Az első polgármester (2.)

- Mikor járt először a városházán, ami akkor még tanácsháza volt?

- A taxisblokád idején. Megválasztott önkormányzati képviselőként meglátogattuk a két ügyeletet tartó tanácselnök-helyettest.

- Akkor még a képviselőtestület választotta saját tagjai közül a polgármestert. Biztos volt, hogy Önt választják?

- Egyáltalán nem, éppen ezért, több forgatókönyvvel is készültünk. Az új testület 11-11 SZDSZ-es és fideszes, 3 szocialista, 3 MDF-es és egy munkáspárti képviselőből állt. A Fidesszel jó ideje nagyon szorosan együttműködtünk, az alakuló ülést is közösen készítettük elő. Abban állapodtunk meg, hogy ha a titkos szavazáson engem választanak polgármesternek, akkor egy SZDSZ-es alpolgármester mellé két Fideszest választunk. Ha Várhegyi Attila nyer, akkor az egy Fideszes mellé mi kettőt adunk, de abból egyik sem én leszek. A képviselők végül 15-14 arányban engem választottak, és így lett Attila mellett Kéri József, illetve az SZDSZ részéről Buday György alpolgármester.

- Hogy telt az első munkanap? Egyáltalán a portás tudta, hogy maga kicsoda?

- Akkor már igen. Viszont, pár nappal korábban, amikor bementünk a Kéri Jóskához - aki már akkor is a házban dolgozott - előkészíteni az alakuló ülést, Attilát nem akarta beengedni a portás. Az alakuló testületi ülésen viszont a fél város ott volt, nem is beszélve a hivatal dolgozóiról. A titkárság pedig aktívan közreműködött az első ülés szervezésében, tehát pontosan tudták, hogy kik vagyunk.

- Mivel telt az első nap? Volt valamiféle átadás-átvétel?

- Érdekes helyzet volt, mivel a korábbi tanácselnököt lemondatták, a VB-titkár pedig - aki a hivatalt vezette, hasonló feladatokat látott el, mint ma a jegyző - az alakuló ülés után azonnal lemondott, és másnap be se jött dolgozni. Szóval egy félórás beszélgetésen mondta el az ügyvezető tanácselnök-helyettes a tudnivalókat, aztán belevágtunk. Szerencsére Kéri Jóska mindenkit ismert, ami nagy segítség volt akkor. Meg az elkövetkező hónapokban is, amikor a három alpolgármesterrel és a később megválasztott jegyzővel nagyon jól és szorosan együtt tudtunk dolgozni.

- Milyen állapotban vették át a várost?

- Egyáltalán nem volt váratlan vagy nyomasztó helyzetben. Működött a maga módján. Persze ez a működés sok ponton nem volt praktikus, nem volt rendben, nem vágott egybe az elképzeléseinkkel, de legalább normálisan neki lehetett kezdeni az átalakításoknak.

- Emlékszik, hogy hol jelent meg először polgármesterként?

- Nem. Talán az általános iskolák vezetőivel találkoztunk a Széchenyin.

- Volt, amit így visszagondolva, másként csinált volna polgármesterként?

- A hivatal jó része nagyon gyorsan kicserélődött, rengeteg embertől váltunk meg. Nem azért, mert mondjuk együttműködtek az előző rendszerrel, hanem mert megváltoztak a feladatok, átalakult a hivatal. Egész osztályokat kellett felszámolni. Azt ma már bánom, hogy ezek a személyzeti mozgások annyira rapid módon zajlottak. Nem merném azt mondani, hogy mindig azokat küldtük el, akik nem jól végezték a dolgukat, vagy nem volt rájuk szükség, és a legjobbak maradtak. Sajnos életpályák törtek ketté. Bár utólag úgy látom, a tehetségesek később megtalálták a helyüket.

- És voltak jó pillanatok, amikor azt érezte, hogy valamit elért, megoldott?

- Persze, nagyon sokszor. Még akkor is, ha rengeteget dolgoztunk, és általában még éjszaka is bent voltunk.

- Hogy bírta ezt a családja?

- Nehezen. Általában már mindenki aludt, mire hazaértem. Ekkoriban született a legkisebb lányom, és végül is ez vezetett a lemondásomhoz. Ultimátumot kaptam.

- Tehát a családot választotta a polgármesterség helyett?

- Igen, bár ez csak az egyik oka volt a lemondásomnak. A másik, hogy egy év alatt kiderült, képtelen vagyok konszolidálni a munkámat. Ugyan átalakítottuk a hivatalt, de nem voltam elégedett a működésével, ezért minden egyes dokumentumot, amire rákerült a nevem átnéztem, javítgattam, visszaküldtem. Mindenkit meghallgattam, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy ha már segíteni nem tudok, legalább legyen, akinek el tudják mondani a panaszukat. És ez a helyzet folyamatosan romlott. A harmadik indok pedig az volt, hogy akkor adták el a papírgyárat az osztrákoknak, és a régi kollégáim unszoltak, hogy menjek vissza.

- Hogy zajlott a lemondás? Szólt, hogy holnaptól inkább nem csinálná.

- Nem. Nem szerettük volna, ha a város polgármester nélkül marad, és azt sem, ha a testületi ülésen alakul ki erről hosszas vita. Mindent pontosan előkészítettünk. A két párt megállapodott, hogy Várhegyi Attila a közös jelölt, akit meg is választottak utódomnak.

- Ön pedig visszavonult a papírgyárba?

- Nem, hiszen a lemondásom után frakcióvezető lettem, és az első ciklusban még nagyon szorosan együttműködtünk a Fideszesekkel, sok minden az elképzeléseim szerint lett átalakítva a városban

- És 1994-ben miért indult újra?

- Mert úgy éreztem, hogy vannak még elvarratlan szálak. Az a ciklus azonban már teljesen más volt, hiszen az SZDSZ-szel ellenzékbe kerültünk a városházán. Akkor ugye már közvetlenül választották meg Attilát polgármesternek, viszont csak a szocialistákkal közösen tudott többséget szerezni a testületben.

- Mi lett a papírgyárral?

- Egy évig sem tartott. 1992 végén eljöttem. Akkor hoztam létre a saját vállalkozásomat, ahol azóta is dolgozom.

- A városi dolgai foglalkoztatják még?

- Igen, talán többet is, mint egy átlag szolnokit. Rengeteg ismerős és kapcsolat alakult ki ezekben az években, így, ha kérdeznek, olykor, ha nem, akkor is, elmondom a véleményemet.

- És azzal a kezdő ötös fogattal tartja a kapcsolatot?

- Attilával régen beszéltem, nincs meg a telefonszáma, de jó viszonyban váltunk el. Kéri Jóskát néha megkeresem a hivatalban, Buday Gyuri elköltözött Fonyódra, de a nyáron meglátogattuk. És a többiekkel is köszönőviszonyban maradtam.