Album



Nyaralás Szolnokon

2014. január 18.

Ennek a lapnak a képes oldala azt mutatja, milyen volt a Verseghy park nem sokkal az elkészülte után. Hátlapja pedig arról tanúskodik, hogy a harmincas években a főváros környékéről is jártak nyaralni Szolnokra.

"Kedves Mancikám! Szerencsésen megérkeztünk, nagyon jól érezzük magunkat. Járunk a vén Tiszára, nagyszerű lenne fürödni, csak a Duna után nagyon meleg. Csókolunk mindannyiótokat." Sajnos nem látszik, hogyan is hívták azt a nyaralót, aki - szerintem - 1932. július 12-én ezt a lapot Újpestre küldte. Egyszerűen azért, mert az üzenet végén már olyan picik a betűk, hogy kibogozhatatlan az aláírás. A pontos dátum meg amiatt bizonytalan, mert az egykori bélyeget letépték a lapról, így a pecsétnyomat megsérült, emiatt pedig csak talán egy kettes látszódik az évszámból.

Abban persze biztosak lehetünk, hogy 1922-ben nem adhatták postára ezt a képeslapot, hiszen a Verseghy park mai területe akkor még nem így nézett ki. Mint közismert, a Tisza szállót és a körülötte kialakított hatalmas parkot csak a húszas évek második felében kezdték építeni, és az e lap előterében látható - ma is meglévő - kővirágtartó csak 1926-ban került a helyére. A növények alapján - amelyek közül talán csak a bal szélen futó gesztenyesor élte túl az elmúlt évtizedeket - azt feltételezhetjük, hogy az anzikszhoz használt képet nem sokkal a park átadása után készíthették. Szerintem a híd belvárosi hídfőjéről.

Ezt a lapot egyébként a szolnoki Gerő Ignácz adta ki, és ha jó a szemem, azt is meg merem kockáztatni, hogy a felhasznált fotónak 1934 előtt kellett készülnie. Nekem ugyanis úgy tűnik, hogy a kép előterében és a mögötte lévő kővirágtartók, valamint a békás szökőkút után, már majdnem a Tisza szálló kerítésénél egy harmadik kőtál is áll egy oszlopon. Márpedig ha ezt jól látom, akkor a fotónak azért kellett 1934 előtt készülnie, mert abban az évben került a mai helyére Borbereki Kovács Zoltán Verseghy Ferencet ábrázoló mellszobra.

A postázás lehetséges dátumai közül az 1942-őt és a későbbi, kettesvégűeket is kizárnám. Egyszerűen azért, mert nem hinném, hogy valaki akkor jött Szolnokra nyaralni, amikor már Délen és Keleten is háborúztunk, a későbbi évtizedekben pedig már nem igen futhatott ez a lap.

Mindenesetre érdemes egy percre azon elmélázni, hogy valamikor a húszas évek végén, a harmincas évek elején Szolnok vonzó turisztikai célpont lehetett. Gondoljunk bele, hogy akkoriban nyitotta meg kapuit a Tisza szálló a fürdővel, és még a Szapáry utcai Nemzeti szálló fénye sem volt megkopva. Közel száz szoba várta tehát az átutazókat és a turistákat, akik nemcsak a Tisza szálló jótékony vizét, de a folyón kialakított fürdőházak miatt a "vén Tisza" - talán nem mindig hűs, de lágy - habjait is élvezhették.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Templomunk a háborúban
Amikor Meszlényi Imre postára adta ezt a szolnoki képeslapot, talán még nem tudta, hogy a második világháború első nagy felvonása éppen véget ért. És úgy tűnik, a legkevésbé sem izgatta, hogy Szolnok legrégebbi épületét ábrázoló fotóval üzenhet haza, hiszen az sokkal fontosabb volt számára, hogy hamarosan hat nap szabadságot kap.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A városrész jelképe
Szandaszőlős jelképe vagy címere is lehetne a városrész kvázi főterén 2014 óta álló Szőlővivők című alkotás. Pogány Gábor Benő szolnoki születésű és Szolnokon is élő és alkotó, Munkácsy-díjas szobrászművész "háromalakos" műve tulajdonképpen egy kút a Lengyel Antal téren.

A Szoborpark további képei