Album



Szolnokiak az új állomáson

2013. október 12.

Mármint az 1908-ban új állomáson. Az ehhez a képeslaphoz használt, később színezett fotó ugyanis biztos, hogy alig néhány hónappal a harmadik szolnoki vasútállomás átadása után készült. És a sokszor látott épület mellett legalább olyan érdekesek az állomáson álldogálók.

Az eredeti fotó nyomtatás előtti színezésére a legjobb bizonyítékot a képen látható emberek szolgáltatják. Mert miközben a klinkertégla részek téglavörösek, a cserepek pirosak, a távolabbi tetők zöldes, az ég kékes színűek, az állomáson ácsorgó emberek fekete-fehérek és szürkék. Ami ugye kizárt. Amint az is, hogy a fedett peronon, a földszinti ablakok közé elhelyezett plakátok - majdnem egy tucat látszik a lapon - is fekete-fehérek lettek volna.

Mindez persze nem von le semmit a szerintem még 1908 őszén, tehát a Pfeffer-féle új állomásépület átadásának évében készült kép értékéből. A fotózás időpontját azért tenném egyébként erre az időszakra, mert a lapot 1909. szeptember 6-án küldték Szolnokról Bukarestbe. Tehát jóval ezelőtt kellett a fotósnak dolgoznia, főleg, ha a színezésre, a nyomtatásra és a terjesztésre - fővárosi kiadású lapról van szó - szükséges időt is figyelembe vesszük. Márpedig a képen látható emberek ruházata elég őszies. Így csak az állomás elkészültének évében, azaz 1908 őszén sorakozhatott fel az a több tucat ember a kamera látómezejében.

A kép balszélén szerintem három vasutas áll, akik közül a középső hátranéz a peronon sétáló két úrra. Tőlük távolabb egy hosszú kabátos, kalapos (!), sétapálcára (!) támaszkodó férfi figyeli a fotóst. A felkiáltójeleket azért tettem a két kiegészítő mellé, mert érdemes egy pillanatig elmélázni azon, hogy a képen szereplő valamennyi alak - legyen férfi, nő, vagy gyerek - fején van valami kalap féle. Azaz engem érdekelne az a talán nem fontos, de roppant érdekes történet, hogy az elmúlt évszázadban mikor is tűnt el a kalap, a fejfedő az öltözködésünkből. Ahogy a sétapálca is. Amiből már ezen a lapon is csak egy látható.

A sétapálcás úr mellett egy ugyancsak hosszú kabátos, ám a többieknél szélesebb karimájú kalapot viselő alak áll. Mintha a szolnoki mágnás és a helyi költő ácsorogna pár lépésre egymástól. Mögöttük két egyenruhás posztol a falnál - talán rendőrök -, aztán a peron második oszlopánál feltűnik az első nő. Ruházata alapján cselédnek nézném. Majd mintha két család ácsorogna az épület legnagyobb kapuja előtt. A fotóshoz közelebb egy férfi két fiával, távolabb pedig papa, mama és két világos ruhás kisebb gyerek, esetleg kislány.

A távolabb állók mintha vasutasok és munkások lennének. És, ahogy a múlt héten közölt képeslapon ezen is babrálnak néhányan a sínek között - egész távol, a kép jobb szélén. Hogy éppen nemcsak fotózás, de a mindennapi élet is zajlott az állomáson, azt a kép előterében lévő tömlő és a belőle kifolyt víz okozta tócsa is mutatja. Lehet, hogy pár perccel korábban még egy gőzmozdonyt töltöttek fel itt vízzel.

Ha kicsit élesebb lenne ez a kép, vagy valahogy közelebb lehetne menni a peronhoz, mennyi mindent megtudhatnánk a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Leginkább a ruházkodás tekintetében. A plakátok - amelyek biztos, hogy egyediek voltak - révén pedig a város kereskedelméről és szolgáltatóiról. Akik, a képet nézegetve ezt ne felejtsük el, 1908-ban még elég messze voltak az állomástól. Ugyanis ekkor még nem nagyon álltak házak a Vasúti fasor - ma Baross utca - oldalán. Az első középület a város felé a jó évtizeddel korábban felépült Konstantin iskola a nagy vásártér, avagy az Eötvös tér túloldalán. Ahonnan még kellett egy ideig gyalogolni a poros úton, hogy valaki beérjen az állomásról Szolnok városias képet mutató belvárosába.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Elvtársi üdvözlet húsvétra
Ennek a közel száz éves képeslapnak legalább annyira érdekes a szöveges oldala, mint a képes. Egy gyorsan változó világban adták fel 1919-ben. A lap régi, a bélyeg köztársasági felülbélyegzett, a címzettben ?elvtárs? megnevezés szerepel, de azért húsvéti üdvözletet hordoz.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A sétány vasmacskája
A Tiszaparti gimnázium sarkánál immár 12 éve áll egy vasmacska vagy, ha úgy jobban hangzik, egy horgony. Előtte kis tábla hirdeti, hogy kinek az adománya. Ennél többet azonban eddig nem találtam a műtárgyról, így csak találgatni tudok a Szigony utcai horgonyról.

A Szoborpark további képei