Album



Nyaralás Szolnokon

2014. január 18.

Ennek a lapnak a képes oldala azt mutatja, milyen volt a Verseghy park nem sokkal az elkészülte után. Hátlapja pedig arról tanúskodik, hogy a harmincas években a főváros környékéről is jártak nyaralni Szolnokra.

"Kedves Mancikám! Szerencsésen megérkeztünk, nagyon jól érezzük magunkat. Járunk a vén Tiszára, nagyszerű lenne fürödni, csak a Duna után nagyon meleg. Csókolunk mindannyiótokat." Sajnos nem látszik, hogyan is hívták azt a nyaralót, aki - szerintem - 1932. július 12-én ezt a lapot Újpestre küldte. Egyszerűen azért, mert az üzenet végén már olyan picik a betűk, hogy kibogozhatatlan az aláírás. A pontos dátum meg amiatt bizonytalan, mert az egykori bélyeget letépték a lapról, így a pecsétnyomat megsérült, emiatt pedig csak talán egy kettes látszódik az évszámból.

Abban persze biztosak lehetünk, hogy 1922-ben nem adhatták postára ezt a képeslapot, hiszen a Verseghy park mai területe akkor még nem így nézett ki. Mint közismert, a Tisza szállót és a körülötte kialakított hatalmas parkot csak a húszas évek második felében kezdték építeni, és az e lap előterében látható - ma is meglévő - kővirágtartó csak 1926-ban került a helyére. A növények alapján - amelyek közül talán csak a bal szélen futó gesztenyesor élte túl az elmúlt évtizedeket - azt feltételezhetjük, hogy az anzikszhoz használt képet nem sokkal a park átadása után készíthették. Szerintem a híd belvárosi hídfőjéről.

Ezt a lapot egyébként a szolnoki Gerő Ignácz adta ki, és ha jó a szemem, azt is meg merem kockáztatni, hogy a felhasznált fotónak 1934 előtt kellett készülnie. Nekem ugyanis úgy tűnik, hogy a kép előterében és a mögötte lévő kővirágtartók, valamint a békás szökőkút után, már majdnem a Tisza szálló kerítésénél egy harmadik kőtál is áll egy oszlopon. Márpedig ha ezt jól látom, akkor a fotónak azért kellett 1934 előtt készülnie, mert abban az évben került a mai helyére Borbereki Kovács Zoltán Verseghy Ferencet ábrázoló mellszobra.

A postázás lehetséges dátumai közül az 1942-őt és a későbbi, kettesvégűeket is kizárnám. Egyszerűen azért, mert nem hinném, hogy valaki akkor jött Szolnokra nyaralni, amikor már Délen és Keleten is háborúztunk, a későbbi évtizedekben pedig már nem igen futhatott ez a lap.

Mindenesetre érdemes egy percre azon elmélázni, hogy valamikor a húszas évek végén, a harmincas évek elején Szolnok vonzó turisztikai célpont lehetett. Gondoljunk bele, hogy akkoriban nyitotta meg kapuit a Tisza szálló a fürdővel, és még a Szapáry utcai Nemzeti szálló fénye sem volt megkopva. Közel száz szoba várta tehát az átutazókat és a turistákat, akik nemcsak a Tisza szálló jótékony vizét, de a folyón kialakított fürdőházak miatt a "vén Tisza" - talán nem mindig hűs, de lágy - habjait is élvezhették.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Igaz ügy megvédője
Azt nem tudhatjuk, hogy Gyula mennyit látott Szolnokból 1914 nyarán, és valaha találkozott-e még Kulcsár Vilma úrleánnyal. Száz év távlatából csak azt mondhatjuk, hogy annak az igaz ügynek a megvédelmezése, amiért Szolnok érintésével indult, nem sikerült.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei