Album



Tiszai strand 90 éve Szolnoknál

2021. augusztus 22.

A belvárosi Tisza-híd lábánál, a Zagyva torkolatával szemben működhetett a harmincas évek elején az ezen a képeslapon megőrződött szolnoki strandfürdő. Nemcsak gondozott, "homokos" partja, de kosaras stégje, vendéglője, öltözői, sőt játszótere is volt a bekerített helynek.

Mivel az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotót a folyó fölül, a parton lévő bokrok csúcsainak vonalából készítették, azt feltételezem, hogy ez a hely csak valamelyik, szolnoki Tisza-híd lábánál lehetett. (Szóba jöhetnének a Tisza-parti templomaink tornyai is, ám akkor nagyon komoly objektívekkel kellett volna az ismeretlen fotósnak dolgoznia.) Az itt bemutatott képeslapot 1932 februárjában adták postára, tehát a felhasznált fotó legkésőbb 1931 nyarán készülhetett, így mindössze két helyszín jöhet szóba. Az egyik a vasúti Tisza-híd, a másik pedig a belvárosi Tisza-híd környéke. Mivel az előbbi területet már kilencven éve sem volt egyszerű megközelíteni, és ezen a képen jól látható, hogy a strandnak szárazföldi bejárata is volt - tehát nem elsősorban vízen, hanem gyalogosan érkeztek a vendégek -, biztos vagyok abban, hogy ez csak a belvárosi Tisza-híd lábánál, valahol a mai rendőrségi üdülő és a mellett pusztuló egykori tanácsi üdülő helyén lehetett.

A gondos körbekerítés számomra arra is utal, hogy ez nem egy ingyenes szabadstrand lehetett, hanem belépős, szolgáltatásokat nyújtó élővízi fürdő volt. Mert már magának a területnek a kialakítása sem lehetett kis munka és pláne költség, hiszen a lap bal szélén, a strand mellett látható bokros területhez hasonlóból kellett fövenyes, strandolásra alkalmas partot kialakítani. Amit minden bizonnyal a szezon közben is ápolni kellett, különben pár hét alatt visszafoglalta volna a természet. Márpedig a gazdasági válság idején nem hinném, hogy a város megengedhetett volna magának egy költséges potyát. (Hogy az árnyék hiánya akkoriban zavart-e valakit, nem tudom.)

Érdemes a szolnoki, tiszai strandfürdőn kicsit "körülnézni". A folyóval párhuzamosan, kvázi az út mentén kerítést is alkotva kabinok sorakoznak. Nem is kevés, ami a tervezett vagy valós vendégseregre is utalhat. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen helyen szükség lehetett ezekre, hiszen a korabeli, szolnoki potyákról szóló leírásokban mindenütt visszaköszön, hogy az ártér bokrainak és fáinak takarásában vetkőzött és öltözött az oda járó közönség. Hogy más szükségleteiről ne is beszéljünk. Miközben ezen a strandon vécék is várták a vendégeket, amint az a fotóstól távolabbi oldalon, a bokrok előtt látható. De nem ezek lehettek a strandfürdő egyetlen szolgáltatásai.

Belenagyítva a képbe jól látható, hogy a magyar zászlóval díszített bejárati pavilon mellett vendéglátós bódé is állt, sőt asztalokat és napernyőt is fel lehet fedezni. Ami számomra a legérdekesebb, hogy a büfé tetején és oldalán, illetve a napernyőn valamilyen reklám is látható (sajnos kibogarászhatatlan). És, ha ez nem lenne elég még egy fából ácsolt hinta is van a büfé közelében, tehát kilencven éve a működtetők a legkisebbekre is gondoltak már.

A víz közelében, a stég fölött egy sor pad is szolgálja a vendégeket, akik onnan két, a partba vájt lépcsőn juthattak le a folyóhoz. Amibe úgy tűnik, nem közvetlenül lehetett belegázolni, hanem egy legalább huszonöt-harminc méter hosszú és vagy hat méter széles stégen keresztül. Nekem úgy tűnik, hogy ennek a stégnek a nagyobbik része egy merülő kosaras "medence" volt, ami azoknak is az élővízi fürdőzés élményét nyújtotta, akik esetleg a szabadon futó folyóba nem mertek belemenni. (Milyen klassz lenne, ha újra lenne ilyen Szolnokon!) A stég hozzánk közelebb eső része azonban éppen a közvetlen folyóba merülést szolgálta, és mint látható, voltak is néhányan, akik a fotózás pillanatában épp úsztak a Tiszában. Ez a nagy úszóstég egyébként nem lehetett egyedülálló a városban, hiszen a második világháború előtt más helyeken is örökítettek meg ilyeneket fényképeken. (Avagy ez az úszómű az évek során, több helyen is szolgált.)

Ennek a strandnak azonban van egy másik, kisebb stégje is, a fehér korlátokkal szegélyezett úszóstégtől fentebb. Egy ma is használatoshoz hasonló, csónakok kikötésére alkalmas, amire szükség is lehetett. Legalábbis ezt mutatják a kikötött hajók és közelben feltűnő csónakok. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a két háború között sokkal jelentősebb volt a szabadidős vízi élet Szolnoknál a Tiszán, mint napjainkban. Máshol elérhető leírásokból, cikkekből ugyanis az is kiolvasható, hogy sokak számára teljesen természetes volt hajókkal érkezni a különböző élővízi strandokra.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ebből lett Szolnok
Három különböző felekezet temploma. A Scheftsik-malom. Fahíd a Tiszán. Gabonát szállító bőgős hajók a parton. Erdélyből leúsztatott fa a folyó mindkét oldalán. Az előző századfordulón oly sokszor megörökített szolnoki nagy Tisza-kanyar egy 1905-ben feladott képeslapon.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A munka hőseinek emlékére
A Mátyás király út egyik négyemeletes házának sarkán található egy 46 éves emléktábla, aminek a betűi mára szinte teljesen kifakultak. Pedig egy igazi korrajz abból az időből, amikor nemcsak a történelem és a művészet nagyjai kaphattak emléktáblát, hanem a kétkezi melósok is.

A Szoborpark további képei