Egy ház sem áll már
2014. június 01.
Ezt a képeslapot nézegetve két dologban lehetek biztos. Az egyik, hogy a felhasznált fotó nem készülhetett 1909 előtt. A másik pedig, hogy a szerintem 100 éves képeslapon látható szolnoki házak közül negyven éve tűntették el az utolsót, azaz az itt látható tucatnyi épületből ma már egy sem áll.
A korabeli fotós nagyjából a mai Kossuth téri lottózóval egyvonalban, az egykori főutca közepén állíthatta fel masináját, szerintem valamikor 1910 és 1914 között. Aztán átadta a felvételt a képeslap kiadójának, ahol meg sikerült hibás feliratot rakni a képre. Ez a képeslap ugyanis nem a szolnoki Baross utcát ábrázolja, sőt a Baross utca még csak nem is látszik rajta. Régi térképek alapján azt mondom, hogy a Gorove utca feliratnak kellett volna kerülnie erre az anzikszra, hiszen a jobb szélen látható Steiner Jakab és Fiai féle emeletes ház a Kossuth tér és a Gorove út sarkán lévő, egykori 15. számú telken állt.
A Steiner-féle ház volt talán az utolsó, ami a képen látható épületek közül elpusztult, ha jól tudom, valamikor a hetvenes évek elején. A helyén később parkoló volt, ma pedig a szabadtéri színpad és a fedett információs pult található. Hogy az egyébként a Kossuth térre néző, de a Gorove és a Hubay utcákkal is határos, földszintjén üzleteknek, emeletén lakásoknak helyet adó, a maga nemében szép épületnek miért is kellett elpusztulnia, nem tudom. Minden bizonnyal nem illett a képbe az akkoriban maximum hetven éves ház, ami mögött addigra már állt a "Fradi ház", mellette pedig a Múzeum éttermes társasház.
A Steiner-féle épület mögötti, Gorove utcai, e képeslap alapján boltoknak is helyet adó földszintes házak lebontásának dátumáról sem tudok közelebbit. Az biztos, hogy a háború után, gyaníthatóan inkább a hatvanas évek elején kezdtek eltűnni, hogy átadják a helyüket a földszintjükön később és ma is üzleteket befogadó társasházaknak.
Ezen a képeslapon nem látszik, de tudjuk, hogy a földszintes házak után a kanyargós Rigó utca következett, aminek a túloldalán épület fel a Kereskedelmi Bank szecessziós épülete, aminek ezen a lapon az oldalát láthatjuk. Szemből sokaknak inkább ismerős lehet, hiszen számtalan képeslapon örökítették meg a Szapáry utcát lezáró épületet. Aminek második emeleti helyiségei szerintem fotótörténeti jelentőséggel is bírnak, hiszen az elkövetkező évtizedekben mind a Szapáry, mind a Gorove utca és a Kossuth tér irányában számtalan fotót készítettek onnan a városról. Ez a képeslap azonban inkább azért érdekes, mert megmutatja, hogy az 1909-ben építési engedélyt kapott ház csak a Szapáry felől nézve volt kétemeletes, a Rigó utcai fronton - azaz hátrafelé - csak egy emelete volt. Egyébként ez az épület jelenti számomra az egyetlen támpontot a képeslap datálásához, hiszen ha 1909-ben adták ki rá az építési engedélyt - ne feledjük: hogy 30 éves fennmaradást kikötve -, akkor 1910 előtt nem készülhetett ez a fotó.
A Kereskedelmi Bank épületétől balra indulva a képeslapon a Baross utca 1. számú telek végén egykor álló Hungária kávéház épületét láthatjuk, mögötte pedig a tűzfal a következő telken lévő, vörös téglás bérházé, amit majd 1973-ban bontanak le. A Szapáry úti saroktól képzeletben az egykori fotós felé visszaindulva Nerfeld Ferenc földszintes sarokházát érintjük először, majd egy újabb házat, amelyeket majd 1929-ben bontat el az akkor sikeres vállalkozó. A két ingatlanra pedig felépíti a Nerfeld-palotát, ami aztán Centrum-sarokként vonul be a város kollektív emlékezetébe. Hogy aztán az 1969-es tűz után évekkel lebontsák, az ennek a képeslapnak a bal oldalán látható emeletes és többi földszintes házzal együtt, helyet csinálva a mai Árkádnak.
Az eltűnt házak mellett érdemes észrevenni ezen a képeslapon például, hogy száz évvel ezelőtt Szolnok főutcája már kövezett volt, két oldalán járda futott, a sűrűn kihelyezett oszlopok pedig villanyáramot vittek a házakba. Tegyük persze hozzá, hogy mindezek nagyjából a kép készítése előtt tíz-tizenöt évvel korábban is megvoltak. A gondosan megtámasztott és karózott facsemeték kapcsán viszont már nem vagyok ebben biztos. Ellenben azt gondolom, hogy mindez az aranykora végét élő Szolnok viszonylagos jómódjára utal.
