Az első szolnoki fényreklám
2025. április 05.
A Postamúzeumban több képet is őriznek az 1932-ben átadott szolnoki postapalotáról. A nagyjából az egykori Baross utca 15-17. számtól készült, a főutcai homlokzatra koncentráló fotón egy olyan függőleges, külső felirat is látható, ami akár az első szolnoki fényreklám is lehetett.
A Magyar Királyi Posta szolnoki hivatala - idővel telefon- és távírda is egyben - 1891-ben a Szabadság tér 6. szám alatt álló, Obermayer-féle bérház földszintjére költözött. Hogy korábban hol működött, azt sajnos nem tudom, de a 19. század végén nem sok ilyesmire alkalmas épület volt még a városban. Ráadásul a bérlemény arra is utal, hogy ebben az időben a Magyar Királyi Posta még nem nagyon költött városi postapaloták építésére, ezért is dönthetett Szolnokon, az akkor már három és fél évtizede álló emeletesház mellett. Azt hiszem, a hivatal megnyitásakor senki sem gondolta, hogy közel négy évtizedig lesz érvényben a bérleti szerződés, miként azt sem, hogy az 1914-ben már tervezett szolnoki postapalota építése is majdnem két évtized múltán válik valósággá. (A mellékelt 20. század elejei képeslap a régi postát mutatja)
A Magyar Királyi Posta saját szolnoki hivatalát - a palota szó is illik rá - Králik László és Müller Péter tervezte 1930-ban, majd 1932. június 27-én adták át a Baross és a Liebner János (ma Mészáros Lőrinc) utca sarkán. Az épület méreteit nem elsősorban a közönségtér indokolta. Bár tegyük hozzá, egy akkor már 35 ezres városban, a korabeli postahasználati szokásokat figyelembe véve, teljesen érthető, hogy az épület két utcai frontját, majdnem teljes hosszában elfoglalta az ügyféltér. Ugyanakkor az épületben el kellett férnie az akkor már komoly méretű telefonközpontnak, ahol a telefonoskisasszonyok kézzel kapcsolták össze a hívó és a hívott felett, illetve igyekeztek távolabbi településekkel vagy akár külfölddel is kapcsolatot teremteni. Szintén el kellett helyezni a távírdát is, ahonnan nem csak továbbították a sürgős üzeneteket, de fogadták, és a helyi címzetthez való személyes "kiszállítást" is intézték. Mindezek mellett pedig helyet kapott az épületben a Postai Altisztek Országos Egyesületének helyi szervezete, illetve a Postás Sportegyesület, merthogy akkoriban a MÁV-val vetekedő rangja volt a szervezetnél, viszonylag jól fizető, nyugdíjas állásban dolgozni. Az épület átadásakor 85 postás dolgozott itt. (A belső teret mutató fotó szintén a Postamúzeum gyűjteményéből való)
Őszintén megmondom, hogy elég sokszor láttam már ezeket a fotókat, de mindig csak a bauhaus stílusú épület homlokzatára, különleges ablakaira, rácsaira, a Baross utca felé nyíló több ajtajára koncentráltam, és el is kerülte a figyelmemet a függőleges felirat: MKIRPOSTA. Jobban megnézve a "betűkockákat", amelyek a Kossuth tér és a vasút irányából is azonosak voltak, azt kell gondolnom, hogy egy világító felirattal van dolgunk. Ami a harmincas évek elején egyáltalán nem lenne meglepő, hiszen Budapest nagyobb tereiről és fontosabb utcáiról már ismerünk ilyen szerkezeteket, például a Hippolyt, a lakáj című film néhány külső vágóképén is láthatók. Márpedig, ha ez így van, akkor a magam részéről felül kell írnom azt az eddigi nézetem, miszerint a fényreklámok az ötvenes évek végével jelentek volna meg Szolnokon. E kép alapján maximum annyi mondható, hogy tömegessé akkor vált, és akkor jelentek meg a fénycsövek, amelyek részben kiváltották a belülről világító, áttetsző "dobozokat".
A felvétel további értéke, hogy a ma már "nagypostának" nevezett palota mellett megörökítette a szomszédos, Baross utca 16. szám alatti épületet is, illetve a harmincas évek elején ott sorakozó üzleteket. Jól látható, hogy a nem teljes egészében lefotózott ház alján négy, utcai kirakattal rendelkező bolt működött - az ötödik valószínűleg csak nem került rá a képre. Bauer István számolócédula-gyűjteménye alapján tudom, hogy a jobb szélen Kovács Imre harisnyaháza látható, amiből később talán a Tisza Divatház lett. A szomszédos üzlet portálfeliratát sajnos nem tudom kibogarászni, de a kapu túloldalán egy fűszer-csemege (élelmiszer), illetve egy rőfös és divatárubolt működött. Merthogy a nagyposta átadása idején Szolnok bevásárlóutcája már messze túlnőtt a Kossuth téren és utcán, illetve a Szapáryn.
