Album



Szolnokiak az új állomáson

2013. október 12.

Mármint az 1908-ban új állomáson. Az ehhez a képeslaphoz használt, később színezett fotó ugyanis biztos, hogy alig néhány hónappal a harmadik szolnoki vasútállomás átadása után készült. És a sokszor látott épület mellett legalább olyan érdekesek az állomáson álldogálók.

Az eredeti fotó nyomtatás előtti színezésére a legjobb bizonyítékot a képen látható emberek szolgáltatják. Mert miközben a klinkertégla részek téglavörösek, a cserepek pirosak, a távolabbi tetők zöldes, az ég kékes színűek, az állomáson ácsorgó emberek fekete-fehérek és szürkék. Ami ugye kizárt. Amint az is, hogy a fedett peronon, a földszinti ablakok közé elhelyezett plakátok - majdnem egy tucat látszik a lapon - is fekete-fehérek lettek volna.

Mindez persze nem von le semmit a szerintem még 1908 őszén, tehát a Pfeffer-féle új állomásépület átadásának évében készült kép értékéből. A fotózás időpontját azért tenném egyébként erre az időszakra, mert a lapot 1909. szeptember 6-án küldték Szolnokról Bukarestbe. Tehát jóval ezelőtt kellett a fotósnak dolgoznia, főleg, ha a színezésre, a nyomtatásra és a terjesztésre - fővárosi kiadású lapról van szó - szükséges időt is figyelembe vesszük. Márpedig a képen látható emberek ruházata elég őszies. Így csak az állomás elkészültének évében, azaz 1908 őszén sorakozhatott fel az a több tucat ember a kamera látómezejében.

A kép balszélén szerintem három vasutas áll, akik közül a középső hátranéz a peronon sétáló két úrra. Tőlük távolabb egy hosszú kabátos, kalapos (!), sétapálcára (!) támaszkodó férfi figyeli a fotóst. A felkiáltójeleket azért tettem a két kiegészítő mellé, mert érdemes egy pillanatig elmélázni azon, hogy a képen szereplő valamennyi alak - legyen férfi, nő, vagy gyerek - fején van valami kalap féle. Azaz engem érdekelne az a talán nem fontos, de roppant érdekes történet, hogy az elmúlt évszázadban mikor is tűnt el a kalap, a fejfedő az öltözködésünkből. Ahogy a sétapálca is. Amiből már ezen a lapon is csak egy látható.

A sétapálcás úr mellett egy ugyancsak hosszú kabátos, ám a többieknél szélesebb karimájú kalapot viselő alak áll. Mintha a szolnoki mágnás és a helyi költő ácsorogna pár lépésre egymástól. Mögöttük két egyenruhás posztol a falnál - talán rendőrök -, aztán a peron második oszlopánál feltűnik az első nő. Ruházata alapján cselédnek nézném. Majd mintha két család ácsorogna az épület legnagyobb kapuja előtt. A fotóshoz közelebb egy férfi két fiával, távolabb pedig papa, mama és két világos ruhás kisebb gyerek, esetleg kislány.

A távolabb állók mintha vasutasok és munkások lennének. És, ahogy a múlt héten közölt képeslapon ezen is babrálnak néhányan a sínek között - egész távol, a kép jobb szélén. Hogy éppen nemcsak fotózás, de a mindennapi élet is zajlott az állomáson, azt a kép előterében lévő tömlő és a belőle kifolyt víz okozta tócsa is mutatja. Lehet, hogy pár perccel korábban még egy gőzmozdonyt töltöttek fel itt vízzel.

Ha kicsit élesebb lenne ez a kép, vagy valahogy közelebb lehetne menni a peronhoz, mennyi mindent megtudhatnánk a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Leginkább a ruházkodás tekintetében. A plakátok - amelyek biztos, hogy egyediek voltak - révén pedig a város kereskedelméről és szolgáltatóiról. Akik, a képet nézegetve ezt ne felejtsük el, 1908-ban még elég messze voltak az állomástól. Ugyanis ekkor még nem nagyon álltak házak a Vasúti fasor - ma Baross utca - oldalán. Az első középület a város felé a jó évtizeddel korábban felépült Konstantin iskola a nagy vásártér, avagy az Eötvös tér túloldalán. Ahonnan még kellett egy ideig gyalogolni a poros úton, hogy valaki beérjen az állomásról Szolnok városias képet mutató belvárosába.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Bányászzenekar és eltűnt házak
A Csillám Üveg-Porcelán bolt hetvenes évek eleji helyének meghatározása apropóján kaptam ezt a fotót egy blogSzolnok olvasótól. Nemcsak mára eltűnt házakat, de a Szolnoki Olajbányász Zenekar bő négy évtizeddel ezelőtti felállását is megörökíti a kép.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnok első reklámozója
Az 1848-49-es szabadságharcban az osztrákok oldalán harcolt. Két évvel később már képein örökíti meg Szolnokot. Első szobrát 1913-ban avatták a városban, a ma is látható emléktábláját 2004-ben. Ennek érdekessége, hogy nem azon az épületen van, ahol egykor August von Pettenkofen is lakott.

A Szoborpark további képei