Album



Ugyanaz színesben

2013. június 02.

Elképesztően aprólékos munka lehetett a Szolnoki Művésztelepről valamikor 1902 és 1914 között készült fekete-fehér fotót színessé varázsolni. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ezek a lapok őrzik egy lassan száz éve nem létező szobor emlékét.

Akárhogy is nézem, a három év különbséggel postára adott két képeslapot, kétség nem férhet hozzá, hogy ugyanaz a fotó képezte az alapjukat. Nemcsak a háttér - a Szolnoki Művésztelep egyik épülete -, a négy figura ugyanaz, de még a növények és az árnyékok is. Hogy az eredeti képet ki és mikor készítette, az természetesen nem derül ki, csak annyi, hogy a fekete-fehér - feltételezhetően korábbi - változatot a szolnoki Bakos István könyvnyomdája és papírkereskedése adta ki. A színezett pedig a fővárosi Vasúti levelezőlapárusítás kiadványa 1917-ből.

A fotó igazi különlegessége a jobb szélén álló és a négy megörökített ember által is nézett Anonymus szobor. Ami természetesen nem azonos a Városligetben, a Vajdahunyad-várában ma is láthatóval. Viszont szoros a kapcsolata vele, hiszen a híres fővárosi bronzszobor úgynevezett nagymintájáról - ha jól értem a leírásokat: gipszmintájáról - van szó. A szobrász, Ligeti Miklós ugyanis rendszeres látogatója volt a frissen alakuló Szolnoki Művésztelepnek, és a később Budapesten felállított szobor mintáját Szolnokon készítette el. Ami itt is maradt. Így miközben Budapesten is volt egy Anonymus szobor, Szolnok is büszkélkedhetett egy ilyennel a művésztelep parkjában. Egészen 1919-ig, amikor - feltételezem - a tiszai átkelésért folyó küzdelmek során elpusztult.

Mindezekből azonban az is következik, hogy a fekete-fehér képeslapot 1914 tavaszán Szolnokról küldő János, akár személyesen is láthatta a szobrot. És miért ne tette volna meg, ha abban a csak később végzetessé váló évben nem feledkezett meg arról sem, hogy a tekintetes Kósa Sándor, MÁV főművezető úrnak, Temesváron, kellemes húsvéti ünnepeket kívánjon ezen anziksz révén. Nem zárnám ki, hogy az a bizonyos János ugyancsak MÁV tisztviselő volt, és rendszeres látogatója mondjuk épp a vártemplomnak. Így talán azért küldte Szolnokról Temesvárra ezt a lapot, mert egy kicsit büszke volt városa művésztelepére és szobrára is.

Hogy a másik levelező járt-e Szolnokon, abban nem vagyok biztos. Sajnos körbélyegző nem olvasható, és a német szövegből se nagyon bogarászható ki semmi azon kívül, hogy Magyarországról Graz-ba küldték a lapot. Azt nagyon nem feltételezem, hogy Szolnokot ábrázoló képeslapot Szolnokon kívül is árultak volna. 1917. szeptember 9-én - a kézzel írt dátum olvasható - azonban elképzelhető, hogy egy frontról jövő vagy oda tartó, a Monarchia más területéről származó katona a mi állomásunkon jutott levelezőlaphoz, amit aztán valahol feladott.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Épül a víztorony
A nyolcvanas évek közepén egy-egy sötétebb őszi reggelen úgy tűnt, hogy Szolnok határában UFO szállt le. Ami naponta emelkedett.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hősök a XX. században
Eredetileg csak az első világháborúban elesett szolnoki férfiaknak állított volna emléket, ám későbbi sorsa és megítélése tipikus példája lett Magyarország XX. századi történetének és a történelemfelfogások rendszerekhez kapcsolódó változásainak. A nem az eredeti helyén álló alkotást a városi köznyelv ?meztelenszoborként? emlegeti.

A Szoborpark további képei