[arcOk]
Egykori szolnokiak (2.): Szakácsi Sándor
2023. február 22.
Évekkel később úgy emlékezett, Totó kutyaként annyira szerették a szolnoki gyerekek, hogy a színház előterében olykor mozdulni sem tudott tőlük. Én is köztük lehettem, mert egy hangkazetta bizonyítja, mennyire tetszett az 1974-es szolnoki Óz. Szakácsi Sándor második szolnoki szerepe.
Főiskolásként már két éve játszott az osztályfőnöke, Várkonyi Zoltán vezette budapesti Vígszínházban, amikor a kor szokásainak megfelelőn, friss diplomájával a kezében vidékre, azaz Szolnokra szerződött. Székely Gábor akkori szolnoki direktor minden bizonnyal nem véletlenül hívta a Szigligeti társulatába az akkor 22 éves Szakácsi Sándort. Azon a nyáron ugyanis már világos volt, hogy a következő évadban, az országban hatodikként, Szolnokon is be fogják mutatni a Déry Tibor kisregényéből készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt, amihez címszereplő kellett. De nemcsak József alakjában volt szükség Szakácsi énekhangjára, hanem az első szolnoki, egyben az első diplomás színészi bemutatóján is, az Aldobolyi Nagy György és Simon István zenés átdolgozásába műsorra tűzött Liliomfi című darab főszereplőjeként is. (A mellékelt fotó Urbán Tamás képe a Vígszínház Képzelt riportjáról)
Szakácsi Sándor (1952-2007) talán kilenc hónapig volt valóban szolnoki színész, hiszen Szigligeti Ede darabjának a Horváth Jenő irányította próbáit csak valamikor 1974 szeptembere végén kezdték el. A korabeli helyi kritika nagyon szerette azt a Liliomfit, amiben Szakácsi Sándor partnere Mariskaként Baranyi Ibolya, Szellemfiként pedig Ivánka Csaba voltak. "Biztató kezdet, sok húrom játszó Liliomit láthatunk" - írta Szakácsiról a korabeli kritikus.
A fiatal színész azonban nem sokáig ülhetett a babérjain, hiszen szinte azonnal próbálni kezdték Bor József rendezésében - Schwajda György átiratában - az Óz, a nagy varázsló című gyerekdarabot, ami a maga nemében újdonság volt a Szigligeti életében. Mint az 1974/75-ös évadnyitón Székely Gábor utalt rá, akkor vezették be Szolnokon a gyerekszínházat, ami vasárnap délelőttönként várta a gyerekeket. Köztük engem is, mert azt hiszem, ez a darab volt életem első színházi élménye, aminek egy-egy képét ma is fel tudom idézni, például a repülő majmokat. No meg a Szakácsi Sándor alakította Totó kutyust és a csodálatos Dorkát, akit nem más játszott - ha jól sejtem, vendégként -, mint Szakácsi Sándor felesége, a gyönyörű Szerencsi Éva (a későbbi Vitay Georgina).
De ezekkel még messze nem volt vége Szakácsi Sándor egyetlen szolnoki évadának. Alighogy bemutatták az Ózt, már jött is a következő premiere A kutya testamentuma, aztán rá néhány hétre egy Brecht darab, az Állítsátok meg Arturo Uit. Az igazi nagydobás azonban a Presser Gábor és Adamis Anna által megzenésített Képzelt riport volt, amit a szolnoki bemutató előtt több mint két évvel - idén éppen fél évszázada - tűztek először műsorra a Vígszínházban. Az ősbemutatóban olyan színészek játszottak a darabban, mint Tahi Tóth László, Almási Éva, Balázs Péter, Béres Ilona, Koncz Gábor, Oszter Sándor, Kern András, Koltai Róbert és főiskolásként Szakácsi Sándor, Kútvölgyi Erzsébet, Egri Márta és Szerencsi Éva. A darab kirobbanó siker lett, hamarosan lemezen - és az első magyar műsoros hangkazettán - is megjelent, majd sorra tűzték műsorukra a vidéki színházak. A szolnoki előadást Bor József rendezte, amiben Szakácsi Sándor már a főszereplő Józsefet alakította, partnere pedig Csomós Mari volt. De ebben az előadásban olyan későbbi legendák is játszottak, mint Czibulás Péter, Hollósi Frigyes vagy éppen Usztics Mátyás.
A Képzelt riporttal Szakácsi Sándor egyetlen szolnoki évada véget ért, visszakerült a Vígszínházba, ahol tizenhárom évig volt tag. Majd a József Attila, aztán némi szabadúszás után Nemzeti, a későbbi Pesti Magyar Színház következett, miközben a hetvenes évek végétől oszlopos tagja volt az otthontalan Rock Színháznak, ahol számtalan mára klasszikussá lett darab ősbemutatójának volt a részese (Evita, Krónikás). Sajnos kevesen tudják, hogy 1986-ban Megvagyok címmel egy zseniális hanglemezt is készített, aminek zenéjét az akkor már a Bikiniben játszó Gallai Péter, szövegét pedig Fábri Péter írta.
Szolnokokkal egyszer került még szorosabb kapcsolatba, 1982-ben, amikor egykori főiskolai osztálytársa, Szurdi Miklós a Hatásvadászok című filmet forgatta, amiben Szakácsi Sándor főszerepet kapott. Az 1983-ban a magyar filmkritikusok díját is elnyerő, több külföldi fesztiválon is megforduló, egyébként Verebes István és Szurdi Miklós forgatókönyvéből készült film néhány jelenetét Szolnokon, a mai Liliomfi étterem helyén lévő színészbüfében vették fel. Ezért sem lehetett véletlen, hogy a filmben egy kisebb szerepben Mucsi Zoltán is feltűnt. A filmhez kapcsolódóan pedig négy dalos kislemez is megjelent, amin természetesen Szakácsi Sándor is hallható volt. Aki bár egyetlen évadot töltött Szolnok, szerepei és talán pályakezdése miatt is úgy tekinthetünk a rá, hogy innen indult színész volt.
Album
Nótaköltő lelkész lapja
Ennek az 1927-ben postára adott szolnoki lapnak nemcsak az az érdekessége, hogy a város háború utáni első "nagy" beruházását mutatja, miközben az anziksz vásárlói a szegényházi kápolna építésére is adakoztak, hanem írója is: Radvánszky József, aki később lelkésze lett az Eötvös téri templomnak.
AKB
Emléktábla
A Tisza-híd Szabadság téri hídfőjénél arra emlékeztet e tábla, hogy olyan 30 évvel ezelőtt még érdemes volt turistainformációt működtetni a Tiszaliget elején, talán a Touring hotelben. Nemcsak azért, mert abban a múlt időben még nem a világhálóról és okoseszközökről tájékozódtak a turisták, hanem mert valóban felbukkantak ilyenek Szolnokon. Azokra az időkre emlékezve, vagy a helyi turizmus felvirágzásában bízva olykor megkoszorúzhatnánk ezt a kint felejtett táblát.
SzoborPark
Petőfi Szolnokon
Negyvennégy éve, hogy a szolnoki március 15-ei ünnepségek a mai ÉPFA iskola bejáratánál, Simon Ferenc Petőfi-portréjánál kezdődnek. Ezen kívül három másik arcképe/szobra is van a költőnek a városban. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Petőfi Sándor minden szolnoki látogatására jut egy.