Album



Rakpart a belváros alatt

2021. június 21.

Ott, ahol ma a Verseghy park illetve a Béres József sétány alatti rendezett, mondhatni rekreációs célokat szolgáló Tisza part húzódik, száztíz-százhúsz éve még klasszikus rakpart, azaz rakodóterület volt. Két első világháború előtti képeslappal illusztrálom a környék múlt század elejei állapotát.

A szolnoki belváros "alatti" tiszai rakpartról viszonylag sok fotó maradt ránk az 1900-as évek első évtizedeiből. Persze nem azért, mert a korabeli technikával dolgozó fotósok ezt a nem túlságosan rendezett területet szerették volna megörökíteni, hanem mert mindig jó téma volt az erről a környékről fotózható Tisza-híd, illetve a folyóparton kikötött hajók. Különösen sok képeslappá lett fotó született 1911-et követően, amikor az utolsó szolnoki fahíd helyén átadták az első vasból és betonból készült átkelőt. A környék megörökítése talán az 1920-as évek végére hagyott alább, amikor rendezték a területet - megszűnt annak klasszikus rakpart, azaz rakodópart jellege -, és már sem a híd, sem a Tisza szálló, sem a lassan kialakuló sétány nem volt annyira érdekes - vagy újdonság -, hogy képeslap legyen belőlük. A második világháború után pedig alig találni olyan anzikszot, amelyhez a sétány alatti területet is mutató fotót használtak volna.

Az itt bemutatott két képeslap nagy valószínűséggel az első világháború vége előtt készült. Sőt az 1916-tól ritkuló új kiadású lapok miatt talán azt mondanám: 1911 és 1916 között lőtték a két felhasznált fotót. Az időbeli beazonosításukat sajnos sem a képeslapok hátuljára kerülő előrenyomott szövegek, sem a postázásuk dátuma nem segíti. A fekete-fehér lap a budapesti Vasúti Levekezőlapárusítás gondozásában jelent meg, a tulajdonomban lévő példányt soha nem adták postára. A színes, vagyis utólag festett képből ugyancsak a fővárosban lett képeslap, és 1920. április 10-én küldték - Magyar Tanácsköztársaság szöveggel felülnyomott bélyegekkel - Szolnokról Budapestre, mivel azonban a híd akkor éppen romos volt, kizárt, hogy abban az évben vagy az előző nyáron készült volna az eredeti felvétel.

A fekete-fehér kép nagyjából a mai Tisza szálló alatti részen állva készült. A fák lombkoronái alapján egyértelműen késő tavasz és kora ősz közötti a felvétel. A Tisza jobb partján jól láthatóak a folyón úsztatott gerendák, amelyek itt arra vártak, hogy a nagykanyar környékén feldolgozzák vagy vonatra rakják őket. Számomra nagyon érdekes az az árok, illetve kőrakás, amelyek a felvétel előterében láthatóak, és talán a part megerősítését szolgálták. Az is jól látszik, hogy az ártérben egy kitaposott ösvény vezetett végig a parton, amin egy alak is kivehető, amint a fotós felé néz. A két kép közül szerintem ez készült korábban, amit persze maximum csak a bal oldali hídfő közelében lévő fa méretével tudok magyarázni.

A színezett képeslap inkább már a mai Tiszai hajósok tere magasságában készülhetett, és szintén egész jól mutatja, milyen állapotok uralkodtak akkoriban a szolnoki rakparton. Amit valószínűleg sem sétálgatásra, sem kutyafuttatásra nem használhattak a kép készítésének idején, sokkal inkább hajók ki- és berakodására, kikötésére esetleg a szállított áru ideiglenes tárolására. A felvétel előterében - jobb alsó sarkában - egy uszály, mögötte egy fedeles bőgőshajó, azon túl pedig újabb uszály látható. Mivel a Tisza partján lévő malmok ettől a helytől távolabb működtek, talán joggal feltételezhetjük, hogy következő útjukra vártak a képeslappá lett fotón megörökített hajók.

Nem mondhatjuk, hogy az egykori szolnoki rakpart - amit e képeslapok megjelenése után pár évvel Ferenc Józsefről neveztek el - különösen szebb lett volna. Kis túlzással kijelenthetjük, hogy ipari terület volt, amit 1926-tól kezdtek szép lassan felszámolni, hogy átadja helyét annak a sétánynak és hasonló célokra használt "ártérnek", amelyeket azóta is Szolnok egyik legszebb helyeként tarthatunk számon.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ugyanaz színesben
Elképesztően aprólékos munka lehetett a Szolnoki Művésztelepről valamikor 1902 és 1914 között készült fekete-fehér fotót színessé varázsolni. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ezek a lapok őrzik egy lassan száz éve nem létező szobor emlékét.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A világ egyetlen Baumhorn-szobra
A világ egyetlen Baumhorn Lipótot ábrázoló szobra Szolnokon áll, holott a magyar zsinagógaépítészet legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon, templomai pedig szerte az egykori Monarchia területén megtalálhatóak. Simon Ferencnek köszönhetően 2005 óta figyeli szolnoki alkotását.

A Szoborpark további képei