Album



A munka ünnepe 1958-ban Szolnokon

2021. augusztus 28.

Hihetetlen 63 év távlatából, hogy ez a felvétel Szolnok főterén, minden bizonnyal a tanácsháza előtti ideiglenes tribünről készült. Ma már csak két épület áll a megörökítettek közül. A fotó datálását egy azóta épített ház, illetve a május elsejei felvonulást biztosító munkásőrök jelenléte segíti.

Szolnok főteréről viszonylag sok olyan fotó maradt ránk a XX. századból, amelyeket Kádár-kori rendezvényeken készítettek. Hogy ez a felvétel is ott készült azt leginkább a jobb szélén lévő kétemeletes épület, a mai múzeum bizonyítja, de a bal oldalon, a Kossuth utcai órásház is jól felismerhető jellegzetes íves erkélyével. Ezeknek a fényképeknek nemcsak az az értékük, hogy dokumentálták a "legvidámabb barakk" ünnepeit, illetve megőrizték a korabeli divatot, hanem az is, hogy segítségükkel nyomon követhető a szolnoki Kossuth tér átalakulása. Mert, mint korábban már többször írtam róla, az egykori piactér a hatvanas-hetvenes években ment át a legjelentősebb változáson. Mai méretét akkoriban nyerte el, a körülötte lévő házak többsége abban az időszakban épült. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez az ismeretlen fotós által készített kép a nagy átalakulás előtti "utolsó pillanatban" született.

Szerintem 1958. május elsején. A felvonuló teherautók, az azokon látható feliratok és a tömeg alapján nem kétséges, hogy a munka ünnepén dolgozott a fotós. Aki a bal alsó sarokban álló emberekhez képest valami "magaslaton" helyezkedett el, ami pedig nem lehetett más, mint az ilyen ünnepekre a tanácsháza - ma ismét városháza - elé, a járdára és kicsit a 4-es útra ácsolt tribün, ahonnan Szolnok akkori vezetői integettek a felvonulóknak. Hogy a kép 1958. május 1-jén készült azt két dologgal gondolnám bizonyítani. Egyrészt a felvételen már látható munkásőrökkel - az út mindkét oldalán felfedezhetőek jellegzetes sapkájukban és egyenruhájukban -, akik ugye hivatalosan 1957-ben alakultak, így először a következő évben biztosíthatták a majálist. A másik a Kossuth utca végéről még hiányzó épület. A mai Boldog Sándor István - egykor Ságvári - körút ezen a sarkon álló lakóházát, amiben sokáig a rádió és televízió szaküzlet működött, tetején pedig egy Tomi fényreklám világított, 1959-ben adták át, tehát ha az évi vagy későbbi a fotó, már látszódnia kellene az imént említett órás ház mellett.

A fotó bal szélén lévő, a Kossuth utat lezáró szecessziós házat 1964-ben bontották le, hogy kinyílhasson a Ságvári körút. A mai "Fradi-ház" helyén egykor álló földszintes üzletsor a hatvanas évek elején tűnt el, hogy aztán átadja helyét a színház jegypénztárát azóta is magában foglaló épületnek. A kép középpontjában lévő Steiner-féle emeletes ház a Kossuth tér mai méretének kialakításakor, a hatvanas évek végén lett lebontva, hogy a helyén előbb parkoló, ma pedig rendezvénytér legyen. Az ettől jobbra lévő földszintes házakat - a néhai Hubay utca épületeit - ugyancsak a hatvanas évek elején szanálták, hogy előbb a Múzeum étteremnek helyet adó lakóház, legutoljára (1975-ben) pedig a kormányhivatal irodaháza készüljön el.

A korabeli felvonulókról a házaknál sajnos sokkal kevesebbet lehet tudni. Pedig milyen érdekes lenne kideríteni, hogy az elől haladó ZIL 157-es platóján ki "alakíthatta" a pálmaágat tartó felszabadulási "emlékművet"! Mert akkor esetleg arra is fény derülne, melyik vállalathoz vagy társadalmi szervezethez tartozhatott az a háromtengelyes, gyönyörű fehérszélű gumikkal szerelt, "Békét a világnak!" felirattal díszített teherautó. A következő, a "Jó szerencsét!" táblát hordozó - szerintem - IFA Framo V901-es a platón lévő mini fúrótorony miatt egyértelműen beazonosítható: a szolnoki kőolajosok installációja lehetett. Viszont, hogy a sorban érkező további, feldíszített teherautók kihez tartozhattak, az ma már ugyanolyan, csupán személyes emlékekkel esetleg feloldható rejtély, minthogy az ünneplő tömeg fölé magasodó hirdetőoszlopokon miket reklámozhattak 1958 tavaszán, Szolnok főterén.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Újszászi fotós szolnoki képe
A fotózás pillanatában már több mint százéves szolnoki épületben, a hatvanas évek elején nemcsak múzeum működött - miként a képeslap hátulján szerepel -, hanem könyvtár is, sőt talán lakások is voltak benne. A később repülőgép szerencsétlenségben elhunyt fotós csak 1962-ben készíthette ezt a képet.

Az Album további képei
 

AKB

Minek a hírmondója?
"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hősök a XX. században
Eredetileg csak az első világháborúban elesett szolnoki férfiaknak állított volna emléket, ám későbbi sorsa és megítélése tipikus példája lett Magyarország XX. századi történetének és a történelemfelfogások rendszerekhez kapcsolódó változásainak. A nem az eredeti helyén álló alkotást a városi köznyelv ?meztelenszoborként? emlegeti.

A Szoborpark további képei