Szolnoki moziktól nemzetközi filmfesztiválokig

NYÁRI ISMÉTLÉS - Ez az interjú 2019. május 9-én jelent meg először.

- Mi az első mozis élményed?

- Édesapám vitt el öt-hat éves koromban a Vörös Csillag moziba az ABBA koncertfilmre, ugyanis az egész család nagy rajongója volt az együttesnek. Az első meghatározó élmény azonban, amire szintén ő vitt el, pár évvel később a Csillagok háborúja. De úgy emlékszem, rengeteget jártunk moziba, a Vörös Csillag, Tallinn, Tisza háromszögben telt a gyerekkorom. A Tiszába különösen sokat jártunk, hiszen az akkori Koltóiba jártam általánosba, és onnan rendszeresen vittek bennünket a szomszédba vetítésekre.

- Édesapád nagy filmrajongó.

- Azt nem mondanám, de látta, mennyire szeretem a mozit, és örömet akart okozni. Így mindenképpen tehet arról, hogy mi lett belőlem.

- Miért éppen a Verseghyt választottad az általános iskola után? Emlékeim szerint az akkoriban inkább a reálosok gyűjtőhelye volt.

- Ezt nem vettem észre. Egyébként meg azért, mert ott laktunk a Táncsics utca elején, sok ismerősöm járt a Verseghybe, közel is volt, és nagyon szimpatikusnak tűnt, hogy lényegében egy parkban áll. Egyébként, amikor én kezdtem, egy fiatal töri tanárt kaptunk, az osztályfőnökünk és a magyar tanárunk is szinte még kezdő volt, szóval pont egy olyan korosztály vitte a humán tárgyakat, akik korban közelebb álltak hozzánk.

- Már akkor is filmes pályára készültél?

- Meg voltam fertőzve, rengeteg filmet láttam, ez érdekelt. Azért persze követve a családi hagyományokat, felvételiztem a jogi egyetemre, hiszen az édesapám, a nagyapám, sőt még a dédapám is a jogi pályán dolgozott. De persze nem vettek fel, mert azért annyi energiát nem fektettem bele. Az viszont egyértelmű volt, hogy eljövök Pestre, és próbálok valahogy a film közelébe kerülni.

- Akkor miért nem felvételiztél a Színművészetire, mondjuk rendezőnek?

- Mert abban az évben indult az IBS - International Business School -, és a kilencvenes évek elején nagyon jó lehetőségnek tűnt, hogy angolul tanuljon az ember mindenféle gazdasági ismereteket. Szóval azt kezdtem el, de egy évvel később felvételiztem a Színművészetire, ahol akkor indult először levelezőn producer szak. Ami azt jelentette, hogy három napot oda jártam, a többit meg az IBS-re.

- És mit tudtak ott tanítani egy olyan szakmáról, amit addig hivatalosan senki se művelt Magyarországon?

- Zsombolyai János rendező-operatőr volt az osztályfőnökünk, aki azt vallotta, hogy a filmkészítés minden területét meg kell ismernünk, tehát tanultunk forgatókönyvet írni, vágni, világítani, rendezni és persze költségvetni, gyártani is. Egy idő után nekünk kellett a rendező osztályok vizsgafilmjeinek a gyártásvezetőinek lenni. Emlékszem, alapvető élmény volt, amikor az első forgatásnál kiderült számomra, hogy nem lehet csak úgy bedugni a konnektorba a lámpákat, ahhoz jóval előbb kell mindenféle igényeket benyújtani az ELMÜ-höz, és nekik kell kijönniük, bekötni. Szóval gyakorlatias képzést kaptunk. És bár nem szerettem az aprólékos, pontos szervezési, számítási dolgokat, amik egyébként egy film előkészítésével együtt járnak, örülök, hogy elvégeztem, mert hasznos alapismereteket és remek kapcsolati hálót kaptam. Egy csomó színészt, filmest például azokban az években ismertem meg.

- Mégsem a producerség és a filmrendezés következett a diplomát megszerzése után.

- Igen, mert annak idején Réz András felvételiztetett a főiskolára, akivel utána elkezdtünk beszélgetni, és kiderült számára, hogy nemcsak nézni szeretem a filmeket, de írni is róluk. És mivel akkoriban nagyon sok filmes újság indult, és András nem tudott minden felkérésnek eleget tenni, elkezdett egy idő után engem ajánlgatni maga helyett. Így indult a filmkritikusi, szakírói karrierem, aminek a vége a VOX magazin főszerkesztői széke lett.

- Azt már a rendezés miatt hagytad ott, vagy, mert közben filmforgalmazó is voltál?

- A filmforgalmazást sokáig párhuzamosan csináltam az írással, szerkesztéssel, sőt tévéműsorom is volt a TV2-n. Aztán a VOX-nál töltött másfél év után azt kezdtem érezni, hogy abban nincs több, nincs hová fejlődni. Meg persze nagyon szerettem volna rendezni. És megkerestek volt IBS-es csoporttársaim, hogy indulnának egy reklámfilm tenderen, segítsek ötletelni, mire azt mondtam: rendben, de ha nyerünk, én rendezem a filmeket.

- És?

- Nyertünk. El is készült a Tejtermék Tanácsnak egy ötrészes reklámfilm-sorozat, ami azonban nem lett olyan, hogy azzal nagyon lehetett volna dicsekedni. Még majdnem két évet kellett várnom, mire megcsinálhattam egy Dreher reklámot, amivel tényleg bekerültem a keresett reklámfilmrendezők közé.

- Ami azt jelentette, hogy bizonyos ügynökségek vagy multik csak veled akartak dolgozni?

- Nagyjából igen. A Pannon-nak (ami ma már Telenor) például évekig én rendeztem szinte az összes reklámfilmjét. Eleinte csak rendeznem kellett, aztán a végén már a koncepciókba, a forgatókönyvekbe is beleszólhattam. És voltak ügynökségek is, akik látták a munkáimat, meg azt, hogyan dolgozom, úgyhogy ha lehetett, engem hívtak.

- Még ma is készítesz reklámokat?

- Ha van időm, nagyon szívesen, bár körülbelül egy éve csináltam az utolsót. Az Apró mesék és az Örök tél annyira gyorsan követte egymást, hogy egyszerűen nem fért bele az életembe, két és fél éven keresztül minden felkérést el kellett utasítanom. Ezért persze lassan ritkulni is kezdtek a hívások. De azért remélem, lesz még alkalmam reklámfilmet rendezni, sokat tanultam belőle, mai napig szeretem csinálni.

- Túl voltál a negyvenen, amikor az első játékfilmet, A berni követet megcsináltad. A rendezők többsége korábban indul.

- Nekem azonban pont akkor jött el az idő. Amihez nagyon kellett, hogy a főiskolára jártam producer szakra és az IBS-t is elvégeztem, meg sorra rendeztem a reklámfilmeket, vagy éppen a VOX-nál megismertem Köbli Norbertet, akiről kiderült, egyformán jár az agyunk. Ahhoz, hogy egy tévé- vagy mozifilmhez bizalmat kapjál, kell előtte kisjátékfilmet is csinálnod, amiből az elsőt én még 2004-ben elkészítettem. Szóval sok mindent csináltam, amik mind odavezettek, hogy végre játékfilmet forgathattam.

- Egyértelmű volt, hogy te rendezed meg Köbli Norbertnek A berni követét?

- Akkor már régóta ismertük egymást, tudta, hogy nagyon szeretnék filmet csinálni, ismerte a korábbi munkáimat, úgyhogy egyszer felhívott azzal, lenne-e kedvem megrendezni ezt a filmjét. Hatalmas ambíciókkal vágtunk bele, ennek ellenére minket is meglepett a film fogadtatása és a sikere.

- A berni követtől egyenes út vezetett a Félvilágig, a második, Köblivel közös filmetekig?

- A berni követet februárban mutatták be, májusban már a Félvilágon dolgoztunk. Annyira jól tudtunk Norbival és Lajos Tamás producerrel együtt dolgozni A berni követen, hogy örömmel szavaztak nekem bizalmat a következő filmtervüknél is. Ráadásul A berni követ azért nekem nemcsak a rendezésről szólt. Utána is rengeteget foglalkoztam vele, hiszen a korábbi munkáim alapján tudtam például, hogy milyen fesztiválokra érdemes nevezni, vagy hogyan kell jó előzetest vágni hozzá, illetve rengeteg közönségtalálkozóra is elmentem vele.

- Ezeket minden filmeddel megcsinálod?

- Igen. Mert a korábbi tapasztalataimból tudom, hogy amikor elkészül egy film, akkor gyakorlatilag egy termékké válik, amit el kell adni.

- Március elején mutatták be az Apró mesék című filmeteket, egy évvel korábban pedig az Örök télt, holott nem ebben a sorrendben készültek.

- Az Apró meséken korábban kezdtünk dolgozni, de a sors úgy hozta, hogy az Örök tél forgott le először. Norbi fiókjában sok éve hevert már a film alapötlete, amit a Gulag emlékév kapcsán az Emlékbizottság támogatott, úgyhogy gyorsan megcsináltuk. Van is olyan helyszín benne, amit eredetileg az Apró mesékhez találtunk.

- Nézőként nekem kicsit fájt, hogy a Trezort, ami szintén Köbli Norbert forgatókönyve alapján készült, nem te rendezted.

- Nem csinálhatunk mindent együtt, hiszen egy rendező jóval tovább dolgozik egy filmen, mint egy író, nem várhat meg minden filmötlettel. Én csak néhány hete szabadultam fel két és fél év után először, nem is tudtam volna elvállalni. Különben is, Bergendy Péter rendező kiváló munkát végzett, akivel amúgy már A vizsgán is együtt dolgoztak, vagyis korábban kezdődött az ő együttműködésük, mint a miénk. De továbbra is keressük a lehetőségeket, hogy együtt dolgozzunk. Most pont dolgozom egy olyan projekten is, amit nem Norbival írunk, de ennek csak az az oka, hogy ez a történet nem hozta lázba. Egyik régi saját filmtervemet vettem újra elő, és ha minden jól megy, ez lehet a következő filmem.

- Ez azt jelenti, hogy hamarosan újra rendezhetsz?

- Ez ennél bonyolultabb. Párhuzamosan több filmterven is dolgozunk. Részben azért is, mert az utóbbi időben több tervünket is visszadobta a Filmalap, ugyanakkor van, aminek támogatják a fejlesztését. Ha minden nagyon-nagyon jól alakul, akkor talán ennek az évnek a végén újra forgathatok, de inkább azt mondom, 2020 lesz belőle.

- Akkor addig Szolnok is belefér az életedbe?

- Az utóbbi időben szinte már csak a filmjeim miatt megyek. Édesapám még Szolnokon él, de inkább ő jön Pestre vagy a Balatonhoz az unokáit meglátogatni. Persze nagyon szívesen megyek, ha hívnak.