Album



Az örök Tisza

2014. szeptember 06.

Egy nagyjából ugyanilyen a fotót ma is el tudnánk készíteni, ha az öt autót eltüntetnénk erről a képeslapról. Aminek a fotózási dátumát egyébként éppen az autók miatt a hatvanas évek közepére tenném. Szóval Hotel Tisza egykor és ma (is).

Amikor ez a fotó készülhetett a hatvanas évek közepén, akkor a Tisza Szálló már majdnem négy évtizede volt a város emblematikus épülete. Sőt, talán azt is kimondhatjuk, hogy a felépítésével megszabott új iránynak köszönhetően, a környék jó ideje már nem a mindenféle piacok és rakparti kikötők helye volt, hanem a város legnagyobb parkjának, egyik korzójának. Igaz, közben átélt egy világháborút, így a falai között láthatott nem kevés német és orosz katonát is. A háború utáni első helyreállítást követően pedig államosították, hogy aztán komoly versenyben álljon a Szapáry, majd Ságvári úti, a hatvanas évektől Ságvári körúti Nemzeti Szállóval. Bár nem hinném, hogy az ötvenes-hatvanas években komoly piaci versengésről beszélhetünk, maximum a legalább ezen a téren meglévő választás lehetőségéről. Visszaemlékezők szerint, akkoriban ez két nívós szállója volt Szolnoknak.

A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által, minden bizonnyal némi reklámcéllal is megjelentetett képeslapot nézegetve, tényleg azt mondhatjuk, hogy ezt a fotót szinte ma is elkészíthetnénk. A szinte kifejezést csak azért kell használni, mert az épület két oldalán látható részletek miatt megbukhatna a kísérletünk. A szálloda udvarán ugyanis jó ideje nincs már magas törzsű rózsákból álló kert. Illetve hol vannak már azok a szállodán túl, a Táncsics utca torkolatánál álló lámpák, amelyek a hatvanas-hetvenes években szinte minden város képeslapján felbukkannak. A homlokzat, a kerítés, a fák ugyanilyenek most is, maximum az utca burkolata az, ami az utóbbi pár év fotóit markánsan megkülönbözteti a korábbi évtizedekétől.

És itt most természetesen ne foglalkozzunk a beltartalommal. Igen, az épület és környéke nyolc és fél évtizede szinte semmit sem változott, de hol vannak már azok az idők, amikor a Tisza volt az első szállodánk, éttermünk és rendezvényhelyünk. Ezt még akkor is meg kell jegyeznünk, ha sok vidéki város elsőszámú szállodájánál nagyságrendekkel szerencsésebb sors jutott a mi Tiszánknak. Mert legalább még áll, működik és nem az enyészeté, a pusztulásé, mint a pécsi, a szegedi vagy a miskolci testvérei.

Persze egy ilyen lassan fél évszázados képeslapnál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fotón szereplő autókat sem. Főleg, hogy itt talán a korabeli vendégekről árulhatnak el valamit. A sorban legelöl álló nyugati kocsi - a márkáját nem tippelném - a rendszám alapján biztos, hogy olasz. Tehát vagy egy külföldi vendég járt vele Szolnokon, avagy az ekkoriban már visszamerészkedő külföldre szakadt hazánk fia. A harmadik jármű - talán egy Skoda - szerintem valami állami eszköz lehetett, míg a két gyönyörű Moszkvics, illetve a fehér Trabant a kádári kiegyezés szimbólumai.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szürke város szép lányokkal
Hol diskurál ráérősen ez a két irhabundás, fiatal hölgy? Az avatott szemek, akik még emlékezhetnek Szolnok jó három és fél évtizeddel ezelőtti arcára rögtön rávágják: a Beloiannisz út elején, a pártház előtt. A fiatalabbak meg talán a felvétel jobb széle alapján a homlokukra csapnak: az ott a nagyposta, tehát a Baross úton járunk, jártunk.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hősök a XX. században
Eredetileg csak az első világháborúban elesett szolnoki férfiaknak állított volna emléket, ám későbbi sorsa és megítélése tipikus példája lett Magyarország XX. századi történetének és a történelemfelfogások rendszerekhez kapcsolódó változásainak. A nem az eredeti helyén álló alkotást a városi köznyelv ?meztelenszoborként? emlegeti.

A Szoborpark további képei