A Viszkis üldözője

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. január 4-én jelent meg először.)

- Rossz gyerek volt?

- Anyukám elmondása szerint kifejezetten visszahúzódó kisfiú voltam, amolyan igazi jó gyerek.

- Akkor honnan a vonzódás a száguldó motorokhoz, a felboruló autókhoz és az egyéb veszélyes mutatványokhoz?

- Valamikor a hetvenes években a szüleim éppen jöttek ki Vörös Csillag moziból, amikor találkoztak az utcán egy lerobbant román motorossal. Apukám segített neki, amiből aztán egy máig tartó barátság lett, így sokszor járt nálunk Nikolei Regichi, aki nem mellesleg kaszkadőr volt, és rengeteget mesélt a filmes élményeiről. Kell ennél több egy kíváncsi kisfiúnak?

- És aztán beiratkozott egy kaszkadőr iskolába.

- Nem, mert ilyen Magyarországon nem létezett. Meg egyébként is, az autók és a motorok érdekeltek, autószerelő akartam lenni. A szüleim viszont lebeszéltek erről, úgyhogy a Keróban élelmiszer-eladónak tanultam.

- Biztos megvan annak is a maga szépsége, bár nem tűnik túl izgalmasnak. Mért is párizsit?

- Csak a gyakorlat alatt. Aztán meg a Metálban és egy kertészeti árudában dolgoztam, de éreztem, nem ez lesz az utam. Úgyhogy inkább kimentem Amerikába. Először egy nyári táborban voltam karbantartó, aztán meg két évig festőként dolgoztam.

- Számomra a létra is egy veszélyes eszköz, de most már tényleg izgat, hogy mikor jött az életébe a kaszkadőrködés?

- Úgy jöttem haza Amerikából, hogy ezzel akarok foglalkozni. Kitaláltam, hogy autós és motoros kaszkadőr-bemutatókat fogunk tartani, amire szerveztem is Szolnokon egy csapatot. A Tiszaligetben rendezett autókiállításon léphettünk fel először. Nem nagyon volt kitől kérdezni vagy tanulni. Egy német sportcsatornán futó sorozatból próbáltuk lemásolni, mit és hogy kellene csinálni. Előfordult, hogy megállítottuk a filmet, aztán vonalzóval lemértük az embereket, utána meg abból kiszámoltuk, mekkora lehet a rámpa, amiről ugratnak. Nagy balesetünk nem volt, maximum kisebb zúzódások. De annyira bejött, hogy hét évig jártuk a környéket, évente legalább 20-30 fellépése volt a nyolc-tízfős csapatnak. Voltak támogatóink is, például olyan autóbontók, akiktől roncsokat kaptunk a bemutatókhoz, hogy aztán teljesen lestrapálva visszaadjuk nekik.

- Miért lett vége?

- Hét év után azt éreztem, nem tudok továbblépni, újítani, holott komolyabban akartam csinálni ezt az egészet. Úgyhogy szétküldtem a produkcióinkról készült filmeket a világba, hátha kellek egy külföldi csapatnak. Így kerültem egy olyan, több évtizede működő angol kaszkadőr showba, amelyik évente 90-100 bemutatót tartott mindenfelé Nagy-Britanniában. Enyém lett a motoros kaszkadőr szerep. Meg mivel értettem az autókhoz, a járgányok karbantartása, felkészítése is a feladatom volt. Nagyon szerettem csinálni, a csapattal is jól kijöttem, bármikor visszamehetnék közéjük, de két év után ráuntam, hogy mindig ugyanaz a feladatom. Nem akartam beleragadni, meg hát azt sem adtam fel, hogy egyszer igazi filmes kaszkadőr legyek. Amihez azonban sok mindenhez kell érteni, például vívni, lovagolni, magasból ugrani, tűzzel dolgozni. Szóval 2009 végén fogtam magam és elmentem Ausztráliába a világ egyik legjobb kaszkadőr képzőjébe, ahol napi nyolc órában, keményen tanultuk ezt a szakmát. Az ottani tanárom ajánlott be Piroch Gábornak, hogy adjon nekem egy esélyt.

- Egy ausztrál ajánlotta be a magyar srácot a legjobb magyar kaszkadőrnek?

- Ismertük már korábban is egymást, de ez kellett ahhoz, hogy megnézzen, és eljárhassak az edzéseire. Aztán nem sokkal később Gábor lett Angelina Jolie A vér és méz földjén című filmjének a kaszkadőrkoordinátora, úgyhogy az lett életem első, igazi, filmes munkája.

- Beszélt is a rendezőnővel, avagy csak látta messziről a forgatáson?

- Volt egy jelenet a filmben, amikor egy katonának a hajánál fogva kellett kirángatnia egy szobából az egyik fontos női szereplőt. Én lettem az a katona, mert tudtam, hogyan kell valakit úgy rángatni a hajánál fogva, hogy az a filmen rettenetesnek látszódjék, miközben a színésznőnek nem fáj. Olyan jól sikerült a jelenet, hogy a végén Angelina Jolie odajött, és megköszönte, miközben Brad Pitt fényképezett bennünket.

- Meg lehet szokni, hogy a mások által csak moziban meg újságokban látható világsztárokkal beszélgethet az ember, vagy éppen lépésnyire állnak mellette?

- Ennek is megvan a maga varázsa, de őszintén szólva, nekünk sokkal nagyobb dolog a világsztárok kaszkadőreivel vagy dublőreivel találkozni, akik ebben a szakmában sokszor tényleg a csúcsot jelentik. Amikor a Die Hardot forgattuk, Bruce Willis például három dublőrrel érkezett, akik minden mozdulatát, testtartását ismerik, tehát a legjobban tudják helyettesíteni a rázós jelenetekben.

- Azért készülnek közös fotók a sztárokkal?

- Ritkán. Amíg tart egy forgatás, a filmek hivatásos fotósai sem érnek rá ilyesmivel foglalkozni, illetve nem is adhatnának ki képeket a premierek előtt. Amikor meg ránk kerül a sor, nekünk se a közös kép a legfontosabb. Olykor próbálkozunk, hogy a felvétel szünetében készüljön közös kép, de nem mindig jön össze. Én inkább azokat a napi feladat kijelölő lapokat szoktam eltenni, amin rajta van, hogy aznap mikor, kivel és mit fogunk forgatni. Így papírom van például arról, hogy Nicolas Cage forgatott velem.

- Az első filmes munka automatikusan hozta az újabb felkéréseket?

- Igen, mert megismertek azok, akik egy-egy filmhez a kaszkadőröket szervezik. Szerepeltem reklámokban, voltam Caramel dublőre videoklipben, játszottam itthon és külföldön készített nagyszabású sorozatokban, meg persze magyar filmekben is. A Fehér istenben például motoroztam, a Kojotban pedig nemcsak kaszkadőr, de az egyik szereplő dublőre is voltam.

- Van valami specialitása, ami miatt magára gondol egy kaszkadőrkoordinátor?

- Meghatározó a testalkatom, de sokkal fontosabb, hogy autós és motoros jelenetekben lehet rám számítani. Nekem ez a specialitásom. Lovaglós, extrém magasból ugrós jeleneteket nem is vállalok, mert az más szakterülete.

- A motorozás miatt kerül a Viszkisbe is?

- Farkas Balázs kaszkadőrkoordinátorral dolgoztam a Kojot című filmben. Amikor Antal Nimród felkérte a Viszkisre, és kiderült, hogy komoly motoros, autós meg üldözéses jelenetek lesznek benne, akkor nekem szólt. Úgyhogy a Viszkisben sem csak kaszkadőr voltam, hanem a jelenetek kidolgozásában is részt vettem, sőt az üldözések felvételénél azt a quadot is nekem kellett vezetni, aminek az elején az operatőr feküdt, kezében a kamerával.

- És nem mellesleg egy ikonikus jelenetben, a Viszkis nyomába eredő postást is eljátszotta. Sokszor megtörténik, hogy felismerhető egy filmben?

- Előfordul. Angelina Jolie filmjében is felismerhető vagyok, és a nyáron Nicolas Cage-dzsel forgatott film verekedős jelenetében is látható leszek. De ez a ritkább eset. A Viszkisnél úgy alakult, hogy kellett valaki, aki eljátssza a postást, akinek a szeme összeakad a főszereplővel, aztán meg üldözőbe veszi. Mivel amúgy is én vezettem volna az üldöző motort, kitalálták, hogy akkor legyek a postás is. Rengeteg szendvicset megettem, mire sikerült az a nézés.

- Amit azóta több mint kettőszázezren láttak a mozikban. Felismerik már az utcán?

- Azért azt nem, de az ismerősök nem hagyják ki, hogy gratuláljanak.

- Hány napig dolgozott a Viszkisen?

- A forgatás előtt három héten keresztül próbáltunk a tököli repülőtéren. Begyakoroltuk az üldözéses jeleneteket, és motorozni tanítottuk a főszereplőt. Aztán indult a forgatás, és ha nem is állandóan, de egy-másfél hónapon keresztül rendszeresen kint voltam a felvételeknél.

- Mi történik két forgatás között? Otthon ül és várja, hogy felhívják?

- Folyamatosan edzek, mert soha sem tudható, mikor jön egy felkérés, és nekem topon kell lennem. Ez részben erőnléti edzést jelent, másrészt motorral és autóval is dolgozom. Ha itthon vagyok, rendszeresen kijárok a Szandai-réten lévő cross pályára, vagy a két, ilyesmire átalakított autómmal gyakorolok.

- Tudja már, hogy az új évben mikben dolgozik?

- Úgy tűnik, 2018-ban még több dolgom lesz, mint tavaly. De ezekről csak a forgatások vagy néha a bemutatók után beszélhetek.

- Meddig lehet ezt csinálni?

- Változó. Piroch Gábor túl a hatvanon is remek kaszkadőr. Azt gondolom, hatvanéves koromig biztosan csinálni fogom. Közben persze kacsingatok speciális, filmes feladatok felé. Mivel motorozok, egyre több olyan felkérést kapok, amikor motorral vagy quaddal az operatőrt vagy csak a kamerát kell vinnem egy-egy jelenet felvételekor. Azaz a motoromra rászerelnek egy sokmilliót érő eszközt, én meg száguldozok az autók között egy üldözéses jelenetben, az operatőr pedig távolról irányítja a kamerát. Ez nem mindig egyszerű, részben a motorra szerelt szerkezet súlya, részben a kamera mozgása miatt. De szeretem, mert komoly kihívás.

- Gyűjti azokat a filmeket, amikben szerepelt?

- Természetesen, mind megvan. Illetve minden filmből elhozok valami apró kelléket is. Volt, ahonnan gyémántformára csiszolt üvegeket, régi pénzt vagy valami jellegzetes kellékfegyvert kértem el. Ezek emlékeztetnek a filmes munkáimra.