Megmutatni a fiúknak

- Az Andante még a gyaloghíd építése közben nyitott. Miért vág bele valaki egy feltúrt téren, egy új étterem elindításába?

- Tulajdonképpen csak belecsöppentem az egészbe. Pontosabban, nagyon sok minden felborult az életemben, és egyik napról a másikra azon vetten észre magam, hogy ez a kiút. Eredetileg gépész vagyok, tíz évig ingáztam Budapest és Szolnok között, a helyi éjszakai életet se nagyon ismertem, ami szabadidőm volt, azt inkább a két fiammal töltöttem. Vendéglátós múltam meg összesen annyi, hogy suli mellett mindig dolgoztam Pesten kocsmákban, éttermekben, de a Szigeten is voltam pultos. Ez a hely lényegében egy tartozás fejében került hozzám, és ha már így alakult, eldöntöttem, hogy olyat akarok ezzel is mutatni a fiaimnak, ami a gyerekkoromból kimaradt. Maga a hely, ahol előttünk is működött már étterem, mindig is nagyon tetszett, de amikor átvettem, eldöntöttem, hogy átalakítom.

- Honnan a meglehetősen hosszú név?

- Eredetileg Stand up lett volna, mert Szőke Andrással, Zelei Gáborral és Badár Sándorral is jóban vagyok. De aztán megijedtem, mert ha ezt írjuk ki, akkor mindenki elvárja, hogy folyamatosan humoristák lépjenek fel. Ez viszont lehetetlen. Sokat gondolkodtunk a hely nevén, és egyszer a kocsiban pont egy Andante lemezt hallgattunk a fiaimmal, és az egyikük megszólalt, hogy nézd apa, ez milyen szép szó. Mivel azt is tudtam, hogy sokkal többet szeretnék, mint egy egyszerű éttermet, jött a további elnevezés is, amiből végül megszületett az Andante Borpatika és Gasztrokultúrház. Az étterem felirat csak azért került ki, hogy az idegenek is be tudják azonosítani a profilunkat.

- Csak étteremként nehéz lenne az Andantét meghatározni. De, ha a konyháról kérdezik, hogyan jellemezné?

- Szerintem modern, magyaros konyhát viszünk. Bevallom, leginkább olyan ételek szerepelnek az étlapunkon, amiket én is meg a fiaim is szeretnek. Amíg zajlott a gyaloghíd építése, majdnem csődbe mentünk, de nemcsak mi, a többiek is a téren. Tudtam, hogy amire elkészül, valami olyasmivel is jelentkeznünk kell, ami különleges. Így jött a "több mint 50 féle palacsinta" ötlete. Fogtuk magunkat, összegyűjtöttünk egy halom receptet, és Ági néni, aki a szakácsok segítőjeként dolgozott a konyhán, elkezdte őket elkészíteni. Legalább 150 féle palacsintát kóstoltunk meg, és abból alakult ki a mai kínálat. Meg abból, hogy Ági néni valóban a szívét és a lelkét is beletette. Az emberek meg elkezdtek jönni. Emlékszem, volt olyan pár, akit én tessékeltem be az ajtóból, mert kint hitetlenkedve nézték, hogy ötvenféle palacsintát kínálunk. De mindig jönnek az újabb ötletek is. Ilyen volt a heti torkos csütörtök, amikor nem szimpla menüt kínálunk délben, hanem lényegében a kitett ételekből mindenki annyit eszik, amennyit akar. Most meg azon gondolkodom, hogy az előtérben egy shusibárt csinálunk, mert ilyen sincs még Szolnokon.

- Különleges a belső tér díszítése is. Egyrészt sok régi szolnoki kép van kint, másrészt pedig gyönyörű festmények. Saját kollekciók?

- Dehogy. Az volt a koncepcióm, hogy a belső helyiségekben folyamatosan cserélődjenek a képek a falon. Még meg is hirdettem, hogy kortárs festők jelentkezését várom. Aztán megismerkedtem Juhász Jánossal, az Art Euró Galéria vezetőjével, aki kitalálta, hogy milyen stílusú képek illenének a helyhez. Aztán hozott is ilyeneket, amiket itt lényegében kiállítunk, de meg is lehet őket vásárolni. Adtunk is már el néhányat. A legjobb az volt, amikor beült két középiskolás az egyik kép elé egy-egy üdítővel, és hosszan nézték. Nem értettem, hogy mi a bajuk. Aztán mondták, hogy csak nagyon tetszik nekik az a festmény, és úgy döntöttek, alaposabban megnézik. A régi szolnoki képeket pedig a hellyel örököltem. Sokkal több van, mint amennyi a falakon látható, úgyhogy olykor cserélgetem is őket.

- Viszont nemcsak bentre érdemes leülni. A nyáron nagyon sok programot szerveztek az Andante elé. Az ilyesmi hozza a vendégeket?

- A hagyományos, csak ételt kínáló éttermek ideje lejárt. Másrészt, nagyon sokat kell tennünk azért, hogy ez a sokáig halott tér életre kelljen. Harmadrészt pedig meg kell dolgoznunk azokért a vendégekért, akik megtehetik, hogy beüljenek valahová. Főleg, hogy egyre több a jó étterem a városban. Ezeket a programokat a magam erejéből, de sokak támogatásával, például az ANKK vagy az Ifi házéval csinálom, és van olyan, amelyik veszteséges, a másik pedig nem. Az EFOTT idején, amikor saját színpadunk volt az Andantéval szemben, például rengeteg vendégünk volt. De nagyon sokan voltak akkor is, amikor Dósa Matyi és Harna Péter koncertezett a színpadunkon. Az egész éves jazz és blues zenei koncertek szervezésében a kifinomult ízlésű Géczi Zoltán segít. Nem mindennapi a kínálat, hiszen minden pénteken és szombaton élő jazz szórakoztatja a vendégeket, havonta egyszer pedig világhírű jazz zenészek lépnek fel. A színház is ugyanily nagy szerelem, ami meg "a színész is ember" című műsort inspirálta. Mert hídra van szükség az emberek és a kultúrát szolgáltatók között, ezért egy ilyen beszélgetős pódiumestnek is lehet létjogosultsága. Tudom, hogy soknak tűnik, de a gasztrokultúrház elnevezés egyszer talán fogalom lehet. Nem szeretnék mást csak becsempészni az emberek életébe a kulturált szórakozás lehetőségét ebben a felgyorsult, figyelmetlen, lassan érzelemmentes világban. Nem mondom, hogy tökéletesek vagyunk, sok dologban még fejlődhetnénk, de hát ez olyan, mint egy barkácsműhely, folyamatosan próbálgatjuk, hogyan lehetne jobb csinálni.