[arcOk]

Az első polgármester (2.)

2010. december 13.

Kőnig László 1990 novemberében tette le polgármesteri esküjét. Interjún második részében az új testület alakulásáról, a város vezetésének átvételéről és a 13 hónapos mandátum tapasztalatairól beszélgettünk Szolnok első polgármesterével.

knig8_400- Mikor járt először a városházán, ami akkor még tanácsháza volt?

- A taxisblokád idején. Megválasztott önkormányzati képviselőként meglátogattuk a két ügyeletet tartó tanácselnök-helyettest.

- Akkor még a képviselőtestület választotta saját tagjai közül a polgármestert. Biztos volt, hogy Önt választják?

- Egyáltalán nem, éppen ezért, több forgatókönyvvel is készültünk. Az új testület 11-11 SZDSZ-es és fideszes, 3 szocialista, 3 MDF-es és egy munkáspárti képviselőből állt. A Fidesszel jó ideje nagyon szorosan együttműködtünk, az alakuló ülést is közösen készítettük elő. Abban állapodtunk meg, hogy ha a titkos szavazáson engem választanak polgármesternek, akkor egy SZDSZ-es alpolgármester mellé két Fideszest választunk. Ha Várhegyi Attila nyer, akkor az egy Fideszes mellé mi kettőt adunk, de abból egyik sem én leszek. A képviselők végül 15-14 arányban engem választottak, és így lett Attila mellett Kéri József, illetve az SZDSZ részéről Buday György alpolgármester.

- Hogy telt az első munkanap? Egyáltalán a portás tudta, hogy maga kicsoda?

- Akkor már igen. Viszont, pár nappal korábban, amikor bementünk a Kéri Jóskához - aki már akkor is a házban dolgozott - előkészíteni az alakuló ülést, Attilát nem akarta beengedni a portás. Az alakuló testületi ülésen viszont a fél város ott volt, nem is beszélve a hivatal dolgozóiról. A titkárság pedig aktívan közreműködött az első ülés szervezésében, tehát pontosan tudták, hogy kik vagyunk.

- Mivel telt az első nap? Volt valamiféle átadás-átvétel?

- Érdekes helyzet volt, mivel a korábbi tanácselnököt lemondatták, a VB-titkár pedig - aki a hivatalt vezette, hasonló feladatokat látott el, mint ma a jegyző - az alakuló ülés után azonnal lemondott, és másnap be se jött dolgozni. Szóval egy félórás beszélgetésen mondta el az ügyvezető tanácselnök-helyettes a tudnivalókat, aztán belevágtunk. Szerencsére Kéri Jóska mindenkit ismert, ami nagy segítség volt akkor. Meg az elkövetkező hónapokban is, amikor a három alpolgármesterrel és a később megválasztott jegyzővel nagyon jól és szorosan együtt tudtunk dolgozni.

- Milyen állapotban vették át a várost?

- Egyáltalán nem volt váratlan vagy nyomasztó helyzetben. Működött a maga módján. Persze ez a működés sok ponton nem volt praktikus, nem volt rendben, nem vágott egybe az elképzeléseinkkel, de legalább normálisan neki lehetett kezdeni az átalakításoknak.

knig4_400- Emlékszik, hogy hol jelent meg először polgármesterként?

- Nem. Talán az általános iskolák vezetőivel találkoztunk a Széchenyin.

- Volt, amit így visszagondolva, másként csinált volna polgármesterként?

- A hivatal jó része nagyon gyorsan kicserélődött, rengeteg embertől váltunk meg. Nem azért, mert mondjuk együttműködtek az előző rendszerrel, hanem mert megváltoztak a feladatok, átalakult a hivatal. Egész osztályokat kellett felszámolni. Azt ma már bánom, hogy ezek a személyzeti mozgások annyira rapid módon zajlottak. Nem merném azt mondani, hogy mindig azokat küldtük el, akik nem jól végezték a dolgukat, vagy nem volt rájuk szükség, és a legjobbak maradtak. Sajnos életpályák törtek ketté. Bár utólag úgy látom, a tehetségesek később megtalálták a helyüket.

- És voltak jó pillanatok, amikor azt érezte, hogy valamit elért, megoldott?

- Persze, nagyon sokszor. Még akkor is, ha rengeteget dolgoztunk, és általában még éjszaka is bent voltunk.

- Hogy bírta ezt a családja?

- Nehezen. Általában már mindenki aludt, mire hazaértem. Ekkoriban született a legkisebb lányom, és végül is ez vezetett a lemondásomhoz. Ultimátumot kaptam.

- Tehát a családot választotta a polgármesterség helyett?

- Igen, bár ez csak az egyik oka volt a lemondásomnak. A másik, hogy egy év alatt kiderült, képtelen vagyok konszolidálni a munkámat. Ugyan átalakítottuk a hivatalt, de nem voltam elégedett a működésével, ezért minden egyes dokumentumot, amire rákerült a nevem átnéztem, javítgattam, visszaküldtem. Mindenkit meghallgattam, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy ha már segíteni nem tudok, legalább legyen, akinek el tudják mondani a panaszukat. És ez a helyzet folyamatosan romlott. A harmadik indok pedig az volt, hogy akkor adták el a papírgyárat az osztrákoknak, és a régi kollégáim unszoltak, hogy menjek vissza.

- Hogy zajlott a lemondás? Szólt, hogy holnaptól inkább nem csinálná.

- Nem. Nem szerettük volna, ha a város polgármester nélkül marad, és azt sem, ha a testületi ülésen alakul ki erről hosszas vita. Mindent pontosan előkészítettünk. A két párt megállapodott, hogy Várhegyi Attila a közös jelölt, akit meg is választottak utódomnak.

- Ön pedig visszavonult a papírgyárba?

- Nem, hiszen a lemondásom után frakcióvezető lettem, és az első ciklusban még nagyon szorosan együttműködtünk a Fideszesekkel, sok minden az elképzeléseim szerint lett átalakítva a városban

- És 1994-ben miért indult újra?

- Mert úgy éreztem, hogy vannak még elvarratlan szálak. Az a ciklus azonban már teljesen más volt, hiszen az SZDSZ-szel ellenzékbe kerültünk a városházán. Akkor ugye már közvetlenül választották meg Attilát polgármesternek, viszont csak a szocialistákkal közösen tudott többséget szerezni a testületben.

- Mi lett a papírgyárral?

- Egy évig sem tartott. 1992 végén eljöttem. Akkor hoztam létre a saját vállalkozásomat, ahol azóta is dolgozom.

- A városi dolgai foglalkoztatják még?

- Igen, talán többet is, mint egy átlag szolnokit. Rengeteg ismerős és kapcsolat alakult ki ezekben az években, így, ha kérdeznek, olykor, ha nem, akkor is, elmondom a véleményemet.

- És azzal a kezdő ötös fogattal tartja a kapcsolatot?

- Attilával régen beszéltem, nincs meg a telefonszáma, de jó viszonyban váltunk el. Kéri Jóskát néha megkeresem a hivatalban, Buday Gyuri elköltözött Fonyódra, de a nyáron meglátogattuk. És a többiekkel is köszönőviszonyban maradtam.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Lakótelepi festmény
Olykor a pincelejárók kincseket rejtenek. Például a Móra Ferenc út környékét 1975 előtt megörökítő festményt. Hogy kik lehettek az alkotók, nem tudni, de szerintem többet ér ez a kép annál, mintsem csak véletlenül lehessen megnézni.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Tanácsházi négyek
A szolnoki városháza dísztermét tanácsháza korában, tehát, ha jól sejtem, 1990-ig négy mellszobor díszítette. Mivel személyes emlékeim nem voltak róluk, a létezésükről sem tudtam. Egy fotó miatt kezdtem kutakodni utánuk. Ma már tudom: F. Bede, Hoksári, Tóth és Keskeny szobrok voltak.

A Szoborpark további képei