Album



Korok találkozása 50 éve

2018. április 28.

A hatvanas-hetvenes években leggyakrabban az ezen a képeslapon is visszaköszönő szögből örökítették meg Szolnok főterét. Mert így egy képre kerülhetett az 1963-ban felállított Munkásmozgalmi emlékmű, a jó száz évvel idősebb néhai Magyar Király Szálloda, és a szoborral egyidős, modern épület. Korok találkozása a Kossuth téren.

Első ránézésre nem különösebben izgalmas ez az 1972-ben Szolnokról Balatongyörökre küldött, anno 1 forint 50 fillérbe kerülő, és természetesen a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által megjelentetett képeslap. Leginkább azért, mert 1963 után ebből a szögből, nagyjából minden évben készült egy képeslappá váló felvétel a Kossuth térről. Csupán az utcabútorok és a növények változása, a szobor mögötti úton álló autók, no meg a hátlapon lévő feliratok mutattak különbséget. Ám éppen ezek a különbségek teszik érdekessé ezt a lapot.

Amit egy vidéki antikváriumban vettem, és a hátlapra írt üzenet alapján akár a feladóját is pontosan azonosítani lehetne. Ám ennél sokkal érdekesebb, hogy a Tatabányai Szénbányák balatoni üdülőjébe küldött anziksz egy ott kötött nyári - talán szakszervezeti - barátság emlékét őrzi. Különben miért küldött volna valaki egy üdülőbe lapot, amin arról tudósít, hogy szerencsésen hazaértek, és a képen látható múzeummal szemben laknak, és még a pontos címét is megadja? Lassan fél évszázad távlatából úgy gondolom, hogy anno egy, a szolnoki Kőolajnál dolgozó család kapott szakszervezeti beutalót a hatalmas bányászüdülőbe, és ott barátságot kötött egy másik famíliával. (A szakszervezeti üdülés részleteibe most nem mennék bele.)

Ugyancsak apró érdekesség a lap hátulján - ahonnan egy "gaz" filatelista leszedte a bélyeget, ezzel együtt a postázás dátumát - a Magyar Posta korabeli "reklámpecsétje". Ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a "levél iránytűje az irányítószám". Merthogy Magyarországon 1972-ben vezették be ezt a praktikus találmányt, aminek használatára aztán éveken keresztül igyekeztek rászoktatni, az egyébként rengeteg személyes levelet küldő magyarokat.

De fordítsuk meg a lapot, és tegyünk egy sétát a hatvanas évek második felében a Kossuth téren!

Jobbról indulva, először Kovács Ferenc 1963. április 30-án - természetesen május 1. tiszteletére - leleplezett Munkásmozgalmi emlékművét látjuk, ami egészen 1990 tavaszáig határozta meg a teret. Talapzata és az oda vezető lépcső legalább egy évvel korábban már készen volt, ám valamiért várni kellett arra, hogy Czinege Lajos honvédelmi miniszter, a térség országgyűlési képviselőinek, sőt Kun Béla özvegyének jelenlétében leleplezze ezt a szobrot, ami aztán a következő két és fél évtizedben minden állami ünnepség fontos helyszíne volt a városban.

Érdemes pár pillantást vetni a szobortól balra lévő utcabútorokra is. Például a két műkő virágtartóra, amikhez hasonló Nemesmedvestől Battonyáig szinte valamennyi magyar településre jutott. De olyan mennyiségben, hogy még ma is felbukkannak jobb, rosszabb állapotban. Ugyancsak jellegzetes szocialista ipari termék volt a nézőhöz közelebbi virágtartó által kicsit kitakart pad. Itt éppen sárga-fekete kombinációban pompázik, de emlékeimben piros fehér, kék-fehér és zöld-fehér kombinációk is élnek a különböző strandokon, iskolaudvarokon és parkokban. Mindezek mögött látható a tér korábbi szökőkútjának egyike, amiben ott áll az a hatalmas betontál, amit jelenleg a Tiszaligeti Sportcsarnok előtti parkban találunk. Minden bizonnyal életkor- és élményfüggő, hogy ez vagy a jelenlegi térberendezés a szebb, a magam részéről én a jelenlegire szavaznék.

De nézzünk a tér mögé! A nagy sárga épület a XIX. század közepén épült Magyar Király Szálloda, amiben a hatvanas években már a megyei múzeum, a Verseghy könyvtár, sőt egy főiskola kihelyezett tagozata és annak kollégiuma is működött. A főbejárat fölötti erkély ekkor már vagy húsz éve eltűnhetett a homlokzatról, miként az utcai üzleteknek sincs már nyoma. Viszont ott a jellegzetes üvegezett vasajtó, ami ugyancsak az összes, korabeli magyar múzeumra és megerőszakolt műemlékünkre jellemző volt.

A néha Magyar Királytól balra már áll, a földszintjén a Múzeum étteremnek helyet adó társasház, amit a hatvanas évek elején, nem sokkal a szobor avatása előtt adtak át. Így fél évszázad után már a tér nélkülözhetetlen része, és bár szépségéről lehet vitatkozni, a tér középpontja felé fordított erkélyei kifejezetten izgalmassá teszik ebből a szögből a homlokzatát. És, bár a fentebb felsorolt építmények a nyolcvanas években is így néztek ki, a felvétel bal széléről hiányzó TB-székház - ma Kormányablak - hiánya miatt mondhatjuk, hogy az a kép csak 1963 és 1975 között készülhetett.

Persze mondhatnánk a felvételen látható két jármű miatt is. A múzeum előtt álló, szürke autó ugyanis egy Warszawa M20-as, amit 1964-ig gyártottak Lengyelországban, idehaza pedig elsősorban állami autóként használták. Talán nem tévedek, hogy a képen látható példány a megyei hatáskörű múzeumé lehetett jó pár éven keresztül. A Warszawánál picit érdekesebb az előtt álló kék busz, ami szerintem egy Skoda RTO 706-os, vagy annak a turista változata. Az biztos, hogy nem Ikarusz. Márpedig, ha ez így van, akkor a csehszlovák ipar remekével csehszlovák kirándulók járhattak a fotózás pillanatában Szolnokon. Talán éppen a múzeumban, ahol esetleg egy ehhez a képeslaphoz nagyon hasonló, csak esetleg egy-két évvel korább készült fotót felhasználó lapot vehettek, hogy üdvözletüket küldjék tőlünk haza.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ez a dal lett a végső?
Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hirdesse az a tábla!
Az egykori MÁV Járműjavító Művelődési Ház falán hatvan éve hirdeti egy tábla, hogy a magyar vasút- és ipartörténet szempontjából is fontos üzem 1856 óta működik. Szövege szerint hirdet mást is, amivel minimum vitatkozni lehet, ám ez ne legyen ok a márványtábla leverésére vagy letakarására.

A Szoborpark további képei