30 éves szolnoki üdvözlet
2024. január 06.
A bélyeg árulja el, hogy ezt a mozaikképeslapot csak 1994-ban küldhették Szolnokról Komlóra. Amennyiben az öt szolnoki kép egy napon készült, akkor a fotós legkorábban 1992 nyarán dolgozhatott. A lap kiadója egyébként a hazai képeslapkiadás monopóliumának egyik megtörője.
A blogSzolnok Album rovatában először mutatok be rendszerváltás után készült szolnoki képeslapot. Egyrészt azért, mert a kilencvenes évektől alábbhagyott a képeslapok kiadása. Másrészt amiatt, hogy a megjelent kiadványok többsége kreativitásában meg sem közelítette a korábbi száz év kisnyomtatványait. Ez utóbbira talán jó példa ennek a kiadványnak a jobb alsó felvétele, amiről csak a beavatott szolnokiak tudják, hogy az a parasztház, az 1989-ben felújított Tabán 24., azaz a mai Tabáni tájház. De nem túl kreatív az alsó sor közepén lévő felvétel sem, amit szintén csak a szolnokiak tudnak azonosítani: az ott a Tisza, a Tisza szálló alatti kikötő, egy olykor a város alatt horgonyzó sétahajóval, szemben a Tiszaligeti üdülőivel.
Eddig azt is gondoltam, hogy azért nem foglalkozom 1989 után kiadott képeslapokkal, mert "még" kevés érdekességet rejtenek. Tévedésemet ez a harminc évvel ezelőtt postára adott képeslap igazolja, aminek jobb felső, legnagyobb képén a megújult Szolnoki Szigligeti Színház homlokzata látható nem sokkal a nagy felújítás után. Ez azért is fontos, mert a rendszerváltás után sem merült fel, hogy a képeslapok megjelenésének évét feltüntessék a kiadványokon, így csak a képek alapján datálható a fotózás körülbelüli időpontja. A megújult színház miatt egyértelmű, hogy az a fotó csak 1991 áprilisa után készülhetett. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a színház melletti tízemeletes erkélyein már feltűnő parabolaantennákra, amik a kilencvenes évek elején kezdték elcsúfítani a városképet.
Feltételezem, hogy ennek a képeslapnak az öt fotója egyetlen napon készült. Kiadója pedig a hazai képeslapkiadás monopóliumának egyik felszámolója, a Bozsán Péter és Árkai Ákos által alapított Lizzy Card nevű vállalkozás. Bozsán Péter profi fotós 1982-ban kapott engedélyt a minisztériumtól arra, hogy magyar városokról képeslapokat jelentessen meg, amit addig csak a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata tehetett meg. Bozsán a szintén művész feleségéről nevezte el cégét, amelynek rövid időn belül sikerült egymillió példányban képeslapokat eladnia. És ez a lendület a rendszerváltás után is megmaradt. Merthogy 1994-ben még forgalmazták a lapjaikat, hiszen 12 forintos postai bélyeget csak abban az évben használtunk ilyen célra. Egy ével korábban 2 forinttal olcsóbb, a következő évbe meg 2 forinttal drágább volt a képeslap küldözgetés.
Nem kizárt, hogy ezeket a képeket maga Bozsán Péter készítette, szerintem 1992 nyarán. A nyarat a mind az öt képen látható dús növények és fények miatt tippelem. Az 1992-es évet (korábban nem lehetett, később pedig csak 1993-ban) a bal alsó képen már látható fehér Opel Astra miatt mondanám. Ezt a típust ugyanis 1992. március 13-án kezdték gyártani Szentgotthárdon, és lett néhány hónapon belül a magyar utak látványát meghatározó személyautó. Akkor a többség még Trabanttal és Ladákkal járt, de az Opel Inveszta nevű cégnek köszönhetően Szolnokon is hamarosan feltűntek az első ilyen magyar gyártású Astrák. Talán éppen az egyik első parkol a színház mellett.
Amennyiben jó a feltételezésem, akkor az Astra előtt parkoló Trabant Combi a bal felső kép alsó sarkában, a csíkos pólós úr mellett látható sárga Wartburg mögött állt. Azaz a Budapestről Szolnokra érkezett fotós ugyanarról a helyről, csak egy kicsit elmozdítva a kameráját készítette ezt a két képet. Ha jól sejtem, itt még állami tulajdonban lévő Tisza szállóról, amit majd csak 1993-ban vehettek meg a dolgozók. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Tisza szálló nem maradhatott le egy maszek képeslapról sem, hiszen a kilencvenes évek elején is Szolnok elsőszámú hotelje volt, amivel nem igen versenyezhetett a hirtelen eltűnt szovjet turisták miatt már kínlódó Pelikán. De persze az sem zárható ki, hogy a Hotel Tisza azért került fel a Lizzy Card kiadványára is, mert a megelőző évtizedekben legtöbbször képeslap képpé lett szolnoki épület.
