Szolnok leghíresebb kéménye
2017. február 25.
Ha festett is a gyárkéményből felszálló füst Szigeti Henrik felvételén, kétség nem férhet ahhoz, hogy a kép 1914. szeptember 20-a, azaz a Szolnoki Cukorgyár Rt. üzemének beindulása után készült. Szűk száz esztendővel a kémény felrobbantása előtt. Persze ez érdekelte legkevésbé e fotót megőrző képeslap feladóját és címzettjét.
Ismert, hogy a szolnoki cukorgyár építésére 1912-ben szerveződött részvénytársaság. A megvalósításhoz Szolnok városa nemcsak telket, de hitelt, sőt adókedvezményt is biztosított. Így 1914. szeptember 20-án beindult a termelés a gyárban. Ami 93 évig tartott, hogy aztán a külföldi tulajdonos 2007-ben leállítsa a cukor előállítást, 2008-ban pedig megkezdődjön a bontás, aminek Szolnok leghíresebb gyárkéménye is áldozatául esett.
A mellékelt fotót Szigeti Henrik udvari fényképész készítette, valamikor a gyár beindítása és 1915 kora nyara között. Sőt, megkockáztatom, ez lehetett az első kép a Szolnoki Cukorgyárról, ami a felvétel pillanatában még nem is volt teljesen kész. Ugyanis ismert a gyárról egy másik, hasonlóan utólag színezett képeslap, amin az itt látható csarnok nem kicsit jobb oldalról, hanem szemből lett megörökítve. (Ezt a lapot Ipari emlék címmel 2012. augusztus 14-én a blogSzolnok is bemutatta az Album rovatban.) És annak jobb oldalán már nem egy üres placc látható - mint itt -, hanem egy kétszintes irodaépület, sőt egy portaépület is áll a csarnok előtt. Tehát nem zárható ki, hogy Szigeti Henriket már az átadás környékén felkérték a gyár megörökítésére, majd pár évvel később újra fotóznia kellett. Szerintem a Gyökér utca gyárral szembeni oldaláról, talán a későbbi cukorgyári strand területéről.
Lehet rajta vitatkozni, de a magam részéről úgy gondolom, a mából nézve ez a gyár (is) kifejezetten szép volt. Kis túlzással, mintha a termelés templomát szerették volna megmintázni és létrehozni a korabeli tervezők, kivitelezők. Sőt, tovább megyek. Ezek a régi gyárak nemcsak egykor, de romjaikban ma is vannak annyira szépek, hogy érdemes őket fényképezni. Ami ugye nem nagyon mondható el a ma épülő, modernnek tartott üzemcsarnokokról, amikben éppúgy működhetne raktár, mint városszéli áruház, és nagyjából mindenütt az országban, és talán Európában is, ugyanolyanok. Igaz, nem is nagyon örökíti meg őket fotó sem a kortársaknak, sem az utókornak.
Szigeti Henrik 1914-ben vagy 1915-ben készült fotója ráadásul nemcsak egy példányban lett kinagyítva, hanem feltételezhetően több száz vagy ezer darabban jelent meg. Merthogy egy bizonyos Kisné kiadásában Szolnokon képeslap lett belőle. Ráadásul éppen akkor, amikor hirtelen nagyon nagy lett az igény a gyors és egyszerű üzenetküldés iránt. Mivel a gyár átadásakor már két és fél hónapja zajlott az első világháború. És miként a birtokomban lévő lap 1916. március 28-ai keltbélyegzője is igazolja: a katonák nemhogy az első őszi levélhullásra, de a következőkre se értek haza.
Ezt a lapot a Monarchia Császári és Királyi (K. und K.) Hadseregének egyik cseh katonája küldhette Szolnokról Bohemiába, azaz az akkor a birodalomhoz tartozó Csehországba. Hogy a 88. regiment III. csapatának (?) 20. századában szolgáló katonája csak átutazóban volt Szolnokon, avagy hosszabb időt töltött a városban, nem tudom. Azt azonban igen, hogy sok mindent el akart mondani az 5 filléres bélyegért cserében, hiszen nemcsak a szövegfelületre, de a képre és a bélyeg mellé is írt. Lefordítani nem tudom, hogy mit, de nem hinném, hogy a képen látható új gyár nagyszerűségét vagy az épület szépségét ecsetelte volna hátra hagyott, aggódó szeretteinek.
