Album



Szolnokról Szolnokra szolnokit

2017. október 14.

Mi lehetett az oka annak, hogy egy fiatalember Szolnokon feladott képeslapon köszöni meg a neki küldött "megemlékezést" egy ugyancsak a városban, a néhai Büge utcában élő hölgynek? Szinte biztos, hogy hidegen hagyta, mit ábrázol az általa küldött anziksz képes fele. Pedig igazi kuriózum Szigeti mester felvétele.

Mi történhetett 1915-ben Szolnok főterén, amit akkor már vagy húsz éve nem "Piacz térnek", hanem Kossuthnak hívtak? Bár kétségtelen, hogy hetente több alkalommal is betöltött ilyen funkciót a Városháza előtti placc. Fontos esemény lehetett, hiszen Szigeti Henrik udvari fényképész - aki ekkor már majdnem negyedszázada örökítette meg várost és a szolnokiakat - méretes masinájával felkéredzkedett a lassan tíz éve álló Népbank - ma Sztár fitnesz - vagy a rég elbontott Steiner-ház első emeleti erkélyére, hogy onnan fogja be a 68-as obeliszk körüli teret. Bizonyos, hogy valamiféle szervezett ünnepséget tartottak a Külső Szolnok Megyei Takarékpénztár - jelenleg múzeum - épülete előtt, hiszen a megjelent tömeg viszonylag rendezetten, legalább három tömbben sorakozott fel, ráadásul katonák is biztosították a helyszínt.

Több lehetőséggel is számolhatunk. Nem zárható ki, hogy az 1872. június 28-án felavatott, a Szolnokon állomásozó 68-as gyalogezred elesett bajtársainak emléket állító obeliszket koszorúzták meg. Ugyanakkor az is előfordulhatott, hogy nem a ma már az Eötvös téren található katonai emlékművön volt a hangsúly - hiszen akkor talán jóval több katona lenne a helyszínen -, hanem csak a város főterén. Sajnos nem lehet kivenni, hogy milyen ideiglenes építmény áll a valamikori Magyar Király Szálló és az obeliszk között, de az biztos, hogy emelvénynek alacsony. Nem hinném, hogy túl nagy jelentőségű - megyei, országos - történésről lehetett szó, hiszen nagyjából 4-500 ember van a felvételen, és a tér keleti oldala szinte teljesen üres. Ráadásul egyetlen zászló sem lobog a téren. Valakit beiktatnak, valakit búcsúztatnak?

Az biztos, hogy az eseménynek lehettek fontosabb és kevésbé fontos vendégei is. Az előbbiek ugyanis jól elkülönülve állnak félkörben az obeliszk közelében. Az utóbbiak és a szimpla érdeklődők pedig a fotóshoz közelebb eső részen - a kép alján -, illetve a szemben lévő épületsor járdáján álldogáltak. Ha jobban megnézzük a kép bal alsó sarkát, olyan, mintha valami kordon is elválasztaná őket az obeliszknél állóktól. És persze voltak szerencsés kíváncsiskodók is, akik például a néhai szálloda főbejárata fölötti erkélyről, illetve valamelyik ablakából figyelhették az eseményt. Ami az egyetlen felismerhető árnyék alapján kora délelőtt zajlott. A viszonylag sok helyen feltűnő ernyők alapján - mivel sehol egy tócsa, és nincs is mindenkinél ilyen eszköz - pedig azt mondhatjuk, hogy talán egy forró nyári napon történt mindez. Amikor a rendesen felöltözés a hölgyeknél még hosszúszoknyát, az uraknál pedig felöltőt és kalapot jelentett.

Mindezek mellett van egy sokkal fontosabb kérdés ezzel a képeslappal kapcsolatban. A fotóból képeslapot kiadó Kisné - aki nem tudom, hogy azonos-e a két héttel ezelőtt már felbukkanó Kiss Margintéval - vajon miért döntött úgy, hogy egy ilyen "riportfotót" megfestet és meg is jelentet, még ha hibás helymegjelöléssel is? Lehet, hogy az első világháború valamiféle képeslap konjunktúrájából nem akart kimaradni? A hazafias tematikájú, az összetartást szimbolizáló lapoknak nagyobb volt a keletje? A Szolnokon átvonuló katonák által írt és feladott anzikszok alapján ez logikusnak tűnne. Mindenesetre az biztos, hogy az első világháború idejéről vagy előttről származó, a szolnoki Kossuth teret mutató képeslapokon ekkora tömeget, ráadásul nem piacnapon, még nem láttam.

Az azonban tényként rögzíthető, hogy a szememben ritka kincsnek számító lapot feladó Kiss - talán Géza - urat nem igazán érdekelhette, mit mutat fotó. Az általa Szolnokon megírt lap ugyanis a Szolnokon, a Büge - ma Meder - utcában lakó (talán) Laczonyi Ilonka úrleánynak szólt. A feladó megköszönte rajta a "jóleső megemlékezését", kézcsókot küldött, illetve "mindnyájukat szívéjesen" üdvözölte. Ez utóbbi, gondolom, az úrleány családjának, a lapot óhatatlanul olvasó papának és mamának szólhatott. De vajon miért kellett Szolnokról Szolnokra képeslapot küldeni? Miért nem ment Géza személyesen a Büge utcába, hogy Ilonkának megköszönje a jóleső köszöntést? Talán Géza nem ugyanazt akarta, mint Ilonka?

Ez legalább akkora titok, minthogy mi is történt 1915-ben a város főterén, amit Szigeti Henrik fontosnak tartott megörökíteni, Kisné pedig képeslapon kiadni.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Plusz vagy mínusz egy lámpa a Szapáryn
Faragó Sándor, aki egyébként a Kossuth úton, az egykori Steiner-féle ház melletti épületben működtette papíráruházát, valamikor 1912 és 1922 között jelentette meg ezt a fekete-fehér képeslapot. Illetve ugyanennek színes változatát is. Igaz, azon már egy plusz utcai lámpa is látható.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Schwajda emléktábla
A háromszoros szolnoki színházigazgatónak halála után bő egy évvel, 2011. szeptember elsején állítottak emléktáblát az általa felújított Szigligeti Színház előtti parkban. A tábla Kligl Sándor alkotása.

A Szoborpark további képei