Valami IV. Károlytól Kádáron át

Ismerve néhány nagyköveti és főkonzuli tisztséget is megjárt karrierdiplomatát és politikai kinevezettet, feltételezem, a Protokoll és diplomácia című kiállítás valahogy úgy jöhetett létre, hogy az önmaguk fontosságára rendkívül büszke, és arra sokat adó szakemberek közül valaki - további önfényezés reményében - nagyobb körnek akarta megmutatni a kinevezései alatt összegyűjtött különleges tárgyakat. Például a nevére szóló meghívót a washingtoni Fehér Házba, vagy a nagyköveti kinevezési okmányát valamelyik arab országba, netán a párhuzamosan létező diplomata útleveleit. Szerencsére másvalaki vagy valakik megérezhették, hogy a személyes gyűjtemény és a fotók kevés lesz egy vállalható kiállításhoz, ezért néhány szakmai szervezetet is a dolog mellé állítottak, így két évvel ezelőtt megszületett az a kiállítás, ami január 10-én Szolnokra is megérkezett. Amiről persze így még nehezebb eldönteni, hogy miről is akar szólni, hiszen végül annyi bába lett, hogy az eredeti cél elveszett közöttük. Viszont született egy alkalmi tárgygyűjtemény, ami alapvetően sem a protokollról, sem a diplomáciáról, a kettőről együtt meg aztán végképp nem szól, ugyanakkor szórakoztató "bulvárkönyv" leginkább a diplomáciai protokollhoz kapcsolódó tárgyakról.

Amik között bogarászva simán el lehet tölteni egy-másfél órát. Mert azért ritkán láthat az ember Októberi Forradalom Érdemrendet, aminek aukciós ára olyan 100-120 ezer forint körül indul. A Damjanich Múzeum időszaki kiállítótermében látható ráadásul igazoltan Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnökének - azaz a szocialista Magyarország kvázi államfőjének - a kitüntetése, ami minimum duplázná a tétet, ha eladó lenne. De nem kevésbé érdekesek és különlegesek a mongol és mindenféle egzotikus országokból származó, diplomáciai kapcsolatok és nem személyes érdemek okán adományozott kitüntetések. Miként azok az ajándékok is, amelyeket államférfiak adtak vagy kaptak, például a Rákosi Mátyás arcképével intarziázott dobozka, vagy a Kádár Jánosnak szánt sakk-készlet. Egyébként IV. Károlytól, Horthy Miklóson, Rákosin és Kádáron keresztül Göncz Árpádig és Antall Józsefig, nagyon jól megférnek a protokoll felhajtások egykori szereplői a szolnoki múzeumban. Miként II. János Pál és Ferenc pápa is, előbbi az "egyházi diplomácia" vékonyka kis szekciójában azzal a fotellel, amit az őt szállító szolnoki helikopterből szereltek ki (maga a helikopter a Reptárban áll).

A törzskiállítás kitalálói láthatóan igyekeztek úgy csinálni, mintha ez egy igazi, modern tárlat lenne, így játékok (múzeumpedagógia?) is helyet kaptak az anyagban. Például egy falitáblán megpróbálhatjuk a protokoll szabályainak megfelelően asztalhoz ültetni a vendégeket (nem lesz nehéz, megoldás a tábla jobb alsó sarkában), avagy világverseny érmeit akasztgathatjuk egymás nyakába. De nem hiányzik a vörös szőnyeg sem, így ha további játékos feladatokra vágyunk, akkor önhatalmúlag díszlépésben, lazán integetve vagy fontos ember arccal is végigvonulhatunk a kiállításon. Ami tényleg szórakoztató, csak éppen nulla tudományos értékkel, minimális múzeumi kredittel bír, azaz nem itt, hanem mondjuk, az Agórában lenne a helye.

A helyi, kísérő "kiállításokkal" együtt, amelyeket nem is tudom, hogy előtte vagy utána jobb-e megnézni. Mert a katonai protokoll vagy diplomácia címszóval összeállított szolnoki helikopter bázisos anyag nem több, mint egy "letudott, adjunk valamit" relikviagyűjtemény. Miként a városháza és a megye tárgyai is, amelyek közé tényleg nem értem, hogyan került az "Év polgármestere" kitüntetés, mert az nekem se nem diplomácia, se nem protokoll, hacsak nem nagyon illedelmesen kellett viselkedni anno az átadásán. De akkor legalább egy korabeli fotó kerüljön mellé. Persze értem én a feladatokat és az el nem szalasztható lehetőségeket, meg azt is, hogy amióta a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumból ez az anyag útra kelt, más városokban is így csinálták. Ám ez éppúgy nem emeli meg az egész kiállítás színvonalát, mint az, ha egy miniszter nyitja meg.

Nem akarok rosszindulatú lenni, de ez a kiállítás majdnem két és fél hónapot nem ér, március 20-ig pont annyian fogják megnézni, mint tették volna február elejéig. Főleg, hogy komoly marketing sincs mellétéve. Mindez pedig csak fokozza az érzést: nem biztos, hogy itt lenne a helye ennek az egésznek. Bár tény, hogy addig sem üres az időszaki kiállító-terem.

(Protokoll és diplomácia - A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum valamint a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezetének kiállítása a Damjanich János Múzeumban, 2022. január 10. - március 20.)