Album



A félévszázados Tisza-híd

2012. április 28.

A források többsége szerint idén ünnepelhetnénk a százéves évfordulóját annak, hogy modern, vasszerkezetű Tisza-híd áll Szolnoknál. Néhány forrás pedig azt is tudni véli, hogy a jelenlegi híd éppen ötven esztendős. Nem szép, de a miénk.

Amennyiben az 1912-ben átadott, első modern Tisza-hidunkat a fővárosi Szabadság-hídhoz hasonlítjuk, az 1946-ban ideiglenesnek tervezettet pedig a budapesti Kossuth-hídhoz, akkor talán nem állunk messze az igazságtól, ha az mondjuk: ez a mostani meg leginkább az Árpád-hídra emlékeztet. Praktikus, de jellegtelen. Ha nem tudnánk, hogy Szolnokon áll, vagy nincs a fotón valami más azonosítható műtárgy - mint címlapképünkön a sétány és a virágtartó -, akkor szinte bárhová is tippelhetnénk a helyét. Nem túlzás azt állítani, hogy a második világháború után épített magyar közúti hidak tervezésénél a legutóbbi évekig nem léteztek esztétikai szempontok.

A legtöbben úgy tudják, hogy ezt a hidat 1962-ben adták át. Ezt a magam részéről azért tudom elfogadni, mert ez a dátum szerepel a szemtanú Kaposvári Gyula által írt Szolnok képekben című könyvben is. Ráadásul szépnek tűnik az a magyarázat, hogy az új híd az első szolnoki törökhíd 400 éves jubileumára készült el. A sok helyen felbukkanó 1963-as átadási dátumra viszont nem tudok magyarázatot adni.

Ennek a mostani Tisza-hídnak az igazi érdekessége szerintem maga az építése. Ne feledjük ugyanis el, hogy az ideiglenes híd helyére úgy kellett új átkelőt építeni, hogy a forgalmat a legkevésbé akadályozzák, azaz a legrövidebb időszakra szűnjön meg az összeköttetés a két part között. A fellelhető képek tanúsága szerint - mint amilyen az 1956-os Intézet honlapján lévő Váradi Ilona által készített riportsorozat -, ezt úgy oldották meg, hogy a régi szerkezetet ideiglenes pillérekre tolták. Így a korábban épített pillérekre kerülhetett a mostani híd vasszerkezete, aminek a "felöltöztetése" anélkül történhetett meg, hogy a forgalmat komolyabban akadályozni kellett volna.

A hatvanas évek közepe táján forgalomba került képeslap alapján persze képet kaphatunk a korabeli szolnoki közúti forgalomról. Ezt a képet talán a Varga Katalin Gimnázium valamelyik ablakából készíthették, így nem oldalról, hanem szemből látjuk a hidat. A képen látható három autó a hídon, és mondjuk egy bringás. Tehát igazából körülbelül ekkora forgalmat nem lehetett volna akadályozni. Viszont azt gyorsan tegyük hozzá, hogy a szolnoki Tisza-hidak mindig bírtak hadászati jelentőséggel is. Tehát nemcsak azért volt fontos a zavartalan átkelés, hogy a hatvanas években itt és a környéken élők ne érezzék magukat túl rosszul, hanem azért is, hogy a városban állomásozó három laktanyányi orosz katonának se okozzon gondot, mondjuk, a szandai repülőtér gyors elérése.

Az ötvenéves Tisza-hidunk 1992-ig, azaz harminc évig szolgálta egyedül a 4-es út és a város forgalmát. Aki emlékszik az 1985-ös nagy felújításra, az fel tudja idézni, micsoda alternatíva nélküli felfordulást tudott okozni, ha a hídon bármi történt. A vasútállomásról Szandára simán volt másfél-két óra busszal az út. Arról nem is beszélve, hogy a nyolcvanas évek második felében már akkora volt a városon átmenő forgalom, hogy reggelente esélytelen volt Szandáról időben beérni a városba.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Belső kép a Centrum étteremről
A Centrum étterem belsejét mutató aprócska kép miatt vettem meg ezt az 1980-as kártyanaptárt. Mert bár nem volt a szolnoki gasztronómia csúcsintézménye a piac melletti tálcás étterem, fontos helyet foglal el az emlékeimben. A három további étterem belső már csak hab a tortán.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nagy Lajosra emlékezve
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.

A Szoborpark további képei