Album



Szolnokról Szolnokra szolnokit

2017. október 14.

Mi lehetett az oka annak, hogy egy fiatalember Szolnokon feladott képeslapon köszöni meg a neki küldött "megemlékezést" egy ugyancsak a városban, a néhai Büge utcában élő hölgynek? Szinte biztos, hogy hidegen hagyta, mit ábrázol az általa küldött anziksz képes fele. Pedig igazi kuriózum Szigeti mester felvétele.

Mi történhetett 1915-ben Szolnok főterén, amit akkor már vagy húsz éve nem "Piacz térnek", hanem Kossuthnak hívtak? Bár kétségtelen, hogy hetente több alkalommal is betöltött ilyen funkciót a Városháza előtti placc. Fontos esemény lehetett, hiszen Szigeti Henrik udvari fényképész - aki ekkor már majdnem negyedszázada örökítette meg várost és a szolnokiakat - méretes masinájával felkéredzkedett a lassan tíz éve álló Népbank - ma Sztár fitnesz - vagy a rég elbontott Steiner-ház első emeleti erkélyére, hogy onnan fogja be a 68-as obeliszk körüli teret. Bizonyos, hogy valamiféle szervezett ünnepséget tartottak a Külső Szolnok Megyei Takarékpénztár - jelenleg múzeum - épülete előtt, hiszen a megjelent tömeg viszonylag rendezetten, legalább három tömbben sorakozott fel, ráadásul katonák is biztosították a helyszínt.

Több lehetőséggel is számolhatunk. Nem zárható ki, hogy az 1872. június 28-án felavatott, a Szolnokon állomásozó 68-as gyalogezred elesett bajtársainak emléket állító obeliszket koszorúzták meg. Ugyanakkor az is előfordulhatott, hogy nem a ma már az Eötvös téren található katonai emlékművön volt a hangsúly - hiszen akkor talán jóval több katona lenne a helyszínen -, hanem csak a város főterén. Sajnos nem lehet kivenni, hogy milyen ideiglenes építmény áll a valamikori Magyar Király Szálló és az obeliszk között, de az biztos, hogy emelvénynek alacsony. Nem hinném, hogy túl nagy jelentőségű - megyei, országos - történésről lehetett szó, hiszen nagyjából 4-500 ember van a felvételen, és a tér keleti oldala szinte teljesen üres. Ráadásul egyetlen zászló sem lobog a téren. Valakit beiktatnak, valakit búcsúztatnak?

Az biztos, hogy az eseménynek lehettek fontosabb és kevésbé fontos vendégei is. Az előbbiek ugyanis jól elkülönülve állnak félkörben az obeliszk közelében. Az utóbbiak és a szimpla érdeklődők pedig a fotóshoz közelebb eső részen - a kép alján -, illetve a szemben lévő épületsor járdáján álldogáltak. Ha jobban megnézzük a kép bal alsó sarkát, olyan, mintha valami kordon is elválasztaná őket az obeliszknél állóktól. És persze voltak szerencsés kíváncsiskodók is, akik például a néhai szálloda főbejárata fölötti erkélyről, illetve valamelyik ablakából figyelhették az eseményt. Ami az egyetlen felismerhető árnyék alapján kora délelőtt zajlott. A viszonylag sok helyen feltűnő ernyők alapján - mivel sehol egy tócsa, és nincs is mindenkinél ilyen eszköz - pedig azt mondhatjuk, hogy talán egy forró nyári napon történt mindez. Amikor a rendesen felöltözés a hölgyeknél még hosszúszoknyát, az uraknál pedig felöltőt és kalapot jelentett.

Mindezek mellett van egy sokkal fontosabb kérdés ezzel a képeslappal kapcsolatban. A fotóból képeslapot kiadó Kisné - aki nem tudom, hogy azonos-e a két héttel ezelőtt már felbukkanó Kiss Margintéval - vajon miért döntött úgy, hogy egy ilyen "riportfotót" megfestet és meg is jelentet, még ha hibás helymegjelöléssel is? Lehet, hogy az első világháború valamiféle képeslap konjunktúrájából nem akart kimaradni? A hazafias tematikájú, az összetartást szimbolizáló lapoknak nagyobb volt a keletje? A Szolnokon átvonuló katonák által írt és feladott anzikszok alapján ez logikusnak tűnne. Mindenesetre az biztos, hogy az első világháború idejéről vagy előttről származó, a szolnoki Kossuth teret mutató képeslapokon ekkora tömeget, ráadásul nem piacnapon, még nem láttam.

Az azonban tényként rögzíthető, hogy a szememben ritka kincsnek számító lapot feladó Kiss - talán Géza - urat nem igazán érdekelhette, mit mutat fotó. Az általa Szolnokon megírt lap ugyanis a Szolnokon, a Büge - ma Meder - utcában lakó (talán) Laczonyi Ilonka úrleánynak szólt. A feladó megköszönte rajta a "jóleső megemlékezését", kézcsókot küldött, illetve "mindnyájukat szívéjesen" üdvözölte. Ez utóbbi, gondolom, az úrleány családjának, a lapot óhatatlanul olvasó papának és mamának szólhatott. De vajon miért kellett Szolnokról Szolnokra képeslapot küldeni? Miért nem ment Géza személyesen a Büge utcába, hogy Ilonkának megköszönje a jóleső köszöntést? Talán Géza nem ugyanazt akarta, mint Ilonka?

Ez legalább akkora titok, minthogy mi is történt 1915-ben a város főterén, amit Szigeti Henrik fontosnak tartott megörökíteni, Kisné pedig képeslapon kiadni.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Az örök Tisza
Egy nagyjából ugyanilyen a fotót ma is el tudnánk készíteni, ha az öt autót eltüntetnénk erről a képeslapról. Aminek a fotózási dátumát egyébként éppen az autók miatt a hatvanas évek közepére tenném. Szóval Hotel Tisza egykor és ma (is).

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnok első reklámozója
Az 1848-49-es szabadságharcban az osztrákok oldalán harcolt. Két évvel később már képein örökíti meg Szolnokot. Első szobrát 1913-ban avatták a városban, a ma is látható emléktábláját 2004-ben. Ennek érdekessége, hogy nem azon az épületen van, ahol egykor August von Pettenkofen is lakott.

A Szoborpark további képei