A szobortól az ismertségig

- Az új direktor úgy fogalmazott a Black Comedy kapcsán, hogy Ónodi Gábor már rászolgált a főszerepre. Mit gondolt, amikor megtudta, hogy Önre osztották Millert, a fiatal szobrászt?

- Meglepődtem. Az elmúlt tizenhárom évben nem voltak nagy szerepeim Szolnokon. Csak jók. De teljesen más nyúlfarknyi szövegből, vagy szinte jelentéktelen karakterből olyasmit kihozni, ami miatt még két év múlva is megállítják az embert a szolnokiak, mint egy jól megírt darab, jelentős alakját vagy akár a főszereplőjét eljátszani. Ez utóbbihoz nem feltétlenül kell nagy szakmai truváj. Emlékszem, talán két éve voltam Szolnokon, amikor Radó Denise a Kakukkfészket rendezte, végigültem az első olvasópróbát, és nemhogy szövegem nem volt, de meg sem említették a figurámat. De Denisenek köszönhetően végül lett egy emlékezetes karakterem. Vagy említhetném a Fekete Péterben Chineau urat, vagy, amikor Molnár László Az én és a kisöcsémben egy szobor szerepét adta nekem. Őszintén megmondom, nemcsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy a Black Comedy főszerepét én kaptam, de meg is ijedtem, hiszen 2008 óta nem volt ennyi szövegem, ekkora szerepem. Kicsit féltem, hogy vajon meg tudok-e ennyi szöveget tanulni.

- Csak a szöveg mennyisége miatt nagy az a szerep, vagy magát az előadást is a vállán kell vinnie Brindsley Miller-nek?

- A Black Comedy egy nagyon jó darab, amiben szerintem ugyanúgy főszereplő Karczag Ferenc is Melkett ezredesként, mint szinte mindenki. Még az is mondhatnám, hogy ebben a darabban van hat főszerep, meg két nagyon hálás mellékszerep, Zelei Gáboré és Deme Gáboré. Ráadásul majdnem végig mindannyian a színpadon vagyunk. Jó, persze, azért az én karakterem az, akivel mindig történik valami olyan probléma, ami aztán továbblendíti a történetet.

- Ez a tizennegyedik szolnoki évada, és eddig csak kisebb szerepeket kapott. Soha nem jutott eszébe, hogy akkor inkább itt hagyja Szolnokot?

- Kívülről talán nem látszik, de nem olyan egyszerű társulatot váltani. Meg a biztosat, a meglévőt sem kockáztatja az ember, még akkor sem, ha éppen nem olyasmiket csinálhat, amikre vágyna. Azt se felejthettem el, hogy amikor 2008-ban Veszprémből kirúgtak, akkor felhívhattam Balázs Pétert, akivel korábban többször játszottam, és felvett Szolnokra. Sok mindenben nem egyezett a véleményünk, de hálás vagyok, hogy akkor megmentett, hisz ki tudja, mi lenne velem azóta. Egyébként az elmúlt évadokhoz az is hozzátartozik, hogy ha nem innen, akkor máshonnan jöttek olyan felkérések, lehetőségek, amelyek megerősítettek abban, hogy talán mégis jó, amit csinálok. Társulati tagként jártam a színművészetire, és egy vizsgafilmben meglátott Gothár Péter, aki előbb elhívott a fővárosi Katona József Színház Oszlopos Simeon darabjába, aztán meg az egyik filmjébe. Közben meg elkezdett jönni a többi, kisebb-nagyobb filmszerep, a Hetedik alabárdos vagy Tóth Barnabás Akik maradtak.

- Az elmúlt négy-öt évben nemcsak mozifilmekben, de több reklámban és sorozatban is látható. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ma országosan a legismertebb szolnoki társulati tag.

- Lehet, pedig nemcsak itt, de a többi vidéki színházban is nagyon sok jó és tehetséges színész dolgozik, csak éppen a saját városukon túl nem ismerik őket. Amíg nem szerepeltem rendszeresen a tévében, én is azt mondtam, hogy rólam az anyukámon meg a szolnokiakon kívül senki sem tudja, hogy színész vagyok. Ennyit számít a képernyő. Tagadhatatlan, hogy sokszor azt tekintik jobbnak, aki ott van a tévében is.

- Hogy került a filmekbe? Ment utána, kereste a lehetőségeket?

- A szereplőket szervező casting ügynökségeknél ott van a fejem, és ha csak tehettem, minden válogatásra elmentem. Nem igazán tudom, mitől indult be ez a dolog, számított-e a Gálvölgyi show, a reklámok, vagy a Hetedik alabárdos. Az viszont jól esett, amikor egyszer felhívtam az ügynökséget, akik azzal fogadtak, hogy éppen keresni akartak egy szerep miatt. Mire visszakérdeztem, hogy mikor lesz a casting, ők meg mondták, nem lesz, mert direkt engem akar a rendező.

- Mennyire egyeztethetőek össze a forgatások, főleg mondjuk a Doktor Balaton a színházzal?

- Azt még Szurdi Miklósnak se mertem elmondani, hogy holnap reggel öttől fél hétig forgatok. Valahogy minden megoldható.

- Ez a tizennegyedik évada Szolnokon. Mit tudott a városról meg a társulatról, amikor ide szerződött?

- Őszintén megmondom, hogy a városról szinte semmit. Karczag Ferencet mindenki ismerte a szakmában, Császár Gyöngyikét szintén, de a társulat többi tagjáról nem sokat tudtam.

- Mennyire lett szolnoki azóta? Itt lakik vagy ingázik?

- A kettő között. Az otthonom és az itteni színészlakás között ingázok, részben mert nagyon szeretek vezetni, ami a legjobb alkalom a szereptanulásra. Ugyanakkor bevallom, hogy Szolnokon táskákból élek, nem pakolok ki, mert amióta tavasszal leégett a házunk, nagy szükség van rám otthon, és amint lehet, indulok haza. De azért a Tisza-partot, a torkolat környékét, a Szolnok körüli természetet imádom. Zelei Gábor egyszer elvitt egy tiszai csónaktúrára, és tátva maradt a szám a gyönyörűségtől. De az optikusom is szolnoki, sőt már az egész családom hozzá jár. Nagyon jó a kapcsolatom a Tisza mozisokkal, Demeter Istvánékkal, meg azokkal az iskolákkal, ahol rendhagyó irodalomórákat szoktam tartani.

- Visszatérve a társulat idei második nagyszínpadi premierjére, mit vár a Black Comedytől?

- Csak annyit, hogy abban a 2 óra 10 percben felhőtlenül jól szórakozzon a közönség. Ami csak elsőre tűnik egyszerűnek, hiszen ez nem komédia, hanem inkább tragikomédia, amiben minden szereplőnek megvan a maga története. Szurdi Miklós azt mondta, nem szabad nevettetnünk, mert akkor fog működni az előadás, ha halál komolyak maradunk, és hagyjuk, hogy a közönség a figuráinkon nevessen. Vígjátékot tényleg nehezebb játszani, mint drámát, de hogy mire jutottunk, az majd esténként kiderül.

- Milyen feladatok várják még idén?

- A nagyszínpadon a Vesztegzár a Grand Hotelben című előadásban, illetve a Szín-Mű-Helyben az Antigonéban leszek még benne. A szerződéskötéskor még örültem, hogy csak ennyi szerepem lesz, mert úgy volt, hogy januártól áprilisig egy történelmi sorozatban forgatok, aminek nagyon jól sikerült a castingja, teljesen összehaverkodtunk a rendezővel, csak hát azóta kikerült a forgatókönyvből a karakterem. Tehát majd valamit keresnem kell, mert mégse mehetek el a Tescóba árufeltöltőnek, hisz nem érem el a felső polcokat.

- Saját produkciókban, mint amilyen a rossz verseket felvonultató Újra szól a fűzfa-lantunk, vagy rendezésben nem gondolkodik?

- Rendezni majd szeretnék, szerintem színházban fogok is. A filmet még nem merném mondani, mert azt még csak figyelem, a Doktor Balatont ezért is nagyon élvezem. Most például azt próbálom megfejteni, hogy mit akart mondani a rendező, amikor szólt, hogy tengelyt váltunk. Gondolom, ez nem valami sport.

- És hosszabb távon, az első főszerep után mire vágyik?

- Ne kelljen mindent csak azért elvállalni, hogy túléljen az ember. Az lenne a jó, ha én dönthetném el, mit játszok. Vagy, ha több olyan lenne, hogy casting nélkül kifejezetten rám gondol egy rendező. Esetleg nem esek el egy filmfőszereptől a sikeres casting után, mint ez megtörtént, csak azért, mert a produkció érdeke azt diktálja, hogy egy nálam ismertebb színészt válasszanak. Azt bármikor mondhatják, hogy nálam jobb színész kell, de azt legalább ne, hogy ismertebb.