[arcOk]

Lóci a kanapén

2021. november 24.

Csorba Lóránt és zenésztársai, azaz a Lóci játszik zenekar lesz a vendége a hónap utolsó Szigligeti kanapéjának. A Szolnokon egyébként sokszor megforduló zenésszel ezúttal a magyar dalszövegekről, az érkező lemezről, természetesen a vírusról és a remélt klubkoncertekről is beszélgettünk.

- A Lóci játszik zenekar már nagyon sok helyen fellépet Szolnokon kezdve a néhai Váróterem klubtól, a Tisza mozin át a Tiszai hajósok teréig. De hogy kerül a Szín-Mű-Helybe, a Szigligeti kanapé műsorába?

- Összességében viszonylag ritkán jutunk el Szolnokra, de ha kapunk egy felkérést, igyekszünk eleget tenni a meghívásnak. Ez a mostani fellépésünk onnan indult, hogy még tavaly, a Vers-Dal Akadémia kapcsán megismerkedtem Turczi István kiváló költővel, akiről talán sokan tudják, hogy nemcsak a költészetben és az irodalomban van otthon, de a kultúra nagyon sok egyéb területén is. Például dalszövegeket is ír. És mindig szervez valamit. Szóval, amikor megismerkedtünk azon a workshopon, akkor nemcsak ránk volt kíváncsi, de az is érdekelte, kiket tartunk még a korosztályunkból fontos dalszövegíróknak. Én meg említettem a Blahalouisiana-t, az Elefántot, a Csaknekedkislányt, Turczi pedig azt mondta, hogy jó, akkor csinál nekünk egy sorozatot Szolnokon. Hát így.

- Sokféle felállással láthattuk már Szolnokon a zenekart. November 29-én egyedül, teljes zenekarral vagy valami más módon láthatja a közönség?

- A nagyszerű nyári szolnoki fellépésünk után ez most egy kevésbé, vagy semennyire sem tombolós, inkább beszélgetős program lesz, amiben én is többet tudok dumálni. Nem egyedül és nem is a teljes zenekarral jövünk, valahol a kettő között, amit azt hiszem, a hely is indokol. Ez a műsor inkább stand up-os, vagy mondjuk azt, ismeretterjesztő jelegű lesz.

- Néhány szerencsés nemcsak a Szín-Mű-Helyben, de egy rendhagyó irodalomórán is találkozhat veled. Mi lesz ez?

- Ez a rendhagyó irodalomóráknál is rendhagyóbb lesz, mert a Varga Katalin Gimnázium diákjaiban a popzenéről való gondolkodást szeretnénk egy kicsit megváltoztatni. A szövegek felől közelítve azt akarjuk bebizonyítani, hogy nemcsak az a popzene, ami a rádióban meg a tévében megy, és igenis vannak olyan értékes alkotások, amelyeknek érdemes a szövegére odafigyelni. Régen sokan azt várták, hogy mi fog megjelenni a Nyugat legfrissebb számában, milyen versek, azokban milyen üzenetek. Szerintem most ugyanez a dalszövegekre igaz. Vagy azokra is. De, hogy ezt elfogadjuk, meg kell mutatni, igenis vannak kiváló dalszövegeink. Miközben a szöveg és a zene nem választható el. Fontos a kettő kapcsolata, szimbiózisa. Úgyhogy ez egy tandembeszélgetés lesz, ami a dalszövegek irodalomban elfoglalt helyéről szól.

- Nem félsz attól, hogy sok fiatal alig hallgat magyar zenét, magyar nyelvű könnyűzenét?

- Nem akarok nemzeti nagymellényt hordani, de komolyan gondolom, hogy nekem a magyar az anyanyelvem, ezen tudom a legjobban kifejezni magam, miközben mindez mondjuk, angolul bután hatna. Szerintem, ha egy magyar zenésznek az a célja, hogy hosszú távon bekerüljön abba a magyar zenei világba, ami sokak emlékezetében megmarad, és mondjuk, harminc év múlva majd mindenféle retró rádiók is játsszák, akkor nincs is más választás. Persze tudom, hogy még mindig van egyfajta finnyásság a fiatalokban, hogy nem hallgatnak magyar zenét, holott az elmúlt években nagyon sok jó dolog születhetett. Nem utolsó sorban a különböző támogatásoknak és kiváló lehetőségeknek. Szerintem, aki nem hallgat magyar zenét, nagyon sok mindenről lemarad.

- Visszatérve a Szigligeti kanapéra, nem lesz furcsa a színházi, ráadásul szobaszínházi közeg?

- Nagyon szeretem a színházi közeget, az itt és most élmény és az emberi közelség miatt. Ilyenkor kevésbé lehet álarcok mögé bújni, meg mindenféle allűröket felvenni. Őszintének kell lenni, mert fél méterre ott a közönség, akik mindent észrevesznek. Zenészként pedig érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, és olyan élményt nyújtani, amit egyébként a közönség általában, de a saját közönséged se szokott megkapni.  Azt hiszem, mi sem egy szimpla előadást fogunk tartani, hanem valahol egy koncert és egy különleges workshop között leszünk.

- Milyen közönségre számítasz?

- A Lóci játszik koncerteken nagyon széles a nézők korosztálya. Nem rég a budapesti Akváriumban játszottunk, ahol az első sorban éppúgy voltak 16 évek és negyvenesek, mint a hátsó sorokban apámék korosztálya. Apám ráadásul örült is, hogy az ottani emelvényről láthatta is a kisfiát. Nem kell megijedni tőlünk, se vad zene, se érthetetlen szavak nem lesznek. Azt viszont meg lehet majd tudni, milyen zenei hagyományokból táplálkozunk.

- Egy zenekarral, zenésszel nem lehet úgy interjút készíteni, hogy ne kérdezzünk rá a tervekre.

- Köszönöm a kérdést, így végre elmondhatom, hogy január 16-án fog megjelenni az új lemezünk, amiből persze már csöpögtetünk dalokat. Színes magyarul beszélő lesz az album címe, amin 12 nagy, 4 kicsi dal és két átkötő is lesz, a műfaji sokszínűség jegyében pedig meg nem valósult reklámdal is felkerül acapella feldolgozásban. Egyébként azért Színes magyarul beszélő a lemez címe, mert gyakran ér bennünket az a kritika, hogy nem megfogható a stílusunk. Pedig ez szerintem nagyon jó, izgalmas, sőt a sokszínűségünkben kereshető a Lóci játszik lényege, vagy csak abban, hogy nem akarunk ugyanolyan dalokat csinálni. Ezzel a lemezzel jól szembe is megyünk a megfoghatatlan stílusunkra vonatkozó megjegyzésekkel, mert minden új dal más stílusú lesz a karibitól, a pszichedelikuson át a rockig.

- Manapság az is megkerülhetetlen kérdés, hogy a koronavírus mennyire befolyásolja a zenekar működését?

- Nem megyünk anélkül fellépni, hogy ne lenne mindenkinek negatív tesztje, miközben mindannyian be is vagyunk oltva, de nem szeretnénk kockáztatni. A korlátozások persze így is éreztetik a hatásukat, de ezen kár bánkódni, inkább olyan erős koncerteket kell csinálni, ami után az oltottak elmondják az oltatlan haverjaiknak, hogy kár az ilyesmiről lemaradni. Szóval csak előre.

- És ebben az új lemez szolnoki bemutatója is beleférhet?

- Hát, ha van még olyan hely a városban, ahol nem játszottunk, akkor feltétlenül. De komolyra fordítva a szót, most még óvatosan tervezünk. Januárban kijön a lemez, aztán hagyunk egy kis időt a közönségnek, hogy megtanulja a szövegeket. Februártól viszont újra aktivizáljuk magunkat, és remélem, márciusban vagy áprilisban Szolnokon is lehet egy jó kis klubkoncertünk. Ami azért lenne fontos, mert a fesztiválozásra amolyan kötelező PR-tevékenységként tekintünk, hisz ott olyan is láthat bennünket, aki nem ismer, nem akar vagy nem ránk kíváncsi. Egy jó klubkoncertre viszont csak miattunk jönnek el, ott olyanok vannak, akik bennünket szeretnek, ezért lehet igazi közösségi élményt adni.

(A fotók a Lóci játszik zenekar közösségi oldaláról származnak.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Az új belváros 1982-ben
Nem nehéz kitalálni, hogy ez a felvétel a mai Baross és Boldog Sándor István utcák kereszteződését mutatja. Körülbelül nyolc-kilenc emelet magasból fotózva. Amit kizárólag 1982-ben lehetett megoldani, amikor már épült a jelenlegi Árkád, ám a telkén még bent állt a síneken mozgó toronydaru. Időutazás Danka István fotója segítségével.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Takarít a Tisza
Árad a folyó, hozza hozzánk a fentebbi szakaszok mentén élők szemetét. Valamit lerak belőle, valamit felvesz a mi szemetünkből, és viszi tovább, amíg bírja. Huszonhárom éve majdnem kinyírtuk a folyót. Évente egyszer emlékezünk is erre. A maradék 364 napban pedig ugyanúgy szemétlerakónak és kukásautónak használjuk, mint évtizedek óta mindig, amióta csak szemetet termelünk. A Tisza takarít. Helyettünk. Mi meg ezt tekintjük természetesnek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Történelemkönyvünk betonból
A vasútállomás előtti Jubileum tér közepén álló Tanúhegy minden bizonnyal Szolnok legjobban dokumentált köztéri alkotása. Miként talán azt sem túlzás kimondani, hogy ez az a szobrunk, amelyik mérete és helye ellenére a legkevésbé szervesült a város életébe. De talán majd 5 év múlva!

A Szoborpark további képei