Album



Szerelmi vallomás 1901-ből

2015. október 10.

Az azonosíthatatlan H. Ö. a torkolatot ábrázoló szolnoki képeslapon emlékeztette a fővárosban élő Vargha Ferencznét arra, hogy 12 évvel korábban - azaz 1889-ben! - milyen szerelmes leveleket küldött neki Mendéről. Ez legalább annyira szép, mint az üzenethez használt 114 éves anziksz.

Mielőtt ezt a múlt század elején készült képeslapot alaposabban szemügyre vesszük, érdemes emlékeztetni, hogy a képes levelezőlap kiadásnak és továbbításnak volt legalább két zsákutcája. Az egyik az úgynevezett hosszú címzéses lap - példa rá ez is -, aminek "fejlesztői" úgy gondolták, hogy az emberek majd csak a látványt akarják elküldeni, így elegendő a címzésre lehetőséget hagyni a lapon. Amikor aztán már látszott, hogy az emberek személyessé is szeretnék tenni a képes üzeneteiket, akkor meg kitalálták: legyen kisebb a címzés, viszont csak korlátozott hosszúságú szöveget lehessen a lapra írni. Aki pedig ezt nem tartja be, az fizessen felárat, mint a hosszabb táviratért vagy a súlyosabb csomagért. Ha csak néhányan engedhették volna meg maguknak, hogy képeslapot küldjenek ismerőseiknek, talán működött is volna a dolog, azaz a kézbesítő minden esetben megszámolhatta volna a szavakat. Mivel azonban az előző századforduló a tömegtermelésről, a tömegesedésről szólt, kivitelezhetetlen volt a terv, mert az anzikszot küldők nemcsak képet, de szöveget is továbbítani akartak.

Ez jól látszik ezen a szolnoki üdvözlőlapon is, aminek H. Ö. a képes oldalát írta tele a szerelmes üzenetével. Talán eleve emiatt is választotta ezt a lapot, hiszen a fotó nem foglalja el a teljes felületet, azaz anélkül lehetett írni rá, hogy a látvány sérült volna. Nem zárható ki, hogy Kalmár Miksa kiadó éppen ilyen megfontolásból készítette a képkivágást, bár ha jobban megnézzük Szigeti Henrik fotóját, maga a tartalom is valami hasonló megoldásért kiáltott. Az üres folyót és az eget nyugodtan le lehetett vágni a képről.

Szigeti Henrik udvari fényképész nagyjából a mai rendőrségi üdülő környékéről örökítette meg a Tisza és a Zagyva torkolatát illetve a vár területét. Ezen a képen ugyan nem látszik, de azért érdemes felidézni, hogy a túlpartra még azon a fahídon kelhetett át, amit aztán 1909-ben sodort el a jeges ár. És aminek a "kistestvére" ott látható a Zagyva fölött, nagyjából a mai vasbeton híd helyén. Viszont a szolnoki várnak sok nyomát nem látni a képen, hacsak nem a Vártemplomot tekintjük annak. Ugyanakkor számomra nagyon érdekes az a töltésszerű építmény, ami a folyó fölött, nagyjából a mai Olajos-házak mellvédjének a helyén áll. Illetve a Zagyva másik oldalán, az ártérben futó kocsiút nyom, ami arra utalhat, hogy a mai Verseghy park helyén lévő vásártereket a századfordulón nem a Szabadság téren keresztül, hanem itt közelítették meg az ebből az irányból érkezők.

És, ha már érdekességek. Ahogy terjedt a képeslapkiadás úgy vált egyre kevésbé fontossá, hogy ki készítette a felhasznált fotót, majd aztán pár évtized múltán már a kiadót is sokszor lefelejtették a nyomdában. Ezen a lapon azonban végtelen korrektséggel szerepel, hogy Kalmár Miksa kiadó Szigeti Henrik udvari fényképész felvételét használta. Nem tudom, hogy ezt szerződésben rögzítették-e, avagy két olyan régi vágású úriemberről van szó, akik még tudták becsülni mások munkáját.

Mindenesetre a lap szerintem egy boldog férj szerelmes üzenetét vitte 1901. október 25-én Szolnokról a budapesti Király utcába. Mert azt kizártnak tartom, hogy abban az időben egy nyílt, bárki által elolvasható lapon ilyen szöveggel kompromittáltak volna egy férjes asszonyt. A H. Ö. aláírás talán valami titkos beceneve lehetett a boldog férjnek, akinek a Budapest-Újszász-Szolnok vonalon utazva jutott eszébe, hogy Mendéről szerelmes leveleket küldözgetett az 1901-ben már ?kis Mamuskámnak? szólított feleségének, amelyeket a párja 1889 óta őrizget.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Egy ház sem áll már
Ezt a képeslapot nézegetve két dologban lehetek biztos. Az egyik, hogy a felhasznált fotó nem készülhetett 1909 előtt. A másik pedig, hogy a szerintem 100 éves képeslapon látható szolnoki házak közül negyven éve tüntették el az utolsót, azaz az itt látható tucatnyi épületből ma már egy sem áll.

Az Album további képei
 

AKB

Minek a hírmondója?
"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Két háború hős orvosa
Minimum hat rendszerben, közel fél évszázadon át szolgálta Szolnokot Dr. Elek István, akinek egykori otthonára július elején került fel a Révi Norbert, szolnoki szobrászművész által készített domborműve. A város egykori tiszti főorvosának arcából két világégés tekint ránk.

A Szoborpark további képei