Album



Piac a századfordulón

2013. március 02.

Mármint az előzőn lehetett az a forró nyári hétköznap, amikor a Kossuth teret a Steiner és fia féle házból megörökítette egy fotós, hogy aztán színesre fesse az eredeti képet, így kínálva a mából nézve is különlegesen szép szolnoki anzikszot az azt megfizetni tudóknak.

A képeslap hátoldalán található dátum szerint 1915-ben jelent meg ez a 10 fillérért árusított - az ár a bemutatott kép jobb felső sarkán át is üt a szárazbélyegző miatt - levelező-lap (így szerepel rajta a megnevezése). Abban azonban egészen biztosak lehetünk, hogy az eredeti kép, illetve esetleg ugyanerről a képről képeslap, már korábban is készülhetett, amire leginkább a tér elnevezése utal.

Azt ugyan tényként fogadhatjuk el, hogy a helyiek egy-egy átnevezés után évekkel is képesek a régi nevükön megjelölni a közterületeket, azonban magára valamit is adó kiadók két évtized múltán már nem követnek el ilyen hibát. Csak akkor, ha a rendelkezésükre álló alapanyagot nem tudják módosítani. Tehát szerintem, ebben az esetben az történhetett, hogy a Piac tér felirat valamikor a századfordulón került a színezett kép jobb felső sarkába, aztán a háborús viszonyok között abból az alapanyagból állítottak el új lapot.

Ha jobban megnézzük ezt a képeslapot, akkor persze azt is megállapíthatjuk, hogy már az eredeti felirat is hibás volt. Ez a kép ugyanis semmi esetre sem készülhetett a szolnoki Piac tér elnevezésű közterületről, hiszen ez a fotózás pillanatában már Kossuth Lajos nevét viselte. Miért? Mert a teret 1894-ben nevezték el Kossuthról. Ez a kép pedig biztosan 1898 után készült. A középpontjában ugyanis már villanyoszlop és egy zöld tetejű trafóház látható, ami legkorábban csak abban az évben - a város villamosításának kezdetén - kerülhetett oda.

Azt esetleg még elképzelhetőnek tartom, hogy a fotós ennél is később, valamikor a század első évtizedének a vége felé dolgozott. Erre utal, hogy a fotó bal szélén, mintha a mai Kossuth és Dózsa utak kereszteződésében álló biztosítós ház tűzfala látszana.

Az azonban biztos, hogy még a második világháború előtt is nagyon hasonló képet mutathatott a tér piac idején. Érdemes egy pillantást vetni a csíkos anyagokkal letakart standokra. A fejkendős, hosszú szoknyás asszonyokra. A 68-as emlékműtől egészen az útig sorakozó, jellegzetes konflisokra. De látszik a város életében sokáig fontos szerepet betöltő közkút is. Ahogy a városháza már eltűnt négy kupoláján, vagy a földszintjén sorakozó üzleteken is elmélázhatunk egy kicsit.

Igen, ilyen lehetett Szolnok központja jó száz évvel ezelőtt. Meg 1915-ben is, amikor egy bizonyos Konrad életjelet adott magáról az ausztriai Enns-ben élő szüleinek. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy Josef Samal - ha jól silabizálom ki az egyébként gyönyörű, de kacifántos kézírást - fia éppen a keleti frontra vonatozhatott Szolnokon keresztül.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Harmincas évek
Ritkán kerül a kezembe olyan régi szolnoki felvétel, amelyen nemcsak épületek, de emberek is láthatók. Az ilyen képek általában nem a képeslapgyűjteményekben, hanem a családi képarchívumban bukkanhatnak fel.

Az Album további képei
 

AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Egy helyi hős emléke
Takács Vendel mindössze 55 éves volt, amikor egy januári, hétfő reggelen a Kőtelekről Szolnokra tartó busz kormánya mögött rosszul lett. Utolsó erejével megállította a járművet, megmentve ezzel hatvan ember életét. A szolnoki buszpályaudvar 7-es kocsiállásánál emléktábla őrzi nevét.

A Szoborpark további képei