Album



Dizájn és divat 1964

2017. október 07.

Nagy Zsolt fotóriporter gazdag életművéből rengeteg fotót kaptam azzal, hogy bemutathatom azokat. Több szempontból is különleges képet választottam a Nagy Zsolt-sorozat első darabjának. A blogSzolnok Album rovatába először mutatok be olyan régi, szolnoki fotót, ami belső teret ábrázol, és akár a kép szereplői is felismerhetőek.

Augusztus végén jelent meg az ArcOK rovatban a Nagy Zsolt fotóriporterről szóló interjú "Fele olyan biztosan lett" címmel (http://www.blogszolnok.hu/arcok_fele_olyan_biztosan_lett). Aki esetleg nem olvasta, annak csak annyit, hogy Nagy Zsolt lassan hét évtizede örökíti meg Szolnokot, a szolnokiakat, ráadásul hosszú ideig a megyei újság egyetlen fotóriportereként dolgozott. Életműve többtízezer megjelent képre tehető, így a város közelmúltjának egyik origója mindaz, amit a kameráival rögzített. Sajnos nagyon sok képe elveszett, vagy már csak újságok fakuló hasábjain lelhető fel, így megtisztelő volt, amikor az említett cikk készítése után egy szatyornyi fotót kaptam tőle azzal, hogy bemutathatom azokat. Azt hiszem, évekig fog tartani ez a Nagy Zsolt-sorozat.

A sorozat első darabjául a Megyei Tanács Tervezővállalata irodájában, 1964-ben készített fotót választottam. Bár a blogSzolnok Album rovatában még soha nem mutattam be olyan régi, szolnoki fotót, ami belső teret ábrázol, illetve a képeken felismerhetőek a szereplők, ennek a felvételnek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Több ok miatt sem.

A már évtizedek óta nem létező tervezővállalat a hatvanas évektől Szolnok városképének legfőbb alakítója volt. Olyan mára "emblematikussá" lett épületek őrzik az ott dolgozók kezeinek a nyomát, mint a torkolatban álló Olajos-házak, a Madách és a Mária út között álló TIT-székház, a Várkonyi téri lakótelep, a Kossuth tér "modern" lakóházai, vagy éppen a színház melletti tízemeletes és a Tiszaligeti strand régi részei. Annak idején ott tervezték a színház háború utáni felújítását, a mára teljesen átalakított Közgazdasági kollégiumot, a járási hivatalt, a térképészeti hivatalt, és hát saját irodaházukat is, ahol a mellékelt fotó is készülhetett. A Megyei Tanács Tervezővállalatának irodaépülete több földszintes ház helyére került valamikor a hatvanas évek elején a volt Kaszinó - később Úttörőház, ma Technika Háza - mellé. Tehát ez egy újabb kép arról, milyen is lehetett belülről ez az épület az átadása után, nagyjából öt és fél évtizeddel ezelőtt.

Érdemes egy pillantást vetni a három hölgy mögött lévő faliújságra. Csak a harmincasok és a fiatalabbak kedvéért: a jobb szélen ülő hölgy feje fölött a Kádár-címer látható, minden bizonnyal egy oklevél fejlécén. Ám ennél sokkal érdekesebb, hogy ettől jobbra, az ugyancsak a tervezővállalat által megálmodott "Lordok-házának" a rajzát látjuk, ami a fotózás pillanatában talán már épült a Szigligeti és a Táncsics út által határolt telken. Számomra minimum érdekes, hogy ezek szerint már a tervezésekor tudták, hogy a városháza felé néző, ablaktalan homlokzatra dombormű kerül. Sajnos a bal oldalon ülő két hölgy feje fölötti fotó nem azonosítható, csak annyi látszik, hogy egy sarki ház terve lehetett. A bal alsó sarokban pedig mintha egy lakás vagy iroda belseje lenne megrajzolva.

Belső tér tekintetében azonban épp elég érdekesek a képen látható bútorok és kiegészítők. Érdemes elidőzni a keresztbe tett fémlábakon álló, ívelt "skyfotelnál", ami lehet, hogy nem volt praktikus és kényelmes, de szerintem a mából nézve is igazi dizájner munka. Miként a trapéz lapú dohányzóasztal, amihez tökéletesen passzol a fotóshoz közel álló váza, a távolabb lévő porcelán hamutartó és cigarettatároló, illetve az asztali lámpa. És, ha mindez nem lenne elég, ne hagyjuk ki a jobb oldalon ülő hölgy két oldalán, a háttérben létható kisplasztikákat. Egyszerűen pazar. Nem azért, mert mindez feltétlenül szép. Inkább azért, mert egy vidéki iroda, akkor modern és európai mércével is értelmezhető, egységes belsővel lett kialakítva. Hozzátéve, hogy a képen látható valamennyi tárgyért most is sok-sok pénzt lehetne elkérni valamelyik nyugat-európai dizájnvásáron.

És nézzük kicsit hosszabban a három ifjú hölgyet is. Sajnos nem ismerem őket. Az azonban biztos, hogy 1964-ben huszonévesek lehettek, tehát valamikor a világháború éveiben születtek, a Rákosi-korban voltak kisiskolások, középiskolásként élték át 1956-ot, majd fiatal nőként a Kádár-rendszer első éveit. Divatos frizura, vékony karóra, az egyik kézen talán jegygyűrű. Már nézhettek a szomszédban vagy valami klubban tévét, olykor befoghatták a Luxiot vagy Cseke Péter műsorát, de még élő zenére táncoltak Szolnok, mai mércével megszámlálhatatlan szórakozóhelyén. Ahol ekkoriban magyar nyelvű rockzenét még nem játszhattak, ugyanis az Omega, Illés, Metró "szentháromság" is még csak bontogatta a szárnyait. Ők is ekkor voltak fiatalok. És csak kívánni tudom, hogy a rendszerváltáson túl nyugdíjba vonulva, ma megértő, netező nagymamaként szemléljék ezt az 53 éves fotót.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szolnokról Pécsre
Hogy mit csinálhatott Bódis Ferenc 1934 tavaszán, Szolnokon, ebből az egyetlen képeslapból nem derül ki. Az viszont igen, hogy hosszabb időre tervezhette a távollétét, mert tiszta ruhákat kért szüleitől. Emellett pedig elégedettnek is tűnt, hiszen három nap alatt 70 pengőt keresett. Érdekelte vajon a képeslap, amin Pécsre küldte üzenetét?

Az Album további képei
 

AKB

Bunkómegálló
A képen nem parkoló, hanem a Szapáry utcai buszmegálló látható. És persze nem buszok, hanem személyautók lettek megörökítve, amelyek között csak annyi a különbség, hogy az első csupán pár percre, a második néhány másodpercre, a harmadik pedig jóval hosszabb ideig várakozott ott. Szolnokon nincs már ebben semmi különös. Mondhatni, itt ez a természetes. Pár másodperccel a fotózás előtt a szabálytalankodók miatt egy csuklós busz nem fért be ebbe a megállóba. A sofőr mit tehetett? Elállta a Szapáry forgalmát. És a mögötte jövő autók? Hát így élünk mi Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kablay Lajos mellszobra
Lassan másfél évtizede áll a róla elnevezett téren Kablay Lajos posztumusz ezredes mellszobra. Bevallom, eddig nem sokat tudtam arról az emberről, aki lényegében 1956-ban megmentette Szolnokot a vérontástól és a jelentősebb pusztítástól. Igyekszem pótolni.

A Szoborpark további képei