Oláh Miklós felvételei

2014. szeptember 21.

Olyan sokszor panaszkodtam már amiatt, hogy a képeslapokra a múlt század első évei után nem írták rá, hogy az azokon használt fotókat kik készítették. És erre itt egy képeslap a negyvenes évekből, amelyen az szerepel: Oláh Miklós tanár felvételei.

Sajnos semmit nem tudok Oláh Miklós tanárról, de biztos vagyok benne, hogy valaki hamarosan elárulja, ki is lehetett ő. Ha ugyanis csak abból indulok ki, hogy a negyvenes évek elején egy fővárosi képeslapkiadó - egész pontosan Aigner Lajos - fotókat vásárolt tőle, azzal a céllal, hogy azokból anzikszok készüljenek, akkor viszonylag ismert fotósnak kellett lennie. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy a tanár úrnak a neve feltüntetését is sikerült elérnie - ami mondom, ritkaságnak számított -, akkor egy meglehetősen határozott ember képe jelenik meg előttem. Ráadásul mindezt akkoriban, amikor a háború miatt a kiadók alig adtak ki új képekből álló lapokat, hanem a korábbi felvételeikből csináltak több fotós kiadványokat. Lehet, hogy tévedek, de az ezen az Aigner-féle lapon megjelent öt fotóval más képeslapokon még nem találkoztam.

A képeket nézegetve persze felvetődik egy egyszerűnek tűnő magyarázat Oláh Miklós tanár kilétét illetően. Mivel az ötből három fotót lényegében harminc méteren belül készíthette, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a Varga Katalin Gimnázium jogelődjének számító, és ugyanabban az épületben egykor működő Magyar Királyi Állami Bánffy Katalin Leánygimnázium tanára lett volna.

A bal felső sarokban lévő kép tehát lehet, hogy a fotós munkahelyét ábrázolja. Szemből, a mai Halászcsárda elől készült a felvétel, és a fák lombjait és a nyitott ablakokat látva, valamikor még a tanév vége előtt. Bár nem túl jó minőségű a kép, úgy tűnik, mintha a bejárat előtt egy korlát lenne, az épület sarkánál pedig egy hirdetőoszlopot vélek felfedezni. Ami igazán érdekes, hogy a főút szintje ekkor még az iskola bejáratáéval esett egybe.

A jobb felső sarok a Királyi törvényszék, azaz a mai bíróság épülete, aminek fotózásához alig pár métert kellett Oláh Miklósnak megtennie előző pozíciójához képest. Szerintem a Lengyel légió utca torkolatában állva dolgozott. És amint látszik, a bíróság előtt már akkor is méretes fák álltak, viszont parkolóra a gyér járműforgalom miatt még nem volt szükség. Nem is igazán tudom eldönteni, hogy a képből kifelé haladó, gumikerekes jármű micsoda: valami lovas kocsi, harci szekér, netán egy különleges teherautó.

A bal alsó képhez se kellett sokat sétálnia a fotósnak, csupán kicsit bemennie a mai Dózsa György, akkor Werbőczy utcába, és megörökítenie a megyeháza főhomlokzatát. A felvétel alapján nekem úgy tűnik, hogy akkor már ez a szolnoki utca is portalanított volt. Ami azonban ennél is meglepőbb, hogy a házak, és a szélesnek tűnő út között nemcsak járda, de mintha sövény is elfért volna.

E felvétel alapján egyébként megkockáztatom, hogy Oláh tanár úr 1942 vagy 1943 késő tavaszán készíthette el a képeslapon megjelent fotóit. Ezt arra alapozom, hogy a megyeházát ábrázoló felvételen egy szekér halad a Tisza-híd irányába, és úgy tűnik, már a jobb oldali közlekedés szabályit betartva. Ami azt jelenti, hogy a fotó legkorábban 1941 nyarán készülhetett volna, ám akkor már nem volt tanítás a gimnáziumban, így az az év kiesik. Mivel pedig ezt a lapot 1944. január 6-án postázták, legkésőbb 1943 májusában készülhetett a felvétel.

A jobb alsó sarokban a mai Közgé és a megyei rendőrkapitányság között található Árpád-ház nevű lakóházat látjuk még első funkciója idején. Lépcsőházi homlokzatán mintha az eredeti koronás címert látnám, ami ugye a második világháború után tűnt el. A vadszőlő viszont már alaposan befutotta, így biztosak lehetünk abban, hogy sok évvel az épület átadása előtt lett megörökítve a Trianon után Szolnokra telepített intézmény. A középső kép pedig a megcsonkított országra is emlékeztető Országzászlót mutatja, ami az Eötvös téren, az akkor még működő víztorony előtt, szerintem a ma ott álló 68-as obelszik helyén lehetett.

Ez utóbbi két kép alapján persze felvetődhet az a lehetőség is, hogy Oláh Miklós tanár úr nem szolnoki volt, hanem egy országot járó, fényképezővel rendelkező, amatőr fotós, aki esetleg a kiruccanásait a kiadónak eladott, képeslapokhoz használható felvételek árából finanszírozta. És mondjuk az állomásról besétált a Tisza-hídig, majd vissza, és útközben megörökítette a szépnek vagy érdekesnek gondolt szolnoki épületeket. Ki tudja?