Album



Ugyanaz színesben

2013. június 02.

Elképesztően aprólékos munka lehetett a Szolnoki Művésztelepről valamikor 1902 és 1914 között készült fekete-fehér fotót színessé varázsolni. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ezek a lapok őrzik egy lassan száz éve nem létező szobor emlékét.

Akárhogy is nézem, a három év különbséggel postára adott két képeslapot, kétség nem férhet hozzá, hogy ugyanaz a fotó képezte az alapjukat. Nemcsak a háttér - a Szolnoki Művésztelep egyik épülete -, a négy figura ugyanaz, de még a növények és az árnyékok is. Hogy az eredeti képet ki és mikor készítette, az természetesen nem derül ki, csak annyi, hogy a fekete-fehér - feltételezhetően korábbi - változatot a szolnoki Bakos István könyvnyomdája és papírkereskedése adta ki. A színezett pedig a fővárosi Vasúti levelezőlapárusítás kiadványa 1917-ből.

A fotó igazi különlegessége a jobb szélén álló és a négy megörökített ember által is nézett Anonymus szobor. Ami természetesen nem azonos a Városligetben, a Vajdahunyad-várában ma is láthatóval. Viszont szoros a kapcsolata vele, hiszen a híres fővárosi bronzszobor úgynevezett nagymintájáról - ha jól értem a leírásokat: gipszmintájáról - van szó. A szobrász, Ligeti Miklós ugyanis rendszeres látogatója volt a frissen alakuló Szolnoki Művésztelepnek, és a később Budapesten felállított szobor mintáját Szolnokon készítette el. Ami itt is maradt. Így miközben Budapesten is volt egy Anonymus szobor, Szolnok is büszkélkedhetett egy ilyennel a művésztelep parkjában. Egészen 1919-ig, amikor - feltételezem - a tiszai átkelésért folyó küzdelmek során elpusztult.

Mindezekből azonban az is következik, hogy a fekete-fehér képeslapot 1914 tavaszán Szolnokról küldő János, akár személyesen is láthatta a szobrot. És miért ne tette volna meg, ha abban a csak később végzetessé váló évben nem feledkezett meg arról sem, hogy a tekintetes Kósa Sándor, MÁV főművezető úrnak, Temesváron, kellemes húsvéti ünnepeket kívánjon ezen anziksz révén. Nem zárnám ki, hogy az a bizonyos János ugyancsak MÁV tisztviselő volt, és rendszeres látogatója mondjuk épp a vártemplomnak. Így talán azért küldte Szolnokról Temesvárra ezt a lapot, mert egy kicsit büszke volt városa művésztelepére és szobrára is.

Hogy a másik levelező járt-e Szolnokon, abban nem vagyok biztos. Sajnos körbélyegző nem olvasható, és a német szövegből se nagyon bogarászható ki semmi azon kívül, hogy Magyarországról Graz-ba küldték a lapot. Azt nagyon nem feltételezem, hogy Szolnokot ábrázoló képeslapot Szolnokon kívül is árultak volna. 1917. szeptember 9-én - a kézzel írt dátum olvasható - azonban elképzelhető, hogy egy frontról jövő vagy oda tartó, a Monarchia más területéről származó katona a mi állomásunkon jutott levelezőlaphoz, amit aztán valahol feladott.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Kossuth tér anno 1905
Valamikor az előző századforduló környékén készítette ezt a képeslappá lett felvételt a szolnoki Kossuth téren egy ismeretlen fotós, aki aztán a sokszorosítás jogait átadta Divlad Károly örököseinek. Nem sokkal előtte járhatott a téren és a Gorove utcában az útkaparó. Talán az ő munkáját is úgy figyelték a bricsesznadrágos fiúk, mint a fotósét.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

A parkolás minden előtt
Ausztriában így szokás. Vagy, akinek ilyen autója van, annak így kell, szabad, lehet. De hagyjuk meg annak a lehetőségét is, hogy a kiállított autókat parkoló autóknak nézte a Helyi Termékek Vására idején a sofőr. Persze az sem kizárt, hogy terméket hozott. Vasárnap délelőtt, amikor nem gond Szolnokon parkolni. Igaz, lehet is bárhogyan, mert rendőr nem járt arra. Nincs itt semmi látnivaló! A haza meg a parkolás osztrák rendszámmal is minden előtt.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Állt 1957-1965
A második szovjet katonai emlékmű a Táncsics utca végén, ott, ahol 1956. október 26-án a szolnokiak az elődjét - a "szivart" - ledöntötték, és ahová 1965. április 4-én Lenin alakját helyezték. Az ismeretlen emlékmű "titkát" Bojtos Gábor, a szolnoki levéltár munkatársa segített megoldani.

A Szoborpark további képei