[Ajánlom]

Térbe helyezett album

2021. június 07.

A Kenyértörés a Szolnoki Galéria közepén, a tardosi mészkőből faragott Ég és Föld az egyik sarokban vagy a tórára emlékeztető Memento a másikban, esetleg az emeleti falon álló Legény a gáton olyan alkotások, amelyek miatt kihagyhatatlan a Magyar Szobrász Társaság megkésett jubileumi tárlata.

Azokat a képzőművészeti alkotásokat szeretem, amelyekre ránézek és minimum szórakoztatnak. Nem mondom, hogy ezek közül mindig, minden esetben értem, mit akart a művész, de ha már eljutok eddig a kérdésig, akkor biztos vagyok abban, nálam valamennyire elérte a célját. Szobrokat, kisplasztikákat pedig azért szeretek nézegetni, mert számomra eleve szórakoztató, amikor egy gondolat a térben kel életre, és körbe járható, ráadásul mást mutat balról, mint jobbról vagy éppen a fény kezd furcsa játékot játszani a tárggyal. Bevallom, olykor maga a technika, a szakmai tudás is el tud varázsolni, még akkor is, ha emiatt olykor nem az üzenet, a mondanivaló izgat, hanem a kérdés, hogy ezt vagy azt a művész vajon hogyan csinálta. És ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a belülről jövő, őszinte művészet megmutatkozásához is kell a tanulható, tanítható tudás.

Állok a Szolnoki Galéria földszintjén és jót szórakozok Kuti László Kenyértörés című alkotásán, pedig nem más, mint egy kenyérformájúra csiszolt gyönyörű kő, ami úgy van kettétörve, hogy hirtelen a morzsák hullását várom. Mosolyognom kell, mert számomra ez egy jó geg, amit akár tovább is gondolhatok a kenyér és a kő örökkévalósága mentén, vagy éppen a kenyér helyett beleláthatok egy mézeskalácsot, amiből aztán elindulhat a fantáziám az ünnepek irányába.

Nézem Máthé Krisztián általában lépcsőkhöz vagy épületek kövezetéhez használt tardosi mészkőből faragott "egy oldalas" oszlopát, és éppen feltenném a kérdést, hogy ezzel mit is akart a művész, amikor meglátom a mögé helyezett három grafikát. A kőbe bele van hasítva talán az életfa virága, ami körül kidomborodik az örök nő, aki persze visszaköszön a körökre épülő grafikákon. Persze, Ég és Föld meg Nő, növény, növekszik, de nekem az élet, az élet körforgása, az örökkévalóság, a szépség és a megfejthetetlen Éva. Többször vissza kell mennem, mert egyre inkább azon gondolkodom, hol lenne jó helye kiállítótereken kívül ennek a vörös domborműnek és a hozzá tartozó rajzoknak. Az élet oltárának.

Lakatos Pál Sándor Memento című alkotása a szolnoki zsinagógában megrázó. Távolról csak egy fém oszlop, elsőre fatörzsnek hittem, közelről, jobban megnézve nekem szögesdrótba tekert tóra. Legszívesebben azt mondanám, hogy most azonnal vegyük meg ezt az alkotást, mert ennél kifejezőbb holokauszt emlékművet hirtelen nem tudok elképzelni. Szabadtéren felállítva felkiáltójel, óhatatlan napóraként pedig az idők végezetéig emlékeztető. Ha dilettáns kiállítás-rendezőként rajtam múlt volna, a Szolnoki Galériának a kellős közepére állítom ezt az alkotást.

Persze tudom, nem kerülhet minden az egyetlen tér közepében. Pedig Menasági Péter Főnix alom alkotását éppúgy el tudnám ott képzelni, mint Gilly Tamás Ereklye című munkáját. Ez utóbbi lehet, hogy nem is véletlenül került a Mementoval ellentétes sarokba, hiszen valahol ugyanarról szól. Zseniálisan utalva a templomok magasságára, elsüllyedésére és eltűnésére. Gilly alkotása távolról egy szögletes vasoszlop, csak közelről, a tetején benézve vesszük észre a stilizált templomot. Van benne valami katartikus. Legalább annyira, mint amennyire meglepő Kotormán Norbert Legény a gáton című "fali szobra", ami a falra derékszögben felerősített, meztelen, de a gravitációnak láthatóan engedelmeskedő férfialak. Ennél tényleg nem tudom eldönteni, mit is akart a művész, dehogy a szobor elhelyezése miatt belém égett a munkája, az bizonyos.

A Magyar Szobrász Társaság több mint negyedszázada alakult. Tavaly szerették volna Szolnokon felvonultatni ennek a 25 évnek a keresztmetszetét. A vírus miatt nem sikerült, ezért lett belőle 25+, és ezért lett ez a Damjanich János Múzeum Szolnoki Galériájának az idei első tárlata. Nem egy stílus, nem egy művész, hanem legalább ötven, akik nagyjából hetvenöt alkotással mutatják meg, kik ők, és hol is tart ma a magyar szobrászat. Nem értek hozzám, de a Szolnokon látható anyag nekem azt mutatja, kifejezetten jó úton járnak, elképesztően színes, kreatív és elgondolkodtató, amit alkotnak. Kár lett volna, ha ez a térbe helyezett album a vírus áldozatává esik. Ne hagyják ki!

(A kiállítás 2021. július 18-ig látogatható hétfő kivételével)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Automataemlékek
Ha már mindenhol megosztottuk Bauer Sándor Fortepan.hu-ra felkerült 1975-ös szolnoki fotóját úgy, mintha kincskeresőként bukkantunk volna rá, talán vehetjük a fáradságot, hogy megemlékezzünk a kép készítőjéről és a fotó születésének körülményeiről is. Mindkettő van olyan érdekes, mint a kép. Bár kicsit bonyolultabb, mint csak osztogatni ezt a 42 éves felvételt.

Az Album további képei
 

AKB

Táblát kellene cserélni
Minden tiszteletem és elismerésem a szolnoki rotarysoké. De! Ha már a város egyik legszebb parkjában ültetett emlékfa mellé kis táblát is helyeznek, nem lehetett volna előbb átolvasni? Vagy, ha már nagyon sietni kellett, és az eseményig nem lehetett javítani, másnap nem kerülhetett volna egy hibátlan a helyére? Vagy nem tűntek fel a hibás ékezetek, a rossz helyen lévő vessző és felesleges b betű? A Facebook posztok erre utalnak. Tiszteletem jeléül szívesen kifizetem a javított táblát, ha hajlandóak a cserére.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kiszabadított pákászcsónak
A közelmúltban növénygyérítés volt a Millér partján, így láthatóvá vált Nagy Kristóf és Kalmár Sándor éppen negyven éve egy négy méteres fatörzsre helyezett pákászcsónakja. Emlékműve egy olyan világnak, amely a Tisza szabályozásával, nagyjából másfél évszázada tűnt el Szolnok környékéről.

A Szoborpark további képei