonban nyugdíjba megyek, és akkora tervezem, hogy összeállítok egy 1956-os megyei kronológia és személyi adattárat, amihez bőséges forrásanyaggal rendelkezem. Mindenféle részrehajlás nélkül, lehetőleg elfogulatlanul, valamennyi megyebeli város és község 1956-os eseményeit szeretném ismertetni. Elvem ugyanis, hogy a történelmi múltat nem szabad szelektív módon feltárni és ismertetni. A személyiségi jog korlátait szem előtt tartva lehetőleg mindent be kell mutatnunk, és bízzuk az olvasóra a jelenkorra vonatkozó tanulságok levonását.

- Mit szólt, amikor megtudta, hogy idén Önnek ítélték a Laki Kálmán-díjat?

- Váratlanul ért, mivel soha, semmilyen kitüntetésre nem pályáztam, és nem is vártam ilyesmit. Az elismerést természetesen köszönöm mindazoknak, akik erre érdemesnek tartottak, és külön köszönöm egykori és mai munkatársaimnak, hogy a pályám során támogattak. Nélkülük aligha juthattam volna idáig.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Bő évszázada a nagykanyar
Klasszikus fotó az iparosodó Szolnokról, ami valamikor a XIX. század végén, esetleg a századfordulón készülhetett. Eredetileg valószínűleg fekete-fehérben. Viszont még legalább két évtizedig felbukkant szolnoki képeslapokon.

Az Album további képei
 
hirdetés A megmozdult világ - 27 szolnoki történet

AKB

Az áram legyen vele!
Vagy egy bénán parkoló autósnak, vagy egy utcán sétáló erős embernek volt útjában ez a Baross utcai, a járda szélére helyezett villanyóra-szekrény. Mindenesetre pár napja elvesztette eredeti alakját és az ajtaja is megadta magát, így szabad préda, avagy potenciális veszélyforrás. Milyen szép lenne, ha az, aki tönkretette, vállalná tettét, és igyekezne, hogy mielőbb visszaálljon a régi rend. Kár, hogy több esély van hosszú ideig így nézni ezt a villanyórát.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hirdesse az a tábla!
Az egykori MÁV Járműjavító Művelődési Ház falán hatvan éve hirdeti egy tábla, hogy a magyar vasút- és ipartörténet szempontjából is fontos üzem 1856 óta működik. Szövege szerint hirdet mást is, amivel minimum vitatkozni lehet, ám ez ne legyen ok a márványtábla leverésére vagy letakarására.

A Szoborpark további képei