Szerencse és barátok

(Ez a beszélgetés 2013. április 11-én jelent meg először.)

- Radó Denise azt nyilatkozta, hogy azért jutott eszébe a Made in Hungáriát megrendezni, mert látta Önt és Dósa Mátyást egy fergeteges nosztalgia bulin énekelni.

- Nekünk is ezt mondta. Egyébként ez egy 2011. szeptemberi buli volt az Andante előtt, amire azt hittük, hogy alig fognak eljönni, mert ugyanakkor volt a Gulyásfesztivál is. Aztán vagy hatszáz ember bulizott velünk a Tiszai hajósok terén. Az első felében Máté Pétert énekeltünk, mert mind a ketten szeretjük, a másodikban pedig Komárt, Elvist és Hungáriát, amiből aztán tényleg fergeteges fellépés lett. Egyébként a Matyival való közös éneklésünk is az Andantéból indult. A barátaim rendeztek ott nekem születésnapi bulit, ahová meghívták a Smart zenekart is. Nagyon jó hangulat kerekedett, és először Matyi énekelt velük, aztán én is. Ma meg már Artist Duó néven fel is lépünk.

- Szolnokra is szinte egyszerre kerültek. Hogy lett Önből szolnoki színész?

- A színészet ötven százalékban szerencse, negyvenben tehetség és tíz százalék az a valami, amiről nem tudjuk, micsoda. Szóval szerencsém volt. Budapesten a Theátrum Színiakadémián végeztem, ahová Ónodi Gábor is járt, akivel ott lettünk barátok. Már sokfelé dolgoztam, amikor felhívott, hogy egy kabaréban játszik, de néhány fellépése mással ütközik, ezért ugorjak be helyette. Elmentem, ott találkoztam Balázs Péterrel, aki a kezembe nyomta a szövegkönyvet, lejártuk a jeleneteket és másnap már játszottam is, többek között Kiss Józseffel, a mostani művészeti vezetőnkkel. Aztán eltelt talán egy év, és szóltak, hogy az Aquincumba játszott Oké Néróba előadásba is be kellene ugranom, amiben ismét benne volt Balázs Péter és Kiss Józsi is. Ez akkora siker lett, hogy a következő nyáron is játszottuk, és akkor mondta Balázs Péter, hogy jönnek Szolnokra, már kész az első évaduk, de ilyen emberek kellenének neki, mint Gábor és én, szóval, ha van kedvünk, a következő évadtól jöjjünk. Ebben a szakmában elég nagy idő az egy év, és ritka, a tavalyi ígéretek betartása, nekünk viszont tényleg megszólalt a telefonunk, és Kiss József beleszólt, hogy akkor jöjjünk.

- Mindig színésznek készült? Voltak ennek családi gyökerei?

- Nem, nincsenek művészek a családomban. Én viszont gyerekkoromtól imádtam szerepelni, produkálni magam, amolyan osztály bohóca voltam, aki azért az iskolai ünnepségeken is fellép. Az igazi lökést azonban az adta, amikor szólta az egyik barátom, hogy három nap múlva van a felvételi a Theátrumba. Ő akkor már oda járt, néhányszor meg is néztem, és tetszett, amit csináltak. El is mentem felvételizni, igaz rettenetesen felkészületlenül, amit bevallottam a bizottságnak. Negyven jelentkező közül kerültem be a színiakadémiára, ahol végül nyolcan végezetünk abban az évben.

- Egész kis szerepekkel kezdte Szolnokon, az utóbbi időben viszont mintha előbbre kerülne a neve a színlapokon?

- Igen, a Rómeó és Júliában Capuleték egyik szolgája volt az első itteni szerepem. Azóta minden évadban volt kisebb és nagyobb feladatom, de a kisebbeket is meg kell oldani ahhoz, hogy az ember olyan lehetőséget kapjon, mint Musztafa Bey a Bál a Savoyban című darabban. Ehhez persze idő is kellett, hiszen lakva ismeri meg az ember a másikat. Azt hiszem, 2008 óta kiderült, hogy mennyire vagyok terhelhető és prózai szerepek mellett táncos, énekes szerepeket is rám lehet osztani. A rokonaim, akik jönnek megnézni, vagy látnak a szilveszteri műsorban, ők is azt mondják, hogy egyre nagyobb szerepeket kapok. Amibe azért az is közrejátszott, hogy sikerült 25 kilót leadnom.

- A Made in Hungáriában Rudi a dobos. Látta korábban színházban a darabot vagy a film változatot?

- A filmet valamikor láttam, és bár jó volt, nem maradt meg bennem annyira, hogy arra építsek. Nem szeretem megnézni, hogy mások miként csinálják. Zalaegerszegen februárban mutatták be a darabot, az egyik főszereplő Bot Gábor, akivel a Bál a Savoyban játszottam. Hívott, hogy nézzük meg, de nem akartam. Egyébként biztos, hogy az itteni előadás más lesz, hiszen Radó Denise sajátosan kezeli a darabot. Rögtön a próbák elején meg is nyugtatott, hogy bár az eredeti darabban Rudi szinte csak vokálozik, nekem lesz lehetőségem egyedül is énekelni. Például a Multimilliomos jazzdobosban, ami majd rólam szól.

- Megérinti az a korszak, amikor a darab játszódik?

- Nem éltem még akkor, az a szüleim fiatalsága. Gyerekként persze megvoltak a Hungária lemezei, de vajmi kevés fogalmam volt a korról. Őszintén megmondom, elsőre a darabról is azt gondoltuk, hogy majd elénekeljük a jó kis slágereket, és kész. Aztán kiderült, hogy Denise ennél többet akar. Megmutatni egy kicsit, milyenek is voltak azok a 60-as évek.

- Nemcsak az évad utolsó premierjére készülnek, de a következő évadra is. A továbbra is műsoron maradó darabokból úgy tűnik, szolnoki színész marad.

- Úgy érzem, meg van elégedve velem a vezetőség, szeretek Szolnokon lenni, a közönségtől is sok a pozitív visszajelzés, így maradok. Reméljük, hogy jövőre is megy még a Made in Hungária, illetve bérletes előadás lesz a Sárga liliom, amiben teljesen más, de nagyon jó szerepem van. A többit meg majd meglátjuk.

- Öt éve szolnoki színész. Szolnoki is lett közben?

- Évadközben, de sokszor nyáron is itt vagyok, maximum hetente egyszer megyek Pestre meglátogatni a szüleimet. Nem mondom, hogy mély barátságokat kötöttem itt, de tisztában vagyok a város dolgaival. Nem lehetne megfogni sem az Ady Endre úttal, sem a polgármesterrel. Szeretek kiülni a Kossuth térre vagy beülni a könyvtárba, vagy csak úgy sétálni a jó időben. A Tiszaligetbe futni járok, és nemrég a horgászjegyemet is kiváltottam. Úgyhogy, ha végre lesz egy kis szabadidőm, és lejjebb megy a Tisza, akkor horgászni is itt fogok.

(A fotók a Szigligeti Színház oldaláról valók)