Album



Naptár őrizte Dami

2021. június 05.

A szolnoki Damjanich uszoda már majdnem negyvenéves volt, amikor ez a fotó készült. A lelátó alatti fedett medence is legalább két évtizede működött, és persze akkor még senki sem sejthette, hogy húsz évvel később bezár a hely. Ez az 1987-es kártyanaptár örökre őrzi a Dami emlékét.

Nem tudom, hogy történt, csak kitalálom: a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál (VCSM) 1986 őszén valaki a homlokára csapott, hogy el kellene dönteni, mi legyen a cég következő évi kártyanaptárján. A nyolcvanas évek közepén nem lehetett kérdéses, hogy kártyanaptárt csináltatni kell. Miként az sem, hogy az új évi jókívánságos kisnyomtatványnak - persze ilyen hülyén senki nem jelölte - novemberre készen kell lennie, hiszen akkor indul a naptárszezon. Talán felvetődött, hogy valami jó csajt kellene a következő évi naptárra tetetni, ami egyébként az összes szolnoki cég esetében csupán a VCSM-nél lett volna indokolt, hiszen mégiscsak strandokat (is) üzemeltetett, ahol felbukkanhattak bikinis vagy lengén öltözött hölgyek. A józanész vagy a döntéshozók erélyes feleségei miatt ez végül nem lett több, mint egy pajzán ötlet, amit aztán komolyabb, vállalhatóbb tervek követtek: szennyvíztisztító, víztorony, székház, valamelyik üzemeltetett fürdő. Úgy tűnik, 1986 őszén ez utóbbi nyert. És talán azért pont a Dami, mert megcsúsztak a döntéssel, és nagyon gyorsan kellett valami fotó, ami mehetett a Magyar Hirdető Vállalathoz (Mahír) vagy egyenesen az Ofszet és Játékkártya Nyomdába.

A szolnoki strandok közül szeptember-október körül pedig már csak a Tisza-híd lábánál működő Damjanich uszoda volt nyitva. Ezt az aprócska képet jobban megnézve egyértelmű, hogy ez a fotó ősszel, szeptember környékén, vagy ha abban az évben későn jöttek a fagyok október elején készülhetett. Az előtérbe belógó gesztenyefa levelei még zöldes-sárgák, és a távolban, a Verseghy parkban lévő fák sem hullatták el a lombjaikat. Viszont a fedett medence fölötti lelátó már annyira üres, hogy az nyáron, strandszezonban maximum éjszaka fordulhatott volna elő. A kép fókuszában a nagymedence látható, így az is feltűnik, hogy bár napközben, világosban készült a felvétel, sehol egy strandoló. Csak vízilabdások vannak a fotón. Azaz nemcsak kora őszi, de hétköznapi is ez a felvétel.

A medence hátsó, mélyebb részében olyan, mintha edző meccse zajlana. Fekete és fehér sapkákban két csapat van a vízben, miközben a partról, a fedett oldaláról hosszú ujjú ruhákat és hosszú szárú nadrágokat viselő férfiak figyelik a vizet. Legalább hat ember látható a parton.

(Gondolom, aki jártas a csapat történetében, az talán azt is meg tudja tippelni, kik voltak akkor a vízben, és kik azok, akik a partról figyelik a játékosokat.)

A medence sekélyebb részében is tuti, hogy pólósok vannak, hiszen sokan viselnek közülük úszósapkát, ami akkoriban azért még nem volt kötelező. Olyan, mintha több sárga labda is lenne a vízben. Talán az utánpótlás valamelyik csapata várakozik ott, hogy végre a profik után átúszhassanak a játéktérbe.

A medence bejárat felőli végénél ott a három hatalmas guriga, amire annak idején az úszósávokat elválasztó bójás köteleket tekerték.

Két oldalt láthatóak azok a jellegzetes piros reflektorokat tartó oszlopok is, amelyek emlékeim szerint a fedettben is működtek. A lelátó bal szélén picit belóg a TOMI mosópor reklámja, az ülősor alsó peremén pedig kivehető a Domus lakberendezési áruház reklámja. Nem tudom, hogy 1986 őszén ennyire kopott volt-e, vagy a fotón butították le a szöveget, ami mégiscsak a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat reklámjához készült. Akkor, amikor szerintem senkiben fel nem merült annak a lehetősége, hogy ez a "szentély" az 1987-es kártyanaptár megjelenés után két évtizeddel már nemcsak zárva lesz, hanem bontani is fogják. De hát a naptárak nem is azért készülte, hogy a jövőbe lássanak. A többség számára maximum egy évre szóltak. Csak a gyűjtőknél maradtak fenn tovább, így őrizve például egy olyan hely képét, ami már csak a szolnokiak emlékében élhet.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A mi szigetünk
A zseniális Fortepan.hu oldalon bukkantam erre a szomorú, őszi képre, amiről azt hiszem, csak a hozzám hasonló korúan tudják elsőre megmondani, hogy a tiszaligeti strandon készült. Szerintem legalább harminc évvel ezelőtt.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Elrejtett másolat
A kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, Medgyessy Ferenc egyetlen Szolnokon álló alkotásáról nemcsak kevesen tudják, hol áll, de szinte senki sem nézheti meg közelről. A Szoptató anyával a régi ezer forintos hátulján még ma is előbb találkozhatnak, mint a maga, közel három méteres valóságában.

A Szoborpark további képei